Csillagosok, katonák

Személyes felháborodás, vagy üzenet? Egyszer talán kiderül, miért ragadott tollat Sir Mike Jackson tábornok egy magyar alezredes védelmében. Az mindenesetre meglehetősen szokatlan, hogy egy négycsillagos (brit) generális egy olyan kis ország -- amilyen a miénk -- katonája mellett szót emeljen. A brit tábornok kulturált mondatai mögül ki-kibuggyan a hivatásos katona sértettsége, amikor "perverziót" emleget (annak kapcsán, hogy Papp Gyula alezredest, a magyar KFOR-kontingens leváltott parancsnokát lopással vádolják, mert a szétbombázott Koszovóban elhagyott, senkinek sem hiányzó épületmaradványokat felhasználta a magyar tábor felhúzására). A brit hadfi vádja egyértelmű: a kiváló teljesítményt nyújtó magyar katonákat külföldi fegyvertársaik többre becsülik, mint némelyek idehaza.

Irigység, a karrierlehetőség utáni ácsingózás -- mondják az ügy ismerői, a politikusok meg hozzáteszik, hogy nemzetközi botránnyá dagadhat Papp alezredes pere. Mélyen igaza van jeles kollégánknak a Népszavában, amikor azt írja, hogy kiveszett a szolidaritás a honvédségből. A vezérkar érvelése látszólag helytálló, hogy tudniillik a sajtó azt olvasta volna a fejükre, ha nem hívják vissza azonnal a súlyos bűncselekményekkel megvádolt alezredest. Ez így van, csakhogy a parancsnok fúrása alighanem már hónapok óta zajlott, a feljelentést megtevő vezérkari főnök kísérletet sem tett arra, hogy a maga eszközeivel (nem nyomozásba kezdve) meggyőződjön a vádak megalapozottságáról. Pedig ha valaki, neki igazán tudnia kell, mennyire más a katonaélet egy békés garnizonban és háborús övezetben, amelyben a parancsnoknak gyakran nincs ideje szöszmötölni. Dönteni kell. (Nem mellesleg a magyar parancsnoknak nem csupán saját katonái körülményeit kellett a lehető legkomfortosabbá tenni, hanem első számú felelőse volt a KFOR főhadiszállását védelmező magyar alakulat munkájának.)

E pitiáner vádakból kreált büntetőpernek több üzenete van. Az első mindjárt az, hogy a szétesett Magyar Honvédségben a helyezkedés sok másnál előbbre való. A felső vezetés nem képes megvédeni még kirakatban álló, nemzetközi elismerést szerzett katonáit sem, és -- s ez a második -- mindenki így járhat, aki komolyan veszi parancsnoki felelősségét. Azt nem tudni, hogy a politika milyen következtetésre jut a történtekből, de nem lenne meglepő, ha tovább erősödne a szorosabb gyeplőre törekvés, amelynek pedig negatív következményeit a közelmúltban megtapasztalhattuk.