Van egy fontos gazdasági mutató, amit elirigyelhetnek tőlünk a lengyelek – erre még Nagy Márton is büszke lehet
Továbbra sem sietik el a költségvetési hiányok lefaragását a régiós gazdaságok, amelyek a koronavírus-járvány óta megváltozott gazdasági környezetben szinte folyamatosan a 3 százalékos maastrichti kritériumok fölött teljesítenek. Ez alól természetesen Magyarország sem kivétel. Idehaza jövőre lehet a hetedik egymást követő év, amikor nem sikerül abszolválni az euró bevezetésének egyik alapfeltételét.
Magyar gazdaság: van egy fontos mutató, amit elirigyelhetnek tőlünk a lengyelek
Nagy Márton nemzetgazdasági november 11-én egy háttérbeszélgetésen jelentette be, hogy idén sokadjára is tovább emel a hiánycélt. Eredetileg a 2025-ös békeköltségvetést tavaly év végén 3,7 százalékos hiánnyal tervezte meg a minisztérium, amit aztán felemeltek 4 százalékra, majd szeptemberben 4,1–4,5 százalék közé. Ebben azonban nem volt sok meglepetés:
- egyrészt a vártnál gyengébb GDP-adatok miatt már korábban sejthető volt, ami kivételesen nem az áfabevételeken, hanem a vállalkozói adóbefizetések terén okozott visszaesést,
- másrészt jelentős jóléti intézkedéseket léptetett életbe a nyártól a kormány. Ezek nagyságrendileg 2026-ban 1500-1600 milliárd forinttal terhelhetik meg a büdzsét, ami rendkívül feszítetté teszi a költségvetést.
Nagy Márton mindenesetre az ígéri, hogy a tavalyi 4,9 százalékos szinten stagnálhat 2025-ben és 2026-ban is a költségvetési deficit, ezzel párhuzamosan pedig az államadósság 73,5 százalékon beragadhat. A parlament gazdasági bizottságában tartott éves meghallgatásán Nagy Márton a lépést azzal indokolta, hogy a jelenlegi kamatpolitika nem engedi a lazítást, így egyedül a költségvetésből van lehetőség élénkíteni a gazdaságot.
Bár a döntést kormánykritikus elemzők és az ellenzék is úgy értékelte, hogy a kormány osztogatásba kezdett a választások előtt, és persze az államcsőddel való riogatás sem maradt el, a valóságban egyáltalán nem magyar jellegzetesség a magas hiány.
Az eddig ismert költségvetési tervek alapján 2026-ban Romániában és Lengyelországban is magasabb lesz az államháztartási hiány, Szlovákiában és Ausztriában pedig közel hasonló, mint Magyarországon.
Mivel évek óta érdemi túlköltekezésben és hitelfelvételben vannak a szomszédos országok, az államadósság kezelése is egyre nagyobb terhet jelent a régióban. Érdemes összevetni 2020-szal az adatokat (az alsó ábrán látható). Bár akkor a magyar államadósság a 2019-es 65 százalékról 78 százalék fölé kúszott, összhangban a kormányzati élénkítéssel, amit apránként sikerült 73,5 százalékra lefaragni, azóta az összes visegrádi országban magasabb az adósságmutató, mint a koronavírus járvány évében.
A magyar költségvetés helyzete annyival is jobb, hogy az elsődleges, azaz kamatkiadások nélkül számolt egyenleg Magyarországon a legalacsonyabb. A nemzetgazdasági minisztérium szerint jövőre 1,2 százalékos lehet, szemben Lengyelországgal, ahol ugyanez 3,6 százalékos, vagy Romániával, ahol pedig 3 százalékos.
A lengyelek úgy költekeznek, mintha világháborúra készülnének
Lengyelországban a gazdaságra biztosan nem lehet panasz. Az idei harmadik negyedévben a GDP 3,8 százalékkal bővült, ami továbbra is robusztus növekedésre vall. Ennek ellenére a lengyel kormány nem igyekszik a hiányt lefaragni.
- Decemberben a Szejm a 2026-os költségvetést 6,5 százalékos GDP-arányos hiány mellett fogadta el,
- így a tavalyi 6,6 százalék, és az
- idei 6,9 százalék után egy újabb olyan év jöhet Lengyelországban, amikor brutálisan túlköltekezhet a Donald Tusk vezette kormány.
Az ok nem más, mint az orosz–ukrán háború és a védelmi kiadások növelése. Lengyelország évek óta egyre többet költ a hadseregére, 2026-ban már a GDP 4,8 százalékát tervezi, jóval a 2 százalékos NATO-célkitűzés fölött.
Ez egy olyan út, amely a költségvetési katasztrófa felé vezet, amelyből a politikusoknak egy választási évben nehéz lesz kitérniük
– állapította meg az egyik gazdasági szaklap. 2027-ben ugyanis Lengyelországban általános választások lesznek, és nehezen hihető, hogy a választási évben bármilyen kiigazítást hajtana végre a kormány. Nem véletlen, hogy a hitelminősítő intézetek aggodalma is ebből fakad. Bár a Moody’s és Fitch az őszi felülvizsgálataik során megerősítették, de közben negatív kilátásra rontották a lengyel szuverén államkötvények besorolását.
Az egyre nagyobb hiány miatt ugyanis folyamatosan növekszik a lengyel államadósság: a kormány feltételezései szerint a tényleges államadósság (azaz az általános kormányzati adósság) 2026 végére várhatóan 59,8 százalékról 66,2 százalékra fog emelkedni. Ez alig 7,3 százalékos különbség a lengyel és magyar adósság között.
Érdekesség, hogy korábban Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke azzal támadta a kormányt 2022-ben hogy a magyar gazdaságpolitika letért a közös magyar-lengyel felzárkózási ösvényről, miután a hiány Varsóban 2 százalék alatt volt, idehaza pedig 7 százalék fölött. Ehhez képest Lengyelországban már harmadik egymást követő évben is magasabb a deficit, mint Magyarországon.
Megszorításokkal tudja csak rendbe tenni a költségvetését Szlovákia
Nehéz örökséggel vette át a kormányrudat 2023 októberében Robert Fico, aki az elmúlt szűk két évben több kiigazítást is végrehajtott a költségvetésben. Az év elején megemelték az áfakulcsot, illetve a társasági adót, ezzel azonban nem értek véget a megszorítások. Legutóbb szeptemberben mutatta be Ladislav Kamenicky pénzügyminiszter a Fico-kormány újabb, ezúttal 2,7 milliárd euróra rúgó, 22 tételből álló konszolidációs csomagját. Tavaly a GDP 5 százalékára rúgó hiány idén Pozsony várakozásai szerint 5 százalékos lehet, a 2026-ban életbe lépő intézkedésektől podig azt várják, hogy a hiány 4,1 százalékra mérséklődik. Ennek azonban komoly ára van:
három munkaszüneti nappal járó államünnepet eltörölnek vagy felfüggesztenek.
További kemény lépés, hogy a Fico-kormány zászlóshajójának számító, teljes értékű 13. nyugdíj emelését az elkövetkező három évben befagyasztják: a nyugdíjasok 2026-tól 2028-ig az erre az évre érvényes 667,13 eurós 13. nyugdíjat kapják. Szintén a csomag része, hogy jövőre az egyéni vállalkozókat „minimáladó” megfizetésére kötelezik.
Ugyanakkor a szlovák költségvetési tanács nem túl optimista a megszorítások hatékonyságával kapcsolatban, szerintük a hiány várhatóan magasabb, 4,6 százalékos lesz, miközben az államadósság 2026-ban a GDP 64,3 százalékára emelkedik. A megszorításoknak leginkább a szlovák gazdaság látja a kárát. Az Európai Bizottság őszi előrejelzésében az idei 0,8 százalékos GDP-bővülés után, jövőre is csak 1 százalékos növekedést vár.
Csehországban a költségvetés bonyolítja a politikai helyzetet
Évek óta Csehország van költségvetési szempontból a legjobb helyzetben, tavaly ugyanis a GDP 2 százalékára rúgott a hiány, és a novemberben bemutatott költségvetési törvényjavaslat is ekkora deficittel számol 2026-ban. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a Petr Fiala-féle kormánykoalíció megbukott az őszi választásokon, az általa előkészített 2026-os költségvetési törvényjavaslat hitelességét pedig vitatja a december 15-én felálló Babis-kormány.
Fiala kormánya szándékosan úgy állította össze a költségvetést, hogy egyszerűen kihagyott néhány elkerülhetetlen kiadást, így mesterségesen csökkentve a benyújtott hiányt
– írta X közösségi oldali profilján a leendő pénzügyminiszter, Alena Schillerová (ANO), aki szerint a jelenlegi javaslat szerint lehetetlen kormányozni, és készek azt reálissá tenni. Érdemes lesz figyelni, hogy Babis mennyire engedi a költségvetést. Az elmúlt években bárki is kormányzott, mindig ragaszkodott a fiskális fegyelemhez, ennek is köszönhető, hogy Csehország volt képes egyedül a régióban 50 százalék alatt tartani a GDP-arányos államadósságát. Az idei első negyedévben 43,4 százalékon állt az adósságráta, ami messze a legkedvezőbb a régiós országok között. Ráadásul a cseh gazdaság is meglepően jó formában van idén, a harmadik negyedévben 2,8 százalékkal bővült.
Románia egyre nagyobb bajban
Végezetül a visegrádi országcsoporthoz nem tartozó, Magyarországon bezzegországként jellemzett Romániára is érdemes kitérni. Keleti szomszédunknál tavaly a GDP 9,3 százaléka volt a költségvetési hiány, ami a legnagyobb az Európai Unióban, miután a választási szuperévben hatalmas osztozkodásba kezdett a román politika. Azóta volt több megszorítócsomag és kormányváltás is, egy azonban nem változott:
továbbra is brutális eladósodásban van Bukarest, a tavalyi rekord után idén is még a GDP 8,4 százaléka lehet a költségvetés hiánya.
Bár a parlament még nem fogadta el a jövő évi költségvetést, a román adósságkezelő becslése szerint jövőre 6–6,5 százalék között lehet deficit. Ezt azonban érdemes fenntartásokkal kezelni, mivel idén is már eleve 7 százalékos hiánnyal tervezték meg a költségvetést. Az egyre nagyobb hiány természetesen a román államadósságban is komoly nyomot hagyott.
Az Európai Bizottság jóslata szerint 2026-ban az adósságráta 61,1 százalékára rúghat.
Összehasonlításképp, 2008-ban még 12,2 százalék volt. Tehát javarészt hitelből növekedtek a románok az elmúlt szűk 20 évben.
Érthető a költségvetési élénkítés a mostani időszakban
Fontos rögzíteni, hogy a költségvetési lazaságot az anticiklikus gazdaságpolitika is indokolja. A magyar gazdaság továbbra sem képes érdemi növekedésre, a harmadik negyedévben 0,6 százalékkal bővült a GDP, ami igencsak messze van az év elején várt repülőrajttól és a robusztus növekedéstől.
A magyar gazdaság három éve tartó vesszőfutását persze sokan sokféle módon próbálják meg megmagyarázni, de tény, hogy az exportpiacaink, így a német gazdaság továbbra is szenved. Berlin idén 0,2 százalékos GDP-növekedést vár, ami rendkívül halovány gazdasági teljesítmény ahhoz képest, hogy már két éve recesszióban van Németország.
Tehát nem az a helyzet most a magyar költségvetéssel, mint 2006-ban, amikor a világgazdasági konjunktúra kellős közepén engedte el 9 százalékig a költségvetési hiányt a Gyurcsány-kormány.
Ezzel ellenkezőleg, jelenleg dekonjukturális időszak van, erőtlen a külső kereslet, emiatt a keresletet élénkíteni kell belső forrásokból. Azt azonban Nagy Márton is elismeri, hogy ez hosszú távon nem fenntartható, mivel a magyar gazdaság egyensúlyi pozíciói is romlanak ezáltal, előbb-utóbb helyre kell állnia a külső keresletnek a 3-4 százalékos fenntartható növekedéshez.
Ugyanezt teszi a kínai és az amerikai adminisztráció is, mindkét nagyhatalom a GDP 7 százalékának megfelelő hiánnyal működik. Ebben ráadásul szerepet játszik a technológiaváltás okozta magas beruházási igény is, ugyanis azon az áron is finanszírozni kell az ipari és technológiai beruházásokat, hogy az infláció valamennyivel magasabb a korábbi időszakokhoz képest.
