Erőművi szarvasmarha

"Üzemanyaghiánnyal" küszködik több brit erőmű. Harmincévesnél öregebb, levágásra ítélt szarvasmarhákból termelnének áramot. A száj- és körömfájásjárvány miatt azonban az állati tetemeket nem lehet szállítani, ezért nincs tüzelőanyag sem.

Akár egy abszurd novella is kezdődhetne így, de ezúttal az abszurdítás maga az élet.
Új helyzet van, a szemünk láttára bontakozik ki az intenzív állattenyésztés csődje. Kergebirkák vagy kergemarhák korábban is voltak, mutatóban és nem tömegesen. Míg nem fogant meg valakinek a fejében, hogy mekkora költséget lehet megspórolni, ha az állatokkal feletetik társaik maradékát. Jött a húsliszt, csontliszt, ha fertőzött állatból készült, akkor fertőzött, hogy még több kerge állat legyen.
Száj- és körömfájásjárványok korábban is voltak. Emlékszem, mekkora riadalom volt a családban, amikor kisgyerekként biciklimmel felbuktam Budapest-Rákosfalva járvány miatt lezárt körzetében, és a nagy, tátongó sebbe bizony marhaürülék is került. Szerencsére nem fájt szájam, körmöm, de a járvány se terjedt túl a karantén határán. Most viszont akár Ázsiából is be lehet csempészni Nagy-Britanniába fertőzött terméket; tízezrével viszik a talán vírust is tartalmazó angol bárányt Franciaországba vagy máshová. Ráadásul, ha élő állatot szállítanak, egy nemrég életbe lépett EU-rendelkezésnek köszönhetően "humanitárius" okokból a vágóhíd felé tartó állatokat néha ki kell hajtani levegőzni, legelni, inni. A beteg állat vírusa persze tovább terjed.
A nagyobb nyereség érdekében a disznóknak lóadag antibiotikumot adnak, a bikákat női hormonokkal injekciózzák, a csirkékkel pedig tömegesen etetik fel saját ürüléküket.
A végeredmény: a hírektől megriasztott fogyasztó hovatovább vegetáriánussá válik. A riadalom elsősorban a marhahús piacát érinti. Németországban manapság feleannyi hús kel el, mint néhány hónapja. A száj- és körömfájás hírére a marhahús ára csak a múlt héten az EU-ban átlagosan 35 százalékkal esett.
Az uniós vezetők nem tudják, hova kapják a fejüket. A legnagyobb bajban Blair brit miniszterelnök van, nemcsak azért, mert a legújabb járvány hazájában tört ki, hanem azért is, mert hírek szerint április-májusban idő előtt meg akarta tartatni a parlamenti választásokat. Ennek most fuccs, mert a parasztok attól rettegnek, hogy a kampánygyűlések résztvevői és a szavazók terjesztenék az állatragályt.
A politikusok nemcsak Nagy-Britanniában, hanem másutt is a következő választásra sandítanak. Azon örlődnek, mit tegyenek, hogy ne idegenítsék el a paraszti szavazókat.
Ha úgy akarnák megvásárolni eme igen fontos választói réteg nyugalmát, hogy a költségvetési pénzekből továbbra is nagyvonalúan fizetnének az állattenyésztőknek mint a katonatiszt, valamit kezdeniük is kellene a felesleges állatokkal. Az "erőművi" szarvasmarha mégiscsak luxus.
Látszólag feloldaná az ellentmondást a "biotermelés". Ennek azonban igazából még nincsenek pontos szabályai.
A The Wall Street Journalnak egy német paraszt kiöntötte szívét, hogy egy év alatt sok tízezer márkát veszített, mert ami tavalyi minőségi szabályok szerint "bio" volt, most csak közönséges termék.
Magyarországon az előkelő kívülálló pozíciójából figyelik az égő nyugat-európai hústetemeket. Igaz, magyar kergemarháról még nem tudunk, és az agresszív száj- és körömfájásvírus is elkerült bennünket. De ha ezúttal meg is ússzuk, fogalmunk sincs, hogyan alakul a húspiac és az EU-ban, ahova tartunk, mi lesz az állattenyésztés jövője. Szép perspektíva 2002 elejére, amikor az agrárfejezet is előtérbe kerül a csatlakozási tárgyalásokon.