Agrárminiszter: egy hét alatt megállítható a ragadós száj- és körömfájás
Mire alapozza ezt az optimista forgatókönyvet?
Az 1700 tehenet érintő kisbajcsi fertőző góc gyors felszámolása után – az összes tehenet kellett megsemmisíteni – kérdés sem merült fel Brüsszelben a hatóságnál, hogy elismerjék ezt a munkát, a regionalizáció elvét elfogadják, és felszólítjuk az EU tagállamait, hogy kivéve azon zónákat, ahol azonosították a fertőzést, oldják fel a Magyarországgal szembeni behozatali tilalmat.
E hét kedden azonban – miután a szlovákiai Medvén is megjelent a vírus, aminek megfékezése érdekében a szlovák kormány határzárat rendelt el Magyarország felé – a Győr-Moson-Sopron vármegyei Levél település egy állattartó telepén szintén kimutatták a ragadós száj- és körömfájás kórokozóját. Mivel nem kívánjuk kockáztatni a leölt állatok szállítását, ám megfelelő terület az elföldelésükre nem volt a birtokunkban, tegnap délután intézkedtem egy Levél község határában lévő terület azonnali megvásárlásáról. A leölendő állatok vakcinázása megtörtént, a terület előkészítésével párhuzamosan pedig az állatok leölése is megkezdődött.
A gyors intézkedés következtében minden remény megvan arra, hogy a fertőzést lokalizáljuk, terjedését megakadályozzuk.
Ezt követően pedig várható, hogy a regionalizáció elve életbe lép, és a főhatóság gyorsan feloldja a korlátozásokat.
A Debreceni Egyetem tegnapi Partnertalálkozóján – ahol az agrártárca együttműködési megállapodást kötött az egyetemmel – a több tízezer sertést tartó Bold Agro Kft. képviseletében Szabó Viktor tulajdonos-ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy akár több ezermilliárd forintos kár is keletkezhet a magyar gazdaságban, ha továbbterjed a vírus, aminek megakadályozására az intézkedések további szigorítása is szükséges lehet. Ön hogyan ítéli meg ezt?
Teljes állatmozgás-tilalmat vezettünk be az egész megyében, lefújtunk minden olyan kiállítást, ami a párosujjú patásokat érinti. Zárva marad a győri állatkert is, bármennyire rosszulesik is azoknak, akik szívesen odalátogatnának, és nem lesznek megtartva az állatkihajtások sem, ami különlegesen nagy népünnepély szokott lenni olyan helyeken, mint a Hortobágy.
Lezártunk minden olyan lehetőséget, amely elősegítené a vírusok terjedését, és azt kell mondani, hogy az ennek érdekében hozott intézkedések eddig sikeresek voltak,
hiszen sikerült abban a régióban megőrizni a fertőzést, ahol az említett két eset előfordult. Ha a szél nem fordult volna meg, és nem fújta volna vissza Szlovákiából a vírust, akkor azt mondom, meg is úsztuk volna, mert olyan magas szinten és minden szabályt betartva tudunk védekezni. Ezen túlmenően új intézkedés, amit éppen tegnap véglegesítettünk, hogy nem kockáztathatjuk a leölt állatok szállítását, helyben kell biztonságosan elföldelni őket.
A kárt szenvedett telepen a védekezést teljes állami kártalanítás mellett folytatjuk.
Ez a nemzetközi szabály, ami azért van, hogy senki ne titkolja el az ilyen bejelentésre kötelezett betegségeket, mert ha így lenne, sokkal nagyobb gazdasági kár keletkezik: széthordanák az országban a fertőzést, és a teljes állomány megfertőződne.
Tehát, mivel alapvető érdek, hogy a fertőzést lokalizálni lehessen, érdekeltté tesszük az állattartókat abban, hogy már az első gyanúnál jelezzék a veszélyt, hogy laborkörülmények között azonnal ellenőrizni tudjuk, valóban van-e fertőzés. Ha van, akkor nyilván életbe lépnek az állatok megsemmisítését előíró szabályok. Természetesen a telepen túl is keletkezik gazdasági kár, hiszen azon termelők, akiknek export kötelezettségeik vannak vagy lennének, most nem tudnak teljesíteni.
A gyors hatékony intézkedések azért is nagyon fontosak, hogy a korlátozások – amelyek egyébként teljesen természetesek, mi magunk is megtiltjuk a behozatalt, ha valahol járvány tör ki – mielőbb kivezethetők legyenek. Mindezzel együtt azt kell mondjam, hogy sajnos a világban mindenütt járványokkal kell szembenézni:
- küzdünk a madárinfluenza-vírussal,
- küzdünk az afrikai sertéspestis ellen,
- küzdünk most a ragadós száj- és körömfájással és a kiskérődzők pestisével, ami nemrég jelent meg Zala vármegyében.
Ilyen körülmények között mi lesz az egyébként húsvét környékén tetőző bárányexporttal?
Valóban most van a főszezonja a bárányexportnak, és ez nagyon nehéz helyzet elé állítja a juhtartókat.
