Ha Bod Péter Ákos szerint Magyarország fiskális alkoholizmusban szenved, akkor Brüsszel bezzegországa már delíriumban van

„Magyarországon népbetegség a fiskális alkoholizmus” – írj Bod Péter Ákos a Portfolión megjelent véleménycikkében. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egykori elnöke azt állítja, hogy a kormány évek óta többet költ, mint amit a gazdasági folyamatok indokolnának, ami szerinte abból fakad, hogy az ördögi spirálból a kormány nem akar és nem is tud kitörni. Bár azt kétségtelen tény, hogy a Covid óta az idei lesz az ötödik olyan egymást követő év, amikor a 3 százalékot meghaladja a költségvetés hiánya, azonban a volt ipari miniszter, aki az utóbbi időben a Tisza Párt környékén tűnt fel, nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy Magyarország ezzel a problémával egyáltalán nincs egyedül. A világgazdasági környezet pedig gyökeresen eltér attól, mint ami a 2000-es években jellemző volt, amikor a fiskális alkoholizmus valóban létező költségvetési gyakorlatnak számított.

Fiskális alkoholizmus: a visegrádi országok magasabb hiánnyal működnek

Az európai és régiós gazdaságok a Covid alatt kivétel nélkül elengedték a deficitet, ami alól természetesen Magyarország sem kivétel. Idehaza a GDP 7,5 százalékára rúgott a költségvetés hiánya 2020-ban, ami kiugró volt, de nem egyedülálló, az EU 27 országából kilencben ennél is magasabb volt deficit.

Mindez óhatatlanul az államadósság megugrását eredményezte, így az egy évvel korábbi 65 százalékról 80 százalékra emelkedett az adósságrátánk. A megemelkedett adósság persze óriási kamatterheket ró azóta is a magyar költségvetésre, ami jócskán szűkíti a mozgásterét. Ugyanakkor még ha nem is látványos módon, a hiányt azóta is évről évre farigcsálja a kormány, amely egyszerre próbál egyensúlyozni a növekedés támogatása és a költségvetési egyensúly megteremtése között. 

• Csehország lóg ki a sorból leginkább, ahol bármilyen kormány van is hatalmon, szigorú fiskális és monetáris politika érvényesül, de még így is el kellett fogadnia egy megszorítást Petr Fiala kormányának 2023-ban, hogy levigye 3 százalék alá a hiányt. 
• A másik véglet Románia, keleti szomszédunknál a legsúlyosabb a költségvetési helyzet, 2020 óta egyetlen évben sem sikerült 6 százalék alá szorítani a deficitet, ami tavaly egészen extrém szintre, 9,3 százalékig emelkedett. Idén nyáron már két csomagot kapott a nyakába a lakosság, azonban ez is csak arra elég, hogy 8,4 százalékos legyen hiány 2025-ben. 
• Szlovákia egy fokkal jobb helyzetben van, ott idén talán sikerül 5 százalék alá lenyomni a deficitet, igaz, már küszöbön vannak újabb megszorítások. 
• A régiós versenytársak közül azonban Lengyelország esete a legérdekesebb. 2021-ben Matolcsy György korábbi MNB-elnök azzal vádolta a magyar kormányt, hogy letért a lengyel–magyar felzárkózási ösvényről, miután a magyar hiány a GDP 7,1 százaléka volt, miközben lengyel pedig 1,7 százalék. 

Azóta viszont fordult a kocka. Varsó már második éve van túlzott költekezésben, tavaly Románia után az unió második legmagasabb hiányát produkálta 6,6 százalékkal. A Tusk-kormány az idei költségvetést már eleve 6,3 százalékos deficittel tervezte meg, csakhogy ez sem fog teljesülni, sőt, inkább 7 százalékhoz lehet közel. 

A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő intézet szeptemberben rontotta a lengyel államadósság-kilátásokat: a londoni cég szerint idén megközelíthet a 60 százalékot GDP-arányos adósságráta, majd 2027-re a 68 százalékot is elérheti. Az adósságspirál egyébként az egész régióra jellemző, ha nem történik érdemi fordulat, elképzelhető, hogy pár éven belül a román és a lengyel államadósság is beéri a magyart.

Stagnálhat a magyar államadósság, de a hiány csökkenni fog, ha Nagy Márton tartja a szavát

Ettől függetlenül az tény, hogy idén is magasabb lesz a vártnál a magyar költségvetés hiánya, amelyet eredetileg 3,7 százalék mellett tervezett meg a kormány, ebből lehet a GDP 4,5 százaléka. Ez persze a jövő évi büdzsére is hatással van, szinte biztos, hogy 2026-ban is 4-essel kezdődik majd. Ezzel összhangban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy háttérbeszélgetésen nemrégiben azt mondta, hogy abból nem hajlandó engedni, hogy az elsődleges egyenleg nulla százalék közelében legyen, egyúttal három feltételt fogalmazott meg:

• a költségvetési hiánynak minden évben csökkennie kell,
• az EDP-eljárásnak meg kell felelni,
• és az államadósság nem lehet magasabb 74 százaléknál.

Ebből arra lehet következtetni, hogy noha tavaly azt vállalta a kormány a 2025-ös költségvetésben, hogy 72,6 százalék lesz adósságráta, idén ez nem fog teljesülni, és a költségvetési hiány is csak minimális mértékben javulhat. Sőt, Nagy Márton szerint 2027-ben süllyedhet először 73 százalék alá az adósságráta, tehát akár még az is megeshet, hogy 2024 után 2025-ben is emelkedik az adósságszint. 

Az utóbbi három évben ezzel küzd a magyar gazdaságpolitika, hiába volt a magas infláció, 2022 óta gyakorlatilag beragadt a 73 és 74 százalék közé a magyar adósságráta, és egyelőre nem is tűnik úgy, hogy ebből sikerülne kimozdítani.

A 2000-es években volt fiskális alkoholizmus Magyarországon

A fiskális alkoholizmus fogalma sokaknak lehet ismerős: Kopits György a 2000-es évek folyamatos túlköltekezési gyakorlatát nevezte így. A Költségvetési Tanács korábbi elnöke jól jellemezte a Gyurcsány-kormányok felelőtlen gazdálkodását, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 2006-ban úgy hozta össze az egész EU legmagasabb hiányát a GDP 9,3 százalékával, hogy közben egyetlenegy országban volt 5 százalék fölötti deficit, a 2008-as válság után bedőlt Görögországban.

Elég megnézni Németországot, ahol hétről hétre jelent be valamelyik több évtizedes múltra visszatekintő nagy autógyár leépítéseket és termeléscsökkentést. A magyar gazdaságnak épp ez az egyik baja, hogy hiába épült ki bődületes mennyiségű kapacitás az akku- és járműgyártás területén, a megrendelésállomány hiánya miatt nem képes felpörögni a termelés, emiatt hatalmas a kapacitásfelesleg. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egy olyan gazdaság, mint a magyar, amelyben az export adja a GDP 85 százalékát, csak 1 százalék körüli növekedésre képes.

Technológiaváltás van folyamatban, amit valamiből finanszírozni kell

Bod Péter Ákos kritikája ezért némileg egyoldalú. Bár igaz, hogy a magyar költségvetési politika nem mentes a túlzásoktól, a régiós környezetet figyelembe véve árnyaltabb a kép. 

A beruházásokat ugyanis valamiből finanszírozni kell, a magasabb inflációs közeg is lényegében a beruházási igényből is keletkezik. Az már csak hab a tortán, hogy Európai Unió akkor megy szembe a trendekkel, és tér vissza a szigorú fiskális szabályokhoz, amikor Amerika és Kína is jóval magasabb, 6-7 százalék körüli hiányt finanszíroz.