Mosolygó kritika

Kínosan lóg ki a tegnapi nap nagyszabású magyar--EU-s mosolydiplomáciájából a BSE-ügy. Prodi bizottsági elnök és Verheugen bővítési biztos budapesti látogatása csak úgy sugárzott a pozitív üzenetektől és a hazánknak címzett dicséretektől -- eközben folytatni elkeseredett utóvédharcokat egy lefutott ügyben, vagyis azért, hogy Magyarországot mégse a 3., hanem a 2. kategóriába sorolják a kergemarhakór-kockázat szempontjából, nemcsak hálátlan, de nyilván roppant kényelmetlen feladat is.
Persze érthető a felháborodás. Valóban úgy tűnik, az EU saját problémái miatt bünteti Magyarországot az unióba irányuló húsexport lehetőségeinek rontásával. A BSE-kór nem hazánkban tört ki, a válságot kiváltó takarmányozási módszerek nem idehaza terjedtek el tömegesen, mégis mi isszuk meg a levét -- füstölöghetnek a honi hústermelők. S első pillantásra joggal, hiszen Magyarországról ugyanazt a bizonyítványt állította ki az Európai Bizottság tanácsadó testülete ("valószínűleg jelen van a BSE, bár ez még nincs megerősítve"), mint arról a Svájcról, ahol már találtak is beteg állatot. (A 3. kategóriába tartoznak ugyanis olyan országok is, ahol már van megerősített eset, de "alacsony szinten".)
Csakhogy jelen esetben nincs apelláta: a brüsszeli tanácsadó testület gyakorlatilag ugyanazokat a kategóriákat, illetve kritériumokat használja az egyes országok besorolásakor, mint a járványos állatbetegségek nemzetközi irodája (OIE). Szó sincs tehát arról, hogy Brüsszel valamiképpen meg akarná "bosszulni" a tavalyi kukoricaimport-stopot. Nemzetközi kritériumok határozzák meg, hogy csak akkor lehet egy országot áthelyezni a 2. kategóriába (ahol a BSE előfordulása "valószínűtlen, bár nem kizárt"), ha a 30 hónaposnál idősebb állatállomány egészét letesztelik, vagy ha nincs BSE-gyanús import. Aligha lehet véletlen, hogy a Külügyminisztérium egyelőre óvakodott önálló diplomáciai lépéseket tenni az ügyben, s inkább szakmai kérdésként igyekszik megközelíteni azt.
Tiltakozhat tehát a CEFTA, de valószínűleg felesleges. Sajnos úgy tűnik, ismét olyan békáról van szó, amelyet azért kell lenyelnie Magyarországnak, mert még nem EU-tag. Ha már magyar képviselők is ülhetnének a tudományos tanácsadó bizottságban, meg sem kellett volna vizsgálni hazánkat, hiszen az unióban egységes a mezőgazdasági termékek piaca (is). A tiltakozások helyett az energiát inkább a csatlakozási folyamat gyorsítására lenne célszerű fordítani.