Tárgyalásban vagyunk az egyetlen juhvágóhíddal, és minden segítséget megadunk nekik, hogy éjjel-nappal történjen a vágás, hogy ezzel is mérsékeljük a kárt, ami az élőexport és a frisshús-export tilalmából ered. Hűtött formában ugyanis lehet szállítani a húst.
Emellett indítjuk a bárányhús-népszerűsítő kampányunkat a hazai fogyasztók körében. Azzal ugyanis, hogy húsvétkor megkóstolják a hazai bárányt, nemcsak a hazai termelőkkel vállalnak szolidaritást, de kiváló minőségű élelmet is tudnak ezáltal magukhoz venni. Ezekben a jószágokban semmilyen vírus nincs, csak azért szorulnak ki az exportpiacokról, mert Magyarország egyik régiójában felütötte a fejét a vírus, a beviteli tilalom pedig országok kórokozók behurcolása elleni védekezésének az egyik leglényegibb eleme. (Japán például nem sokkal Ausztria Magyarországgal szemben bevezetett beviteli tilalma előtt tiltotta meg az osztrák sertéshús bevitelét a szigetországba.)
Mivel Magyarországon a bárányfogyasztásnak nincs hagyománya, aligha várható, hogy itthon bármely népszerűsítő kampánnyal a teljes felesleget le lehessen vezetni. Ha Olaszország fel is oldja a korlátozást a regionalizációs elv szerint, az arab országoktól – mivel ez a szabály őket nem köti – ez aligha várható. Abba az irányba mikor állhat helyre az export?
A baj valóban a harmadik országokkal van, mert az európai országoknak kötelező a regionalizációt életbe léptetni, kötelező elfogadni, az arab országoknak viszont – amelyekbe nagy mennyiséget szállítunk – ilyen kötelezettségük nincs.
Ők a szállításokhoz új akkreditációt kérnek, ami nem megy egyik napról a másikra, sajnos, azt kell mondjam, hogy ez az exportpiac most leáll.
Így tehát, Európában kell megtalálnunk a bárányaink helyét – nyilván Olaszország az első –, és emellett az elkövetkezendő napokban erősen összpontosítanunk kell a hazai fogyasztás növelésére.
Az afrikai sertéspestis miatti regionalizációs korlátozásokat sokáig azért nem lehetett feloldani, mert a vírus megjelent a vadállományban. Mi a helyzet a ragadós száj- és körömfájás vírusával?
Nagyon figyeljük a vadállományt, hiszen az őz és a szarvas szabadon kószál, és páros ujjú patás. Ezért a vadászatot betiltottuk, az állatokat próbáljuk helyben tartani, hogy ne menjenek messze, na hagyják el a területet, ezért ott etetések is vannak, és diagnosztikai vadászat zajlik szakemberek segítségével, hogy vért vegyünk, és megállapítsuk, hogy mentes-e még a vadállományok ettől a vírustól, és az adatok azt mutatják, hogy igen. A szakembereink a vadgazdálkodás területén csakúgy, mint az állattartás esetében, nagyon elkötelezettek, a legkisebb szabályt is betartják.
Megvan az együttműködés közöttük és az állattartó telepek tulajdonosai között, akik maguk is nagyon szigorúan betartják a járványvédelmi szabályokat.
Ezek azok a jelek, amelyek jó reménnyel töltenek el bennünket. Látom a szakemberek elhivatottságát, látom azt, hogy a legkisebb szabályt is maximális precizitással betartják. Mindez azt üzeni nekem, hogy eredményesen fogjuk tudni leküzdeni Levélen is a vírus kitörését. Nagyon remélem, hogy úgy tudjuk lokalizálni, hogy Szlovákiából már nem érkezik ismét hozzánk a vírus – így egy hét után azt tudjuk mondani, hogy leküzdöttük, és nem lesz új kitörés Magyarországon.
Sokan kifogásolják, hogy nem jelenik meg a védekezés eszköztárában a vakcinázás. Miért nem alkalmazzák ezt megelőzésre?
Mindig felmerül a kérdés, hogy miért nem vakcinázunk, miért nem alkalmazunk karantént. Azért, mert ha vakcinázunk, akkor abban az állatban marad vírus. Ezt követően pedig soha nem lehet beengedni a kórokozóktól mentes állatok közé, mert azonnal megfertőzné őket, és azok azonnal el is pusztulnak a fertőzéstől.
Másrészt,
ha vakcinázunk, akkor egyetlenegy gramm tejet, egyetlenegy gramm húst, egyetlen gramm élelmiszert nem tudunk exportálni. Ez egy nemzetközi szabály, nekünk pedig eszerint kell eljárni.
Így ítél meg bennünket a brüsszeli főhatóság is. Mások pedig azt kifogásolják, hogy nem vagyunk szolidárisak az állatokkal. Én pedig azt mondom, hogy ahol kitör a baj, ott nincs helye empátiának, ott tényleg meg kell semmisíteni az állományt azért, hogy az összes többi állományunkat megvédjük. Ha nem így tennénk, akkor nemcsak a magyar, de az egész európai szarvasmarha- vagy párosujjúpatás-állományt veszélybe sodornánk. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.
