Leértékelésen elcsúszva
A TVK és a Buda-Cash közötti portfóliókezelési szerződésre vonatkozó pert sokan csak két cég közötti gumicsontvitának tartják, pedig jóval többről szól. A brókercég részéről a kissé talán erőltetett ügyfélszerzésről -- 1997-ben ugyanis ez volt az egyetlen brókerház, amelyik hozamgaranciát mert vállalni, pláne olyan portfóliókezelési szerződésekre, melyekben tőzsdei részvény és befektetési jegy is szerepel (nem vak ez a ló, csak bátor alapon) --, a TVK részéről pedig arról, hogy felesleges pénzeszközeit ne spekuláció útján próbálja meg fialtatni, s ha mégis, akkor ne legyen már naiv, sőt próbáljon meg a tőle elvárható gondossággal eljárni. Szántszándékkal nem a laikus jelzőt használtam, mert értékpapír-piaci szempontból semmiképpen nem neveznék laikusnak egy olyan társaságot, amely mellesleg egyébként tőzsdei kibocsátó, s egy egész szervezeti egységet tart fenn arra, hogy pénzügyeit és jogi ügyeit menedzselje.
A Legfelsőbb Bíróságnak addig-addig kellett volna "variálnia" a vizsgálatot meg az eljárást, amíg mindkét cég megfizeti a tanulópénzt.
A Buda-Cash azért, mert más brókercégekhez képest nagy volt a mellénye, mikor 1997 őszén privat banking szolgáltatását beindította, a TVK pedig azért, mert bizonyos helyzetekben álnaivitást tanúsított. A TVK ugyanis az utolsó portfóliókezelési szerződésében arra kötött megállapodást a Buda-Cashsel, hogy a cég kosáreladási pozíciót nyit neki. Arra a TVK, és úgy tűnik, a brókerház sem kellő alapossággal gondolt, hogy a forint nincsen a sáv aljához bilincselve, sőt egy krach idején annyira meggyengülhet, hogy nemcsak az addig felhalmozódott -- csúszó leértékelésből adódó -- nyereség száll el egyik napról a másikra, hanem komoly veszteség is keletkezhet. De hogy az érintett felek -- s mi, kívülállók is -- gyorsan tanulhassanak a példából, néhány hónappal a szerződés megkötése után bekövetkezett a váratlan esemény.
A csúszó leértékelésre "spekuláló" kosáreladási pozíciók nem nyereséget, hanem hatalmas veszteséget eredményeztek. A forint is kimutatta foga fehérét, az árutőzsdés kosáreladók -- csakúgy, mint a Budapesti Értéktőzsdén buxolók -- egyik napról a másikra vesztettek milliókat. Nem volt védelem, az évekig a sáv alján szundikáló forint felpattant, s néhány napig annyira gyenge volt, hogy ki kellett zárni a határidős pozícióval rendelkezőket. A TVK-nak 500 millióból 160 milliója maradt -- pedig egyszerű spekuláns befektetőkhöz hasonlóan még adósságba is keveredhettek volna. Szerencséjükre (?) azonban Buda-Cash privat banking szerződésük volt. Épp ezért nem is nyugodtak bele abba, hogy devizaspekuláción elveszítsenek ennyi pénzt. Megpróbálták teljes egészében kárpótoltatni magukat a brókercéggel -- amely egyébként szintén nem volt ártatlan --, s másodfokú eljárásban ez sikerült is.
Az LB úgy vélte, hogy a brókercég nem volt elég "gondos" a befektetett tőke megőrzését illetően, ráadásul azt sem ellenőrizték, hogy a gazdasági igazgatóhelyettesnek egyedül nincs joga cégszerűen aláírni, sőt az is kétséges, hogy saját kezű aláírása szerepel. Azt nem értem viszont, hogy akkor hogy került a pénz a Buda-Cashhez, és ki szerződött.
Vagy utalgatni, szerződni cégszerű aