Szocialista marketing

A felületes kritikusok most foghatják a hasukat. Első pillantásra valóban sajátos fiatalítás az, hogy a szocialisták az ellenzéki pártok számára az egyik legfontosabb posztot, a frakcióvezetést arra a Nagy Sándorra bízták, aki a nyolcvanas években az Elnöki Tanács tagjaként, majd a SZOT főtitkáraként bukdácsolt az akkor még csak informális népszerűségi listák alsóházában.
A kapitalizmus őt is rajtaütésszerűen átprogramozta: a doktori címig jutó közgazdász a piacgazdaság viharos startjától, valamint az Antall-kormány hibáitól megroppant rétegek szemében egészen sikeres szakszervezeti (MSZOSZ-) vezérré vált. Aztán az ilyen egyéni kiugrásokat nagyon nem kedvelő Horn Gyula ügyesen nyesegette Nagy Sándort azzal a zseniális módszerrel, hogy rendszeresen ki akarta nevezni gazdasági csúcsminiszternek, vagy a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs főemberének. A választási kudarc "NaSa" számára személyes tragédiát is hozott: napvilágra kerülő VIP-hitele miatt minden MSZP-s tisztségéről lemondva, önmagát küldte belső száműzetésbe.
Ezen gyorskép alapján kevesen csapják össze tenyerüket, hogy végre megvan a balos yuppie, az a fiatal profi, aki átmenedzseli a pártot a 21. századba!
Miért mondhatjuk mégis, hogy saját szempontjából jól választott (vagy jól engedelmeskedett?) a legnagyobb ellenzéki párt parlamenti frakciója? A siker persze korántsem fölényes, hiszen a győztes 72 szavazatához képest a másik jelölt, Lamperth Mónika 21 vokssal kapott kevesebbet. A finnyás értelmiség számára nem lesz túlzottan népszerű az új vezér, de az eredmény ismeretében értékelhetünk úgy, az MSZP tulajdonképpen nincs rászorulva arra, hogy kedvezzen a kritikus elitnek. A szocialisták ennél már sokkal erősebbek, nekik az kell, hogy a lehető legmagasabb szavazati arány megszerzése érdekében vezetőik gyakorlatilag minden társadalmi réteget meg tudjanak szólítani. A csendesebb, diplomatikusabb hang híveinek ott van a pozíciójában megerősített pártelnök, Kovács László. A hazai nyugdíjasok toplistáját Horn Gyula még mindig stabilan vezeti. A vidéki Magyarország és a közepesnél gyengébb bérből és fizetésből élők körében azonban még van hova fejlődnie az MSZP-nek, itt jó húzás lehet Nagy Sándor bevetése. A szocialisták tudomásul vették, hogy a Fidesz egy modern marketingpárt, akiket megfelelő kommunikációs képesség hiányában nem lehet a kellő mértékben legyőzni. Németh Miklós többek között ezen vérzett el, így emelkedhetett a lényegesen jobb színészi és szónoki talentummal felvértezett "NaSa" párton belüli ázsiója.
Az sem utolsó szempont, hogy Nagy, mint közgazdász és mint a Trend-prognózis Gazdaságkutató Rt. elnök-vezérigazgatója, a pártelnöknél jóval közelebb áll a gazdaság mindennapjaihoz, s ez hasznos mind a parlamenti munka, mind pedig a vállalkozókkal való kapcsolat szempontjából.
Az új frakcióvezető a belpolitikai stratégiák tekintetében is kellő dörzsöltséget árult el az elmúlt időszakban. Interjúiban a megfelelő hangnemben vágott vissza az SZDSZ irányából érkező megjegyzésekre, ügyesen hárított azokkal a próbálkozásokkal szemben, amelyek az MSZP-t a Munkáspárt partnereként láttatták volna. Sokat hozhat még az is a szocialistáknak, hogy Nagy már jó ideje nem rejti véka alá, egy esetleges koalíciókötési körtáncban nem szabad elfeledkezni a nagykoalícióról sem. Az MSZP politikája legyen elfogadható az MDF--MDNP--MKDSZ alakulat számára -- ezzel a kijelentésével komoly csábítóként lépett fel a "mérsékelt jobbközép" háza táján. A biztos kormányzáshoz ugyanis szerinte hatvanszázalékos parlamenti többség szükségeltetik.
Nekik mindegy, szavazót csennek-e, vagy új szövetségest, így is, úgy is jó lehet.