Agrárminiszter: egy hét alatt megállítható a ragadós száj- és körömfájás
Mire alapozza ezt az optimista forgatókönyvet?
Az 1700 tehenet érintő kisbajcsi fertőző góc gyors felszámolása után – az összes tehenet kellett megsemmisíteni – kérdés sem merült fel Brüsszelben a hatóságnál, hogy elismerjék ezt a munkát, a regionalizáció elvét elfogadják, és felszólítjuk az EU tagállamait, hogy kivéve azon zónákat, ahol azonosították a fertőzést, oldják fel a Magyarországgal szembeni behozatali tilalmat.
E hét kedden azonban – miután a szlovákiai Medvén is megjelent a vírus, aminek megfékezése érdekében a szlovák kormány határzárat rendelt el Magyarország felé – a Győr-Moson-Sopron vármegyei Levél település egy állattartó telepén szintén kimutatták a ragadós száj- és körömfájás kórokozóját. Mivel nem kívánjuk kockáztatni a leölt állatok szállítását, ám megfelelő terület az elföldelésükre nem volt a birtokunkban, tegnap délután intézkedtem egy Levél község határában lévő terület azonnali megvásárlásáról. A leölendő állatok vakcinázása megtörtént, a terület előkészítésével párhuzamosan pedig az állatok leölése is megkezdődött.
A gyors intézkedés következtében minden remény megvan arra, hogy a fertőzést lokalizáljuk, terjedését megakadályozzuk.
Ezt követően pedig várható, hogy a regionalizáció elve életbe lép, és a főhatóság gyorsan feloldja a korlátozásokat.
A Debreceni Egyetem tegnapi Partnertalálkozóján – ahol az agrártárca együttműködési megállapodást kötött az egyetemmel – a több tízezer sertést tartó Bold Agro Kft. képviseletében Szabó Viktor tulajdonos-ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy akár több ezermilliárd forintos kár is keletkezhet a magyar gazdaságban, ha továbbterjed a vírus, aminek megakadályozására az intézkedések további szigorítása is szükséges lehet. Ön hogyan ítéli meg ezt?
Teljes állatmozgás-tilalmat vezettünk be az egész megyében, lefújtunk minden olyan kiállítást, ami a párosujjú patásokat érinti. Zárva marad a győri állatkert is, bármennyire rosszulesik is azoknak, akik szívesen odalátogatnának, és nem lesznek megtartva az állatkihajtások sem, ami különlegesen nagy népünnepély szokott lenni olyan helyeken, mint a Hortobágy.
Lezártunk minden olyan lehetőséget, amely elősegítené a vírusok terjedését, és azt kell mondani, hogy az ennek érdekében hozott intézkedések eddig sikeresek voltak,
hiszen sikerült abban a régióban megőrizni a fertőzést, ahol az említett két eset előfordult. Ha a szél nem fordult volna meg, és nem fújta volna vissza Szlovákiából a vírust, akkor azt mondom, meg is úsztuk volna, mert olyan magas szinten és minden szabályt betartva tudunk védekezni. Ezen túlmenően új intézkedés, amit éppen tegnap véglegesítettünk, hogy nem kockáztathatjuk a leölt állatok szállítását, helyben kell biztonságosan elföldelni őket.
A kárt szenvedett telepen a védekezést teljes állami kártalanítás mellett folytatjuk.
Ez a nemzetközi szabály, ami azért van, hogy senki ne titkolja el az ilyen bejelentésre kötelezett betegségeket, mert ha így lenne, sokkal nagyobb gazdasági kár keletkezik: széthordanák az országban a fertőzést, és a teljes állomány megfertőződne.
Tehát, mivel alapvető érdek, hogy a fertőzést lokalizálni lehessen, érdekeltté tesszük az állattartókat abban, hogy már az első gyanúnál jelezzék a veszélyt, hogy laborkörülmények között azonnal ellenőrizni tudjuk, valóban van-e fertőzés. Ha van, akkor nyilván életbe lépnek az állatok megsemmisítését előíró szabályok. Természetesen a telepen túl is keletkezik gazdasági kár, hiszen azon termelők, akiknek export kötelezettségeik vannak vagy lennének, most nem tudnak teljesíteni.
A gyors hatékony intézkedések azért is nagyon fontosak, hogy a korlátozások – amelyek egyébként teljesen természetesek, mi magunk is megtiltjuk a behozatalt, ha valahol járvány tör ki – mielőbb kivezethetők legyenek. Mindezzel együtt azt kell mondjam, hogy sajnos a világban mindenütt járványokkal kell szembenézni:
- küzdünk a madárinfluenza-vírussal,
- küzdünk az afrikai sertéspestis ellen,
- küzdünk most a ragadós száj- és körömfájással és a kiskérődzők pestisével, ami nemrég jelent meg Zala vármegyében.
Ilyen körülmények között mi lesz az egyébként húsvét környékén tetőző bárányexporttal?
Valóban most van a főszezonja a bárányexportnak, és ez nagyon nehéz helyzet elé állítja a juhtartókat.
