A remete, a párduc, meg a tőzsde

Volt egyszer, hogy egy együgyű remete megunva magányát, társért az égbe kiáltott. Jupiter (mert ez egy ennyire régi mese) megszánta, és leszólt: ha fogsz nekem egy párducot, én varázslatos nőddé alakítom. A remete törte a fejét, hogy miként tehetne eleget az isteni feltételnek. Végül egy sziklás rész egyik szakadékába csalt egy jobb sorsra érdemes párducot. Még így is félvén azonban a dúvadtól, sűrű hálót terített a hasadékra, és jelentkezett Jupiternél. Az azonban azt kérte, hogy a remete hozza színe elé a párducot. Hiába vette le viszont az ostoba a hálót, hiába nyújtogatott a közelben fellelhető satnya faágakat az üregbe, a párduc maradt a mélyben. 
Ez a tanmese (amely semmivel sem rosszabb bármely dakota közmondásnál) jutott eszembe a Gazdasági Minisztérium tőzsdefejlesztési terveiről. Nehéz nem mulatságosnak találni, hogy a tőkeszámlán levő részvények eladásánál az idén bevezetett árfolyamnyereség-adó módosítgatásával (a háló emelgetésével) remélnek segíteni a magyar tőzsdén. 
Azon a piacon, amelyet igen rossz nemzetközi környezetben (kietlen sziklás helyen) a kormányzat néhány intézkedéssel -- amúgy remetésen -- maga segített a mélybe taszítani. 
A gáz- és gyógyszerár körüli vita, ami azután az áram árával is kiegészült, kedvezőtlen tőzsdei hatása mára közhelynek számít. A felvásárlási szabályok tervezett módosítását, ami nyilvánvalóan a BorsodChembe belépő orosz tulajdonosok miatt vált égetővé (a közmondásoknál maradva: eső után köpönyeg), szintén nem üdvözli felhőtlen örömmel a piac. A kertek alatt osonók ellen hozott intézkedések (ők legfeljebb alagutat fúrva jutnak majd el céljukhoz) ugyanis -- szokás szerint -- elsősorban az amúgy is a nyílt színen járókat korlátozzák. A kisbefektetőket ráadásul talán jobb lenne úgy védeni, hogy az a szakmai befektetők helyzetét se nehezítse túlságosan meg. Megjegyezzük, ugyanezeknek a kisbefektetőknek az érdekét (pénzét) akkor cseppet sem volt fontos védeni, amikor az előbbi árviták zajlottak. 
A tőzsdét sújtó és a börze helyzetének javítását célzó (bár ezek egyelőre inkább csak távoli jámbor óhajnak minősíthetők) intézkedések mindenesetre egytől egyig meglehetősen ötletszerűnek tűnnek. Talán nem ok nélkül. A kormányzat célja ugyanis mindig valami más. Valami olyan dolog, aminek -- számukra -- egy csepp köze sincs a tőzsdéhez. 
Amikor azután az árfolyamok bolond táncba kezdenek, a parketten a fejetlenül menekülők zsonganak, ezen kissé elámulnak, de nemigen rázza meg őket. 
Ha most (amire azért, lássuk be, csekély az esély) mégis valóban aggasztaná a kormányban ülőket a tőzsde haldoklása, akkor nem ártana Jupiter remetének szánt megjegyzését figyelembe venniük: többre jutottál volna, ha satnya ágacska helyett inkább a kezedet nyújtod.