Külföldi lapszemle

The Wall Street Journal
A konzervatív amerikai The Wall Street Journal európai kiadása (WSJE) szerdán vezércikkben bírálta az európai szövetségeseket, amiért a budapesti NATO külügyminiszteri értekezleten nem hagyták bevenni a záróközleménybe, hogy a világ 37 országában meglevő 13 ezer ballisztikus rakéta közös fenyegetést jelent rájuk nézve, s inkább további konzultációkat akarnak e kérdésről.
A lap szerint a transzatlanti viszony 50 éven át jól működött, s kölcsönös előnyére vált az Egyesült Államoknak és Európának, mert Washington gyengéden élt roppant erejével, Európa pedig felelősségteljesen politizált, azaz nem próbálta kijátszani egymás ellen Amerikát és a Szovjetuniót, nem ártott bele a közelkeleti és ázsiai, amerikai kezdeményezésekbe, és a hazai politikai porondon nem játszadozott az Amerika-ellenesség húrjain. A WSJE szerint ez ma már nem így van, mert Európa hangjaként egyre inkább csak a szocialista Franciaország és Németország szava hallható. Lionel Jospin francia miniszterelnök az EU jövőjéről szóló beszédében minduntalan Amerikát bírálgatta, Irak vagy a rakétaelhárítás kérdésében a francia és a német álláspont közelebb esik az oroszhoz és a kínaihoz, mint az amerikaihoz, Izrael és Észak-Korea ügyében pedig a francia--német politikát mintha nem annyira az ésszerűség, hanem a független pozíció vágya hajtaná.
A konzervatív amerikai lap szerint Európa legalábbis felelősségteljes külpolitizálással tartozik az Egyesült Államoknak, de a francia--német kettős vezetése nem ezt nyújtja. Ennek példáiként idézi a szerinte nevetséges kiotói környezetvédelmi megállapodást, amelyet az amerikai szenátus teljes egyhangúsággal vetett el, azt a magatartást, amely önálló európai védelmi szerepről beszél, de egyetlen fillérrel sem növeli hozzá katonai kiadásait, és felelőtlennek tartja azt is, hogy Európa még mindig hosszadalmas és keserves "konzultációs" folyamathoz ragaszkodik a rakétaelhárító rendszerről, miközben a rakétafenyegetést már három éve részletesen bemutatta a Rumsfeld-jelentés, a veszély elsősorban Európát fenyegeti, és Amerika egyébként egyedül is meg tudja csinálni az egészet.
A lap felszólítja Angliát, Olaszországot és Spanyolországot, hogy ne engedjék át Európa képviseletét az egyre elszigeteltebb Németországnak és Franciaországnak.

Der Standard
A bécsi lap a budapesti NATO-csúcsról szerdán közölt kommentárjában rámutat: az EU számára semmiképpen sem elfogadható Törökország követelése, hogy Ankara megfigyelőként ott legyen az unió biztonságpolitikai testületeiben, sőt, szavazati jogot kapjon, amennyiben a török érdekeket közvetlenül érintő kérdésről van szó.
Az utóbbi ugyanis azt jelentené, hogy mivel az unióban a döntések egyhangúlag születnek, Törökország valójában de facto vétójogra tenne szert. Ankara más szóval arra használja fel NATO-tagságát, hogy mintegy résztagságot szerezzen az Európai Unióban, ami az EU tagállamai számára nem fogadható el. Ezzel egyben arról is szó van, hogy az unió katonai válságkezelése valóban autonóm lesz-e, vagy függ majd a NATO-tól, vagyis lényegében az Egyesült Államoktól. Ha a döntések autonóm módon születnek, de végrehajtásuk nem autonóm, akkor ez nem sokat ér.
Ugyanakkor Törökország számára a vétójog azért is olyan fontos, mert jól össze lehet kötni a ciprusi kérdéssel, míg Athén az EU egész bővítését leblokkolja, ha Ciprus görög része nincs az első csoportban.
Másrészt az unió csak nagyon visszafogottan szállhat szembe Ankarával, hiszen a 17 bevetési terv közül 13 Törökországgal szomszédos államokra vonatkozik, s ha Irakról, Szíriáról, vagy a Kaukázusról van szó, érthető a törökök aggodalma, hogy úgy kerülnek a konfliktusokba, hogy a döntésekben még csak részt sem vehetnek.
Ha ezekre a dilemmákra nem sikerül megoldást találni, az EU kénytelen lesz létrehozni egy a NATO-val párhuzamos katonai struktúrát, amelynek finanszírozása a jövő kérdése, de annyi bizonyos, hogy hatalmas pazarlással jár majd. Az is probléma, hogy az Egyesült Államok egy párhuzamos EU-struktúra kiépítését joggal a NATO aláásásának tekintené -- írta a Der Standard.