Kétélű fegyver, amivel egyszer már megégettük magunkat: elemzőket kérdeztünk a fegyverkezési hitelről

Az Európai Unió  (EU) 150 milliárd euró összegű hitelkeret létrehozását javasolja a védelmi kiadások növelésére, miután évtizedeken át alulfinanszírozás jellemezte a szektort, és mivel a jelek szerint Donald Trump amerikai elnök visszavonja az amerikai biztonsági garanciákat a kontinensen. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen azt is bejelentette, hogy az EU javasolni fog egy fiskális záradékot is, amely ezt lehetővé tenné a tagállamok számára.

Először is tegyük tisztába, milyen összegekről van szó – hívta fel a figyelmet Hegedűs Tamás, a Századvég makrogazdasági szenior elemzője. Emlékeztetett: Ursula von der Leyen bejelentéséből a 800 milliárd eurós összeg kapta a legnagyobb visszhangot, amellyel az EU leendő új védelmi programja, a ReArm Europe tervét beharangozta. Ebből 650 milliárdot a tagállamok finanszíroznának saját költségvetésükből. Ez a szám annak a feltételezésével jött ki, hogy minden ország a GDP 1,5 százalékával növeli védelmi kiadásait.

A bizottság annyit tud tenni ennek érdekében, és erről március 6-án, az Európai Tanács (EiT) rendkívüli ülésén meg is állapodtak az uniós országok vezetői, hogy ezeket az összegeket nem veszi figyelembe a túlzott-deficit vizsgálatakor. Vagyis ennyivel meghaladható a költségvetési hiány küszöbértéke, ami bővíti a fiskális mozgásteret. Ettől persze még senkinek nem lesz több pénze, így minden országnak magának kell döntenie, hogy vállalja-e a védelem fejlesztése érdekében a nagyobb hiányt. De a mozgástér bővült.

Ami uniós szinten új elem lenne, az az említett 150 milliárd eurós hitelkeret, amelyet az EU biztosítana a kormányoknak védelmi fejlesztésre, meghatározott prioritások mentén. Ennek részletei azonban még nem tisztázottak. Kiemelte, hogy a terv bejelentésekor a bizottság elnöke valóban közös hitelfelvételre tett javaslatot, erről azonban március 6-án nem született döntés az EiT-ben. Ahogy az ülés után elfogadott döntésekben olvashatjuk: a tagállamok vezetői tudomásul veszik a pénzügyi eszköz létrehozásának szándékát, és várják a bizottság konkrét javaslatát. Ebben – és ez talán félreérthető volt sok híradásban – teljes egyetértés volt az uniós országok között. Az elemző hangsúlyozta, hogy a döntés nem csak összhangban van Magyarország hosszú évek óta követett haderőfejlesztési politikájával, hanem ebben a kérdésben is azt jelzi:

A magyar haderőfejlesztés céljait és stratégiai irányait a nemzeti biztonsági, valamint az erre épülő védelmi stratégia határozza meg, és a Zrínyi 2026 programmal gőzerővel el is indult. Az új döntések két szempontból lehetnek hasznosak. Amennyiben sikerül jó konstrukciót megalkotni az uniós hitelkeretre, akkor ez a védelmi fejlesztések egy részére kedvező finanszírozást jelenthet. Másrészt a védelmi kiadások európai szintű bővülése az elmúlt években létesült hadiipari kapacitások számára exportlehetőséget jelenthet.

Nagyon nem mindegy, pontosan mire használja fel az EU a forrásokat

Molnár Dániel,  a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) elemzője a Világgazdaság kérdésére elmondta:

Kiemelte, hogy a kontinens az elmúlt években túlságosan is támaszkodott az USA-ra a védelem során, jelentősen elhanyagolta a saját feladatait, amely önmagában is kockázatot jelent. Az egységes európai védelem és ezzel párhuzamosan a NATO európai szárnyának megerősítése Magyarország számára is pozitív hatásokkal járhat. Nemcsak a biztonságunk javulhat, hanem a védelmi iparba érkező megrendelésekből a gazdasági teljesítmény is profitálhat az elmúlt évek során kiépült – például a Rheinmetall – és a folyamatban lévő gyártókapacitások révén.

Fontos ugyanakkor, hogy a forrásokat ténylegesen az európai védelem megerősítésére, a haderő modernizálására használják fel – tette hozzá., megjegyezvén: már az intézkedés bemutatása során is megemlítésre került, hogy ebből az összegből a tagállamok az Ukrajnának küldött katonai segélyt is finanszírozhatnák, ami ellentétes a magyar és lényegében véve az európai érdekekkel is. A Trump-kormányzat törekvései révén a háború lezárása és a béke karnyújtásnyira került, így az esetlegesen bevont források hasznosulása szempontjából a leghatékonyabb az lenne, ha az országok saját védelmi képességeik fejlesztésére költenék el azokat.

A védelmi ipari beruházások szükségesek, ám megtérülési idejük hosszú

Az alapvető probléma az, hogy a jelen struktúrában a védelmi kiadásokra nincsenek források az Európai Unióban – válaszolta megkeresésünkre Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója. Mint mondta, éppen ezért a hitelfelvétel mellett más lehetőségek szinte nem is adódnak. A jóléti kiadásokat lehet ugyan csökkenteni, esetleg bizonyos tagállami adókat emelni, ezeknek azonban politikai kockázata van. Ezen lépésekhez a döntéshozók vonakodva nyúlnának.

Már több dolog is szóba került a források előteremtésére:

• a kohéziós források átcsoportosítása,
• és a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak – túlzott deficit eljárás – felpuhítása,

így félő, hogy a felfegyverkezés nagyívű hitelfelvétellel valósulhat csak meg. Vannak olyan EU-s tagországok, ahol a GDP arányos eladósodottság szintje mérsékeltebb (Észtország, Bulgária, Luxemburg), de vannak olyanok is, ahol már egyértelműen a növekedést visszafogó szinten jár az államadósság szintje (Görögország, Olaszország, Belgium, Franciaország, Spanyolország). Az további eladósodásnak tehát néhány államban még van tere, máshol pedig már nincs.

A védelmi ipari beruházások szükségesek, de fontos hangsúlyozni, hogy azok megtérülési ideje hosszú és növekedést ösztönző hatása hosszabb távon jelentkezik. A szakirodalom nem egységes abban a tekintetben, hogy a védelmi ipari beruházások növelése mennyire hozhatja lendületbe a gazdaságot. A kutatási igazgató szerint különböző forgatókönyvek vannak: bizonyos esetekben jelentkezhet többszöröző hatás, azonban máskor ez elmarad.

Az EU-s közös tervek a méretgazdaságosság kiaknázására és a párhuzamosságok felszámolására fókuszálna, összevonná a keresletet és erősíteni a rendszerek közötti átjárhatóságot, azonban amíg az évtizedek alatt leépített kapacitások újra visszaépülnek és lendületet vesznek, addig sok időre van szükség. Ha mindezt a politikai döntéshozók pénzügyileg fenntartható módon szeretnék kivitelezni, akkor az európai jóléti államokat a mai formájukban egy időre biztosan el kell felejtenünk – jelezte Pásztor Szabolcs.

Magyarország előre gondolkodott

A magyar kormány az utóbbi időszakban jelentősen megemelte a védelmi kiadásokat, ezek további emelése azonban nem hozná könnyű helyzetbe a költségvetést és a magyar gazdaságot – emlékeztetett a kutatási igazgató. Ráadásul az EU további eladósodása még tovább rontja a világgazdasági versenyképességet, így az EU-val és Kínával szemben még inkább le fognak maradni az EU-s országok.

Magyarország számára is prioritás a védelmi ipar, a közös hitelfelvétel kapcsán azonban már voltak rossz tapasztaltok, így nagy valószínűséggel az ország a külön utat választaná a haderő további fejlesztésére.

Molnár Dániel azon kérdésünkre, hogy megéri-e felvenni a hitelt, elmondta, hogy a közös hitelfelvétel elsőre mindenképpen kedvezően hangzik, mégpedig azért, mert

Emiatt pedig a közös hitelfelvételből finanszírozott védelmikiadás-növelés érdemi megtakarítást jelenthet ahhoz képest, mintha saját kötvénykibocsátásból kellene azt fedezni, ráadásul ilyen mértékű forrásbevonás esetében csak a deviza jöhet szóba, amely további kockázatokat hordoz magában. A NATO szintjén is felmerült már többször is, hogy szükséges lenne emelni a jelenlegi GDP-arányosan 2 százalékos védelmi kiadási előírást, ebben az esetben is pozitív hatással járna, ha ezt olcsóbb forrásból, a költségvetési szabályoknak megfelelve tudná Magyarország megtenni. Ugyanakkor, mint mindig, az ördög most is a részletekben rejlik – hívta fel a figyelmet.

Volt már probléma uniós hitellel

Ezek az érvek a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alap hitellába kapcsán is felmerültek, amelynek forrásait aztán az Európai Bizottság politikai okokból visszatartja Magyarországtól, miközben a közös hitelfelvétel utáni kötelezettség hazánkat is terheli uniós tagként.

De más szempontból is érdemes ezt a lehetőséget fenntartásokkal kezelni. Hüvelykujjszabály-szerűen azt mondhatjuk, hogy azokat a kiadásokat érdemes hitelből finanszírozni, amelyek megtérülése a jövő generációit érinti majd, tekintve, hogy annak visszafizetése őket terheli majd. A kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba vagy akár a zöld átállásba fektetett összegek mindenképpen ebbe a kategóriába tartoznak, a katonai kiadások sokkal kevésbé.

Hegedűs Tamás szerint a védelmi kiadások esetén az, hogy mi éri meg, másként merül fel, mint egyszerű gazdasági döntésnél. Az üzleti életben a profitábilitás szempontja mindent visz – tette hozzá, hangsúlyozván, hogy

A védelmi kiadások ezért elsősorban arról szólnak, hogy mennyit akarunk áldozni erre. Kiemelte: az, ami 2010 előtt e téren történt, az vétkes felelőtlenség volt, a magyar védelmi képességek szinte teljes leépítésével. Ezen az úton 180 fokos fordulatot tettünk, a honvédelem fontossága a helyére került. Van ugyanakkor értelme vizsgálni a kérdést gazdaságilag is. Ha ugyanis nem csak vásároljuk, hanem részben gyártjuk is a fegyvereket és katonai eszközöket, akkor annak munkahelyteremtő és gazdaságélénkítő hatása van, így a ráfordítások részben gazdaságilag is megtérülhetnek – hívta fel a figyelmet a Századvég szakembere. Véleménye szerint ezért is fontos, hogy a magyar véderőfejlesztés a védelmi ipari fejlesztésével párosult. Az újonnan nyíló lehetőségek akkor érik meg Magyarországnak, ha a katonai képességek fejlesztésére kedvező finanszírozási lehetőséget nyújtanak, valamint ha hazai gyártóink az európai többletkereslet révén új piacokat találnak.

Azon felvetésünkre, hogy Magyarország már egyszer járt rosszul a közös hitelfelvétellel, elmondta: a közös hitelfelvétel kétélű fegyver, aminek a lehetőségeit és kockázatait egyaránt indokolt mérlegelni.

A közös hitelfelvétel, ha deklaráltan nem is, de a gyakorlatban a föderációs törekvéseknek adhatnak nyomatékot. Ezért is fontosak azok a részletek, amelyeket ma még nem ismerhetünk, mert a következő hetek tárgyalásain kristályosodhatnak ki.

Molnár Dániel szerint is mindenképpen érdemes az ilyen bejelentéseket óvatossággal kezelni. Emlékeztetett, hogy az RRF kapcsán is láthattuk, hogy az előzetesen támogatandó célok – EU gazdaságának újraindítása, modernizálása – végül háttérbe szorultak, és politikai célokra használták fel a forrásokat. De más szempontból is rossz tapasztalatokat hordoz a korábbi közös hitelfelvétel. Más uniós országok – például Hollandia vagy Írország – is úgy döntöttek, hogy a hitellehetőséggel nem is élnek, de a túlzott bürokrácia miatt a támogatásokat sem veszik teljes mértékben igénybe. A jelenlegi adatok is azt mutatják, hogy a tagországok végül az eredeti forrásoknak csak a töredékét igényelték.

Továbbá a program is csak nagyon későn indult el, miközben sajtóhírek szerint most is arról van szó, hogy az új hitellehetőség mögött részben az RRF-ből visszamaradó források állnának. Vagyis uniós szinten is egy korábban részben megbukott, részben hatástalan mechanizmust igyekeznek új köntösben eladni – hívta fel a figyelmet az elemző, hozzátéve: ez mindenképpen jelzi, hogy szükséges fenntartásokkal kezelni a bejelentést.