Lehull a lepel: nem igaz, hogy a nők a bérezésben hátrányt szenvednek – a munkáltatók máshogy babrálnak ki velük

Tavaly átlagosan 2 millió 155 ezer aktív korú nő állt alkalmazásban, ezzel az aktív korú, 15–64 év közötti nők foglalkoztatási rátája 71,4 százalékra emelkedett. A teljes munkaidőben foglalkoztatott nők átlagos bruttó bére 600 ezer forint volt, ami 13,7 százalékkal marad el a férfiak 696 ezer forintos értékétől – derül ki a Trenkwalder munkaerőpiaci szolgáltató társaságnak a nemzetközi nőnap alkalmából kiadott elemzéséből és közleményéből.

Hiába nőtt a foglalkoztatott nők aránya, még mindig elmarad a férfiakéhoz képest

Az elmúlt tíz évben nagyot nőtt az alkalmazásban álló, aktív korú nők száma: a 15–64 év közötti korosztályban 2024 egészében 2 millió 155 ezren dolgoztak, 166 ezerrel többen, mint 2014-ben. Ezzel az aktív korú nők foglalkoztatási rátája 59,5-ről 71,4 százalékra emelkedett.

A férfiak hasonló rátája egyébként tavaly 78,7 százalék volt, ami enyhe visszaesést mutat a korábbi évhez képest. Ezzel alig több, mint 7 százalékpontra csökkent a nők elmaradása a férfiakhoz képest, ami jórészt a nők társadalmi szerepeinek eltéréseiből fakad: elsősorban ők azok, akik a kisgyermekekkel néhány évig otthon maradnak, otthonápolási tevékenységet folytatnak, 40 éves munkaviszonnyal már 65 éves koruk előtt nyugdíjba vonulnak, vagy eleve nem lépnek ki a háztartási tevékenységek kereteiből.

A nők bruttó átlagkeresete érezhetően elmarad a férfiakétól

2024-ben a teljes munkaidőben foglalkoztatott nők havi bruttó átlagkeresete 600 200 forint volt, ami 13,7 százalékkal maradt el a férfiak 695 800 forintos átlagától. Észrevehetően zárult tehát a nemek közti bérolló, amely tavaly még 15,5 százalékos mértékű volt. 

Emellett a nők körében gyakoribb, hogy gondozói, családi kötelezettségeik miatt legalább időlegesen felhagynak karrierjük építésével.

A nemzetközi nőnap szomorú tényre világít rá: a gyermekvállalás a nőket szegényíti el

„A nőket legtöbbször nem a bérezésben éri hátrányos megkülönböztetés, hanem a gyermekvállalással kapcsolatos helyzetekben. Egyrészt akkor, amikor a szülőképes korban lévő jelölteket amiatt utasítják el, mert belátható időn belül feltételezhetően gyermeket fognak vállalni. Másrészt akkor, amikor kisgyermekesként térnének vissza a munkaerőpiacra: a munkáltatók nem kínálnak rugalmas vagy rövidített munkaidőt, és gyakran nem tolerálják a sok betegállományt sem, amit a gyermek miatt kényszerül kivenni az anya. Számos esetben már az anya visszatérésekor megszüntetik az adott pozíciót” – magyarázta Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója.

Az atipikus foglalkoztatási formák közül a home office ismételt visszaszorulása nehezíti a helyzetüket, miközben továbbra is rendkívül alacsony a részmunkaidős állások aránya: az összes állásnak kevesebb mint 8 százaléka. Összehasonlításképpen ez az arány Németországban 48 százalék, Ausztriában 50 százalék, de Hollandiában már eléri a 60 százalékot is.

„Ebben a helyzetben komoly előrelépést jelenthetne, ha a munkáltatók különféle kedvezmények alkalmazásával anyagilag is ösztönözve lennének arra, hogy részmunkaidős állásokat kínáljanak a kisgyermekesek számára. Ezek a rugalmas lehetőségek évente kismamák tízezrei számára könnyíthetnék meg a visszatérést a munka világába, hiszen ily módon rövidebb lesz a kiesésük a folyamatokból. Mindez azért is kritikus tényező, mivel ma a gyors technológiai fejlődés következtében a legritkább esetben tudja valaki ugyanott, ugyanazzal a technikai háttértudással folytatni a munkáját, ahol mondjuk öt-hat éve, az első gyermek megszületésekor abbahagyta” – tette hozzá a Trenkwalder szakértője.

A Trenkwalder munkaerő-kölcsönző és -közvetítő tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a nők a munkakeresés során sokkal inkább törekszenek biztonságos állást szerezni, akár a jobb érvényesülés ellenében is. A munkaerőpiaci szolgáltató friss adatai szerint egy női jelölt átlagosan 3,7 pozícióra jelentkezik be, és a férfiaknál három-öt nappal hamarabb, átlagosan 24 nap alatt helyezkedik el.