Jól eladható a zöldáram, csak ügyes szerződést kell kötni

Egyre nagyobb kihívás a megújuló alapú villamosenergia-termelő kapacitások létrehozása, márpedig a magyarországi energiapolitika 2030-ra mintegy 12 ezer megawatt zöldáram-termelő kapacitás telepítését várja el. E kapacitásokra az energiafelhasználás karbonmentessé tétele miatt van szükség.

A hazai energiaipar illetékesei azt veszik sorra a DLA Piper közleményében, hogy a korábbi, kiszámítható támogatások – ilyen a kötelező átvételi tarifa (KÁT) és a  Metár prémiumtámogatása – csökkenése mellett hogyan juthat el gazdaságosan a zöldáram a felhasználókhoz. A megoldást a hosszú távú vállalati áramvásárlási szerződések (Corporate Power Purchase Agreements – cPPA) kötésében látják. Ezek keretében a vállalatok közvetlenül szerződhetnek a megújuló energiaforrások termelőivel, a kereskedők kihagyásával.

„Az energiaválság időszakának extrém magas árkörnyezetében a vevő és az eladó érdekelt volt abban, hogy viszonylag hosszú időtávra, a piaci folyamatokon kívül, gyakorlatilag a beruházás megtérülését figyelembe véve szerződjön le. Az energiaárak normalizálódása után most egy normál piaci időszakban kell megtalálni a helyét ezeknek a szerződéseknek” – idézi a közlemény Orbán Gábort, az MVM Partner Zrt. és az MVM CEEnergy Zrt. vezérigazgatóját.

Észszerűnek tűnik, mégsem hódít

A szakértők szerint a cPPA-k széles körű elterjedésének egyik fő akadálya a hazai vállalatok energiabeszerzési stratégiája. Míg ugyanis Nyugat-Európában és a régió egyes országaiban a 10-15 éves szerződések a gyakoriak, addig Magyarországon jellemzően néhány éves időtávban gondolkodnak a vállalatok. Ez kevésbé kedvez a hosszú távú kereskedelmi kapcsolatoknak. Ezt részletezi Kovaloczy Áron, a DLA Piper Business Advisory Kft. vezetője is:

Az ESG-szempontokat stratégiai területként kezelő nagy nemzetközi vállalatok már régóta alkalmazzák ezt a modellt más, főleg nyugat-európai országokban, de ennek hazánkban még nem alakult ki megfelelő piaci gyakorlata. A cPPA-k elterjedése természetesen függ attól is, hogy a természeti adottságok alapján mennyire versenyképes a megújuló termelés az adott országban.”

Kényelmesebb elkerülni a kockázatot

E speciális szerződéstípus hazai elterjedését hátráltatja még

• a finanszírozók óvatossága is, akik természetesen nagyobb étvággyal adnak hitelt olyan projekteknek, amelyekben alacsony a partnerkockázat.
• A cPPA-k összetett struktúrájúak, és a kockázatallokáció komplexitása miatt kevésbé vonzóak.
• Ezenkívül az elmúlt években a magyar piacon jelentősen megnőtt a negatív áras órák száma – azaz amikor a villamos energia termelője fizet azért, hogy átvegyék azt tőle –, ami növeli az időjárásfüggő termelők kockázati profilját.

Ezért a beruházók sokszor inkább biztonságosabb megoldásokat keresnek, hogy ne legyenek kitéve a piaci kockázatoknak és árhullámzásnak.

A nulla- vagy negatív áras tőzsdei órákról lapunk is többször beszámolt. Az ilyen órák száma a magyar áramtőzsdén 93 volt, tavaly már 306. Ezzel kapcsolatban interjújában Lantos Csaba energiaügyi miniszter a helyzet tarthatatlanságára mutatott rá a Világgazdaságnak: „A nullánál nem nagyobb áras órák száma az egyik esztendőről a másikra a háromszorosára nőtt úgy, hogy már tavalyelőtt is többször akadt erre példa, mint a megelőző tíz évben összesen. A 2023. júliusi mínusz 500 eurós örökrekordot nem múltuk felül, a tavalyi csúcsérték még májusból megawattóránként mínusz 150 euró, de ez is elképesztő adat.”

Besegíthetnek az energiatárolók a zöldárampiacon

A szakértők arra is rávilágítottak, hogy a tárolókapacitások fejlesztése új lehetőségeket teremthet. A naperőművi termelők például egyre gyakrabban fontolgatják akkumulátoros energiatárolók telepítését, így vonzóbb ajánlatokat kínálhatnak. „Az időjárásfüggő zölderőművek, így a nap- és szélerőművek által megtermelt villamos energiát tárolni képes kapacitások növelése jelentősen javíthatja a cPPA-k vonzerejét. Azok a beruházók, akik a fotovoltaikus (PV) termelés mellé energiatárolási megoldásokat is integrálnak, jobb pozícióból tárgyalhatnak a vállalati vevőkkel” – tette hozzá Kovaloczy Áron.

A Világgazdaság hivatkozott interjújában az is olvasható, hogy a szaktárca

• az első körben 33 milliárd forinttal támogatta a rendszerirányítót és az elosztókat hálózati integrált energiatárolók telepítésében. Már a nyáron átadások várhatók. E keretből épül Magyarország eddigi legnagyobb tárolója, a szolnoki.
• A vállalatok szélesebb körének szóló másik kiírásban is megszülettek már a pályázati döntések, javában zajlik a szerződéskötés. A 62 milliárd forintos állami hozzájárulással mintegy félszáz létesítmény készülhet el 2026-ban.
• A Napenergia Plusz Program (januárig) közel 21 ezer családot segítette napelemes rendszer és energiatároló telepítésében.

Összességében az  idén a tavalyi kétszeresére, 2026-ra hússzorosára nő a meglévő tárolóteljesítmény, a 2030-as terv pedig legalább 1 gigawatt.

Több hazai kereskedőt is érdekelnek a PPA-szerződések

Magyarországon sok projekt rendelkezik hálózati betáplálási kapacitással, azaz úgynevezett ready-to-build állapotban van. Ám a fejlesztés nem indulhat el, amíg nincs meg a megfelelő vevő a villamos energiára. Egy kereskedő megtalálása azonban nem tartozik a legnagyobb kihívások közé, hiszen legalább öt-tíz olyan nagyobb energiakereskedő céget is találni a hazai piacon, akik PPA-típusú szerződésekben érdekeltek.

A fő kérdés az Orbán Gábor szerint, hogy a cPPA-szerződés milyen kockázatallokációval és milyen egyéb feltételekkel valósulhat meg úgy, hogy biztos megtérülést garantáljon. Ha egy megújuló beruházó mégsem talál olyan kereskedőt, aki vele hosszú távra elköteleződne, akkor a szervezett villamosenergia-piac nyújt kellő alternatívát PV-k áramának eladásához. „Nem igaz, hogy ezek a megújuló beruházások ne tudnának megvalósulni itthon, a kérdés inkább az, hogy ez direkt piaci elérésen, kereskedőkön keresztül, önállóan a termelő által vagy pedig egy cPPA szerződés keretében történik meg” – szögezte le.