Tárgyalásban vagyunk az egyetlen juhvágóhíddal, és minden segítséget megadunk nekik, hogy éjjel-nappal történjen a vágás, hogy ezzel is mérsékeljük a kárt, ami az élőexport és a frisshús-export tilalmából ered. Hűtött formában ugyanis lehet szállítani a húst.
Emellett indítjuk a bárányhús-népszerűsítő kampányunkat a hazai fogyasztók körében. Azzal ugyanis, hogy húsvétkor megkóstolják a hazai bárányt, nemcsak a hazai termelőkkel vállalnak szolidaritást, de kiváló minőségű élelmet is tudnak ezáltal magukhoz venni. Ezekben a jószágokban semmilyen vírus nincs, csak azért szorulnak ki az exportpiacokról, mert Magyarország egyik régiójában felütötte a fejét a vírus, a beviteli tilalom pedig országok kórokozók behurcolása elleni védekezésének az egyik leglényegibb eleme. (Japán például nem sokkal Ausztria Magyarországgal szemben bevezetett beviteli tilalma előtt tiltotta meg az osztrák sertéshús bevitelét a szigetországba.)
Mivel Magyarországon a bárányfogyasztásnak nincs hagyománya, aligha várható, hogy itthon bármely népszerűsítő kampánnyal a teljes felesleget le lehessen vezetni. Ha Olaszország fel is oldja a korlátozást a regionalizációs elv szerint, az arab országoktól – mivel ez a szabály őket nem köti – ez aligha várható. Abba az irányba mikor állhat helyre az export?
A baj valóban a harmadik országokkal van, mert az európai országoknak kötelező a regionalizációt életbe léptetni, kötelező elfogadni, az arab országoknak viszont – amelyekbe nagy mennyiséget szállítunk – ilyen kötelezettségük nincs.
Ők a szállításokhoz új akkreditációt kérnek, ami nem megy egyik napról a másikra, sajnos, azt kell mondjam, hogy ez az exportpiac most leáll.
Így tehát, Európában kell megtalálnunk a bárányaink helyét – nyilván Olaszország az első –, és emellett az elkövetkezendő napokban erősen összpontosítanunk kell a hazai fogyasztás növelésére.
Az afrikai sertéspestis miatti regionalizációs korlátozásokat sokáig azért nem lehetett feloldani, mert a vírus megjelent a vadállományban. Mi a helyzet a ragadós száj- és körömfájás vírusával?
Nagyon figyeljük a vadállományt, hiszen az őz és a szarvas szabadon kószál, és páros ujjú patás. Ezért a vadászatot betiltottuk, az állatokat próbáljuk helyben tartani, hogy ne menjenek messze, na hagyják el a területet, ezért ott etetések is vannak, és diagnosztikai vadászat zajlik szakemberek segítségével, hogy vért vegyünk, és megállapítsuk, hogy mentes-e még a vadállományok ettől a vírustól, és az adatok azt mutatják, hogy igen. A szakembereink a vadgazdálkodás területén csakúgy, mint az állattartás esetében, nagyon elkötelezettek, a legkisebb szabályt is betartják.
Megvan az együttműködés közöttük és az állattartó telepek tulajdonosai között, akik maguk is nagyon szigorúan betartják a járványvédelmi szabályokat.
Ezek azok a jelek, amelyek jó reménnyel töltenek el bennünket. Látom a szakemberek elhivatottságát, látom azt, hogy a legkisebb szabályt is maximális precizitással betartják. Mindez azt üzeni nekem, hogy eredményesen fogjuk tudni leküzdeni Levélen is a vírus kitörését. Nagyon remélem, hogy úgy tudjuk lokalizálni, hogy Szlovákiából már nem érkezik ismét hozzánk a vírus – így egy hét után azt tudjuk mondani, hogy leküzdöttük, és nem lesz új kitörés Magyarországon.
Sokan kifogásolják, hogy nem jelenik meg a védekezés eszköztárában a vakcinázás. Miért nem alkalmazzák ezt megelőzésre?
Mindig felmerül a kérdés, hogy miért nem vakcinázunk, miért nem alkalmazunk karantént. Azért, mert ha vakcinázunk, akkor abban az állatban marad vírus. Ezt követően pedig soha nem lehet beengedni a kórokozóktól mentes állatok közé, mert azonnal megfertőzné őket, és azok azonnal el is pusztulnak a fertőzéstől.
Másrészt,
ha vakcinázunk, akkor egyetlenegy gramm tejet, egyetlenegy gramm húst, egyetlen gramm élelmiszert nem tudunk exportálni. Ez egy nemzetközi szabály, nekünk pedig eszerint kell eljárni.
Így ítél meg bennünket a brüsszeli főhatóság is. Mások pedig azt kifogásolják, hogy nem vagyunk szolidárisak az állatokkal. Én pedig azt mondom, hogy ahol kitör a baj, ott nincs helye empátiának, ott tényleg meg kell semmisíteni az állományt azért, hogy az összes többi állományunkat megvédjük. Ha nem így tennénk, akkor nemcsak a magyar, de az egész európai szarvasmarha- vagy párosujjúpatás-állományt veszélybe sodornánk. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.