Átfogó tanulmány készült a magyarországi akkumulátor-értékláncról - itt vannak a részletek

Elsőként vizsgálta meg a teljes magyarországi akkumulátor-értékláncot a Magyar Akkumulátor Szövetség egyik munkacsoportja annak érdekében, hogy átfogó képet adjon az akkumulátorcella gyártásából származó hulladékokról, azok kezeléséről és 2035-ig szóló fejlesztés irányairól. A használt akkumulátorok újrahasznosítása lehetőségeit és irányait bemutató tanulmány pénteken lesz elérhető.

A rendelkezésére álló nyilvános adatok szerint 2023-ban több mint 111 ezer tonna akkumulátorhulladék keletkezett Magyarországon, ebből mintegy 54 ezer tonna minősül veszélyes hulladéknak. Az évente keletkező hulladék mennyisége 2035-re a tavalyelőtti 3,7-szeresére nő azt feltételezve, hogy 2030 után már hat akkumulátorcella-gyár működik az országban. Ebből az következik a tanulmány egyik megállapítása szerint, hogy bővíteni kell az összességében ma még elégséges hulladékfeldolgozó kapacitásokat. „Ezek nagysága ma még a keletkező hulladék mintegy százszorosát teszik ki, de bizonyos összetevők kezelése, amelyek akár veszélyes hulladékok is lehetnek, már most sem megoldott” – mutatott rá újságíróknak Kaderják Péter, a szövetség ügyvezetője. Mint elmondta, a lítium-ionos akkumulátorokra összpontosító dolgozat 88-féle hulladékelemet vizsgált meg, ebből háromról állapította meg, hogy az esetében valamilyen fejlesztésre vagy más megoldásra lesz szükség a kezelése érdekében. Egyes leselejtezett akkumulátorok és NMP-bázisú vizes hulladékok esetében a hazai kezelőkapacitás már 2023-ban megközelítette a keletkezett hulladékmennyiséget.

Az említett más megoldás az ártalmatlanítandó anyagféleségnek akár a külföldi kezelését is jelentheti. A vonatkozó uniós és azzal egybecsengő hazai jogszabály ugyanis a gyártónak a tevékenysége nyomán keletkező hulladékról való gondoskodást írja elő a környezet védelme, a hulladék mennyiségének csökkentése és a körforgásos gazdaság kialakítása érdekében, de az adott országon belüli újrahasznosítást nem, hiszen az nem feltétlenül oldható meg, vagy nem gazdaságos.

Javaslatok a használt akkumulátorok újrahasznosítása terén

A szakértők szerint a kiemelt hatósági ellenőrzés mellett a következő intézkedések lesznek indokoltak:

• ki kell alakítani az új hulladékkódokhoz igazított engedélyezési és feldolgozási rendszert,
• bővíteni kell a veszélyes hulladékok kezelés kapacitását,
• s hazai ipar szereplőit műszaki fejlesztésre és a körforgásos megközelítésre kell ösztönözni.

Nagy pénz van ebben a tevékenységben

Összességében azonban jó üzlet a használt akkumulátorok hazai feldolgozása a kinyerhető és piacra dobható anyagok miatt – szögezte le Kaderják Péter –, hiszen profitot hoz. Nem véletlen, hogy a tevékenység egyes folyamataira már Magyarországon is létesültek üzemek, és további hazai cégek állnak ugrásra készen a lehetőségek bővülése láttán. A szövetség ügyvezetője szerint azt tudva is jó esélyük van a hazai piaci szereplőknek, hogy – mint egy újságíró felvetette – az érintett kínai feldolgozók e téren is hatalmas lépéselőnyben vannak, ráadásul tavaly magyar részről folyt is velük e tárgyban magas szintű tárgyalás.

A használt akkumulátorok kezelésében lévő üzleti lehetőség azért is fontos – mutatott rá Kaderják Péter –, mert a gyakran hallható aggodalmakkal, vélelmekkel ellentétben nem hullik ránk vissza az itt gyártott akku, hiszen nem kell, hogy mind Magyarországon kerüljön forgalomba. 

Éppen ezért – mint lapunknak leszögezte –, érdemes belföldön továbbfejleszteni a már egyébként is meglévő újrahasznosító iparágat, bár egyes részterületeken szól érv a nemzetközi együttműködés mellett is.

A péntektől nyilvános tanulmány készítői a lítium-ionos akkumulátorok három fő újrahasznosítási irányát vizsgálták – erről Kun Róbert, a szervezet KFI és oktatási munkacsoportjának vezetője beszélt. A pirometallurgiai, a (még nem kiforrott, és Magyarországon meg sem telepedett) hidrometallurgiai és a direkt újrahasznosítást.

Nyugalom, a lítium marad!

A lítiumos mellett vannak más, ígéretesnek mondott akkumulátortechnológiák is, mindenekelőtt a nátriumionos. Ennek gyártása és a gyártás anyagai a hírek szerint nem terhelik a környezetet, az alapanyaguk pedig szinte bárhol és olcsón elérhető. A Világgazdaság e felvetésre reagálva azonban Kun Róbert kijelentette, hogy

• a mostani a lítiumionos technológia még évtizedekig kitart,
• az alternatívák még sok esetben kísérleti fázisban vannak,
• azok műszaki mutatói, például a teljesítménysűrűsége és így gazdaságossági mutatói pedig elmaradnak a várttól.

Az említett nátriumionos akkumulátor például csak 350 Celsius-fokon működik. Ráadásul folyamatosan üzemben kell tartani, a teljes életciklusa során pedig legfeljebb ötször állítható le. Ez aligha életszerű egy jármű vagy más hétköznapi eszköz esetében, vagyis elég szűk a részpiaca. Az ilyen akku – van is belőle Magyarországon – inkább villamosenergia-rendszerekhez telepített tárolókként lehet hasznos.

A környezeti terhe nem kisebb a lítiumosnál, hiszen a gyártási módja azéval lényegében azonos. Ez utóbbi tény viszont előnyös lehet abból a szempontból, hogy a lítiumos akku gyártósora könnyen átállítható a nátriumosra. Ezt valamely Magyarországon gyártó cég akár meg is lépheti majd, ha megéri számára. A gyártást amúgy is diverzifikálni kell, és az valóban nagy előny, hogy a nátriumos akkumulátorhoz nincs szükség kritikus nyersanyagra.

Jön az akkuhatóság

Egy május 15-i kormányrendelet szerint a nemzetgazdasági miniszternek az energiaügyi miniszter, valamint a kultúráért és innovációért felelős miniszter bevonásával, továbbá valamint a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetőjének közreműködésével szeptember 30-ig előterjesztést kell készíteni az Akkumulátoripari Piacfelügyeleti Hatóság és Kompetenciaközpont kialakításáról. A határozat szerint a célra 2026-ban 6 milliárd 73 millió, 2027-ben pedig 5 milliárd 823 millió forint áll rendelkezésre.