A mi civilünk

Időről időre azért kiderül, hogy a "lendületesen fejlődő civil társadalom" legendája is csupán a kormányzati imázsteremtés része, a statisztikai adatok nem a tényleges helyzetet tükrözik. Persze már eleve gyanús és a civil társadalom vergődésének lehetséges bizonyítéka az is, amikor ezek a csoportok eredeti szerepükből kilépve, valamifajta "harmadik utas" politikai erővé szerveződve próbálják bizonygatni létjogosultságukat a közéletben.
Nincs középút. Nem is lehet, amikor az úgynevezett nem kormányzati szervek jelentős része közvetve vagy közvetlen formában, de rá van utalva a központi támogatásra. Az osztogatásnál pedig elsősorban az a rendezőelv: a kérelmező a mi listánkon van-e, vagy a másik táborén.
Így a civil társadalom szerepéről fennen hangoztatott píár és a gyakorlat időről időre látványos ellentmondásba kerül egymással. Különösen fájdalmas, amikor a kilógó lóláb valamely, magát minden kormányzati billog ellenére mégiscsak függetlennek álcázni próbáló szervezetbe rúg nagyot.
"Civil" észjárással például a Magyar Atlanti Tanácsnál (MAT) ideálisabb, támogatásra méltó, nem kormányzati szervezetet keveset találni. A nyugati demokráciákban elismert nemzetközi szövetség hazai tagozata külpolitikusokat, üzletembereket, közéleti személyiségeket fog össze meghívásos alapon, küldetése pedig az atlanti gondolat népszerűsítése. Az elvet nehéz megkérdőjelezni.
Csak hát a MAT 1992-es létrejötte óta folyik a birkózás, hogy a vezetői tisztségekben ki jelenítse meg az atlanti gondolatot: "ők" vagy "mi". A legutóbbi kormányváltás óta pedig ismét felerősödött a kiszorító szándék, hogy az "ő civiljük" helyére a "mi civilünket" ültessük. Még akkor is, ha a választott elnök melletti főtitkárt öt éve még szélesebb pártközi konszenzussal sikerült megtalálni.
Mindez a csendes káderbirkózás azonban legfeljebb a honi értelmiségi közeget jellemző epizód maradt mindaddig, ameddig nem hatott az intézmény működésére. Az üzengetések mellé nyomatékul társuló "költségvetési átcsoportosítások", késlekedő központi támogatások azonban végül egy igen kisstílű megoldásba torkolltak, amikor a Honvédelmi Minisztérium visszavonta korábban megígért támogatását egy rangos nemzetközi biztonságpolitikai konferenciához. Nem csupán intézményi szinten kínos, amikor ilyen szintű meghívásokat kell -- néhány nappal a rendezvény előtt -- anyagi okokra hivatkozva visszamondani. S tévedés lenne azt hinni, hogy a honi közéletnek szánt minisztériumi magyarázgatásokat a külföldi diplomáciai képviseletek is elfogadják.
Azt látják ugyanis, hogy a társadalom kettészakadásának egyik melléktermékeként a "független értelmiségi" s a "nem kormányzati szerv" fogalma egyre értelmezhetetlenebbé válik Magyarországon. Aki valaha is "igazi belgaként" próbált kivonulni a civil szférába, most már ott is mind tanácstalanabbul forgolódhat a szekértáborok között.