A "japán Gorbacsov"

Forradalminak tekintett, új eljárással választotta elnökévé az 1955 óta vezető politikai erő, a Liberális Demokrata Párt Koizumi Dzsunicsirót, aki hagyományszerűen követi majd a lemondott Mori miniszterelnököt is a kormány élén. A párton belüli kisebbség 59 éves jelöltjének felülkerekedése a legnagyobb frakció jelöltje, egy volt miniszterelnök fölött a szokásosnál is nagyobb várakozást ébreszthet a 13 év alatt a 11. japán kormány iránt. Az egyik politikai elemző szerint "mini-Gorbacsovnak" nevezett Koizumiban azonban a tőzsde kevésbé bízik: a jen esett a dollárral szemben, és átmeneti áreséssel reagált a részvénypiac is a hírre.
Koizumi vetélytársaival szemben strukturális reformok, postaprivatizálás, adósságmegállítás ígéretével szerezte meg az egyszerű párttagok tetszését, és ez vezette győzelemre a nála hatalmasabb frakciók régebben tekintélyes jelöltjeivel szemben. De mint a gyakori kormányváltozások bizonyítják, eddig az újonnan színre lépő nyertesekhez fűzött remények csalókának bizonyultak, s a kétkedők azonnal hangoztatott véleménye bizonyult igaznak. Most is vannak, aki szerint Koizuminak meg kell szereznie a többi frakció támogatását is. "Elszigetelt. Elkerülhetetlenül rövidtávfutó lesz" -- mondja ugyanaz az elemző.
A vita akörül folyik Japánban, hogy a több mint tíz éve folyó gazdasági stagnálásnak a rekordnagyságú államadósságot tovább növelő pénzinjekciókkal, vagy a bankok rossz hitelállományának kitakarításával és más strukturális reformokkal kell-e véget vetni. A győztes az utóbbi híve, de félő, az elkerülhetetlen kompromisszumok és a hagyományos japán konszenzusos döntések miatt fel fogja vizezni a programját.
De többről van szó, mint amennyi a politika felületén látszik. A konjunktúra feléledéséhez a japánok legendás takarékosságát kellene megváltoztatni. Enélkül csak az export finanszírozása és a külső hitelezés fokozása marad, ami az egész világon tapasztalható fiskális és monetáris egyensúly divatja idején nem látszik időszerűnek. A belső fogyasztás növelése pedig a sűrűn lakott, kis házakban és lakásokban elégedetten élő japánok körében nehezen népszerűsíthető cél. A The Economist épp most közöl cikket arról, hogy egyre több az olyan képzett japán fiatalember, aki gazdag szülei lakásában él, csak ideiglenesen vállal rosszul fizetett, képzettséget nem igénylő munkákat. A lap a nyugdíjrendszer szempontjából nézi a problémát, pedig aktuális konjunkturális jelentése is van: ilyen társadalmi szemlélettel a kormánynak nem marad más, mint az államadósság növelésével -- legalábbis egyelőre -- sehová se vezető hidakat építeni a gazdaság élénkítése céljából.

Kozma Géza-->