Gázsztori

"Álmodhatnak, amit akarnak, már soha nem lesz olcsó a gáz. Akinek nem tetszik, amit csinálunk, vásároljon máshol" -- igazította el a napokban a European Business Club ülésének résztvevőit a Gazprom elnöke.

A monopolcéggel szinte naponta történik valami, amivel felhívja magára a figyelmet, igaz, körülötte szinte minden esemény nemzetközi jelentőségű. A minap annak kapcsán vonta magára az orosz vezetés haragját, hogy vonakodik eleget tenni az Oroszország (és 51 másik ország) által már 1994-ben aláírt brüsszeli Energiacharta elvárásainak. Eszerint ugyanis más gázszállítók rendelkezésére kellene bocsátania a hálózatát. Így viszont a chartát orosz részről mind a mai napig nem ratifikálták.
Épphogy volt idejük az elemzőknek megbotránkozni amiatt, hogy az Itera gázkereskedő cég igencsak hiányosan tette közzé tulajdonosi szerkezetét -- homályban hagyva, illetve tagadva a Gazpromhoz fűződő személyes és üzleti kapcsolatait -- részvényeladási botrányával máris újból a címlapokra került a gázóriás. Letéti jegyeinek két amerikai tulajdonosa ugyanis be kívánja perelni az orosz UFG brókercéget, amely a csak belföldön forgalmazható Gazprom-részvényeket külföldi tulajdonosokhoz juttatja, rontva a külföldiek számára legálisan is megszerezhető letéti jegyek értékét.
S ha véletlenül épp nem szolgál friss eseménnyel a Gazprom, az orosz lapok bőségesen kínálnak háttéranyagokat arról, hogy a kelet-európai országok (főként Lengyel- és Magyarország) a Gazprom piaci terjeszkedését érzelmileg a kivonult szovjet seregeket visszatéréseként élik meg.
Ám szakértők szerint ezeknek az időknek vége: piacgazdasági körülmények között a Gazprom elveszíti korábbi hatalmát, s nyugati mércével is "rendes" céggé válik. Már meg is hirdette az átlátható gazdálkodásra való törekvést, a nemzetközi számviteli szabályokra való áttérést.
Ezek nélkül persze elég nehezen jutna hitelekhez, beruházásaihoz külföldi partnerekhez. Mert más oldalról külső segítségre -- leginkább pénzre -- igencsak nagy szüksége van. Számos, jórészt belföldi vevője például nemigen fizet a Gazpromnak, lassan le kell cserélnie rozsda rágta berendezéseit is, s dollármilliárdokban mérhető beruházások előtt áll.
De azért nem kell sajnálnunk, majd csak megoldja valahogy. Viszont talán azt is naivitás gondolni, hogy a piacgazdaság kényszere hipp-hopp!, nyugati típusú vállalattá alakítja.