A MIÉP mint kampánytéma
A dabasi időközi országgyűlési választások két köre között egyértelművé vált, ami amúgy sejthető volt: a 2002-es voksolás "kiemelt" kampánytémája lesz a Fidesz viszonya a szélsőjobboldalinak tekintett, magát nemzeti radikálisnak minősítő MIÉP-hez. (A két jelző megkülönböztetése azért tetszik indokoltnak, mert programja és megnyilatkozásai alapján a párt nem jellemezhető a szokott politikai-politológiai terminus technicusokkal. Arról nem is beszélve, hogy két MIÉP létezik: az egyik képviselői révén nemegyszer szakszerűnek és következetesnek álcázza magát az Országházban, miközben a másik -- igazi közegeiben, a köztereken és a Magyar Fórumban -- fájdalmasan primitíven, színvonaltalanul és elfogadhatatlanul lő mindenre, ami mozog.)
A kampánytéma főpróbájának "lebonyolításához" az első fordulóban 13 százalékos támogatottsággal harmadik helyen végzett Franka Tibor visszaléptetése adta az apropót, amely döntést egyébként annak megszületése előtt biztosra lehetett venni. A MIÉP számtalanszor nyilatkozta-bizonyította: számára az MSZP és az SZDSZ ősellenség, amelyek elgáncsolásában ellenszolgáltatás nélkül is szívesen részt vesz. Meglepetést az sem okozott -- illeszkedvén a pártot szalonképesíteni igyekvő törekvések sorába --, hogy Csurka István a döntést követően nyíltan felajánlkozott a Fidesznek, mondván, jövőre ketten együtt meghaladhatják a kormányalakításhoz szükséges ötvenszázalékos eredményt.
A Csurka-szózat alapján, 1998-ra hivatkozva, logikusan nyilatkozhatta az MSZP és az SZDSZ, hogy a Fidesz és a MIÉP vonatkozásában megismétlődhet a három évvel ezelőtti forgatókönyv. Amikor -- mondta Kovács László, kontrázott Bőhm András; vagy fordítva -- a Fidesz tagadta az FKGP-vel kötendő koalíció lehetőségét, ám az mégis létrejött.
Ezzel kapcsolatban három dologra célszerű koncentrálni. Az egyik: 1998-ban a Fidesz nem tagadta, hogy adott esetben kész lenne együtt kormányozni a kisgazdákkal, hanem gondosan megkerülte a kérdést. Magyarán: amikor azt állította, egyedül akar kormányozni, nem arra válaszolt, amit kérdeztünk. Eközben mindenki -- így a szavazók, a sajtó, az MSZP és az SZDSZ is -- pontosan tudta, még ha nem is akarta elhinni, ha ennyin múlik, a Fidesz--FKGP koalíció létrejön. Ma ezzel szemben Kövér László minden fórumon kizárja a MIÉP-együttműködés lehetőségét. A másik: a jelenlegi tendenciák alapján 2002-ben három -- legfeljebb négy -- párt jut be a parlamentbe. A választási rendszer pedig torzít annyira, hogy csökkenő létszám mellett a győztes párt -- hacsak nem adaptáltatik viszonyainkra a "Florida-szindróma" -- egyszersmind megszerezze az abszolút többséget. A harmadik: a MIÉP-téma visszájára fordulhat, minthogy akik a Fidesz koalíciós elképzeléseit elemzik, egyúttal a Fidesz győzelméről beszélnek. S tudva lévő, az a párt nyer, amelyről nemcsak hívei, hanem a ma még bizonytalanok is elhiszik, hogy nyerhet.
A MIÉP a fent sorolt kételyektől függetlenül természetesen kampánytéma lesz, azaz lett és marad. A szemlélődőnek ezért -- a Fidesz nem kizárható diadala esetén -- egy teendője marad: bizakodni, hogy Kövér László MIÉP-pel kapcsolatos álláspontja nem a fideszes taktikából, hanem a párt egyébként változékony értékrendjének kivételesen konstans eleméből következik.
