Berlusconi barátsága

Ha Orbán Viktor Silvio Berlusconi társaságában nézi majd a holnapi BEK-döntőt -. mint ahogyan azt maga a kormányfő legalábbis nem cáfolta -- az újabb erőteljes megnyilvánulása lesz annak, hogy felerősödött egyfajta elvi közeledési folyamat a térség több vezető konzervatív politikusa között. Többet és pontosabbat minderről egyelőre nehéz lenne mondani, mert a személyes gesztusokon túlmenően még nem rajzolódnak ki olyan mögöttes államérdekek, amelyek alapján szorosabb szövetkezést lehetne emlegetni.
Wolfgang Schlüssel osztrák kancellár ellátogatott a Fidesz kongresszusára és meleg szavakkal mondott köszönetet azért a támogatásért, amelyet Magyarország nyújtott Ausztriának az uniós kirekesztő intézkedések viharai közepette. Külügyminisztere közben magyar kollégájának megerősítette, hogy Magyarország sem számíthat -- miért is számíthatna? -- kivételes bánásmódra a tervezett uniós munkaerő-piaci korlátozások kérdésében. Sőt, az osztrákok erre most még rátennének egy lapáttal, amikor a megszorításokat a szolgáltatások már lezártnak tekintett fejezetére is kiterjesztenék.
Ebben a jobboldali bécsi kormány legszorosabb szövetségese a baloldali berlini vezetés. Gerhard Schröder kancellár és Edmund Stoiber bajor miniszterelnök ráadásul vajmi kevés dologban ért egyet -- többek között Orbán Viktorhoz fűződő viszonyuk is gyökeresen eltérő --, ebben azonban nincs vita közöttük.
Olaszország mindeddig a bővítés elkötelezettjének mutatkozott, a közvéleménye is az uniós átlagot jóval meghaladó mértékben támogatja a "keletiek" felvételét. A jobboldal választási diadalát követően azonban a leendő pénzügyminiszter egy tévéműsorban már kijelentette, hogy a bővítés folyamatát "méltányos idő alatt" kell lebonyolítani, s Olaszországnak először is saját szegényebb déli országrészeire kell gondolnia.
Kétségtelen, hogy a bővítési tárgyalások a legkényesebb szakaszukba jutottak, amikor a munkaerő-piaci fenntartásokkal egy időben az egyébként szintén a konzervatívok vezette spanyolok is arra döbbennek rá, hogy a jövőben esetleg kevésbé férhetnek hozzá a strukturális alapokhoz, a franciák (jobboldali elnökkel az Élysée-palotában) pedig eddigi mezőgazdasági támogatásaikat kezdik félteni. Az euróra csupaszított érdekek mellett az ideológiai vonzódásoknak legfeljebb annyi szerepük lehet, hogy a spanyol Aznar számít Berlusconi támogatására az elsősorban a németekkel folytatott harcban az anyagi engedmények körül.
Ettől azonban még aligha rajzolódik ki pontosabban a csatlakozási dátum, sőt. Orbán Viktornak egyébként teljesen igaza van abban: csak azért, mert Magyarország szolidáris volt Berlusconival a vele szembeni támadások idején, még nem következik, hogy amikor az olasz nemzeti érdekek kerülnek előtérbe, Róma szívességet tenne Magyarországnak.
Akkor viszont mi értelme van az olyan gesztusoknak, amelyek (legjobb esetben) passzív barátok mellett aktív ellenségeket szereznek Magyarországnak?