Stoiber bővítése
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtoklása láthatóan nem akadályozza Edmund Stoibert abban, hogy rendszeresen tegyen olyan kijelentéseket, amelyek súlyosan sértik a Magyar Köztársaság alapvető érdekeit. A bajor kormányfő tegnap egy lapinterjúban azzal kápráztatta el a nagyérdeműt, hogy szerinte bizony legkorábban csak 2004-ben zárhatóak le az EU-csatlakozási tárgyalások -- miközben hazánk mindeddig hivatalosan még a 2001 végi befejezés lehetőségében reménykedett, s a ma nyilvánosságra kerülő brüsszeli bővítési stratégia, ha ezt nem is, de legalább a 2002 folyamán történő lezárást minden bizonnyal lehetővé teszi (ha megvalósul).
Igaz, a bajor kormányfő a megtisztelő kitüntetés áprilisi átvételekor még lehetségesnek tartotta Magyarország 2003-as csatlakozását is, de hiba lenne akkori nyilatkozatait összevetni a mostaniakkal. Egyáltalán, hiba lenne bármelyik nyilatkozatát bármelyik másikkal összevetni, s kimutatni, hogy -- mit szépítsük -- Stoiber összevissza beszél, ha az EU-ra és kiváltképp az EU-bővítésre terelődik a szó. Hiba lenne, mert nyilvánvaló, hogy a bajor miniszterelnök hajmeresztő kijelentéseit elsősorban belpolitikai fogyasztásra szánja, azok a 2002. szeptemberi német parlamenti választásra való készülődés részei.
A csatlakozás időpontjával kapcsolatos nyilatkozatdömping egyes elemeinek persze nem érdemes akkora jelentőséget tulajdonítani, mint mondjuk a ma megjelenő brüsszeli bizottsági véleménynek. De amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy Stoiber a 2002-es választási kampány egyik legfontosabb témájává kívánja tenni a bővítés ügyét. Ha ez megvalósul (márpedig ha Stoiber továbbra is akarja, akkor megvalósul), úgy tényleg szó sem lehet arról, hogy 2002 szeptembere előtt megállapodás születhessen a bővítés kulcskérdéseiről. Az igazi kérdés tehát az lesz, hogy mennyire gyorsan lehet majd lezárni a tárgyalásokat a német választások után. Néhány hónappal vagy néhány évvel később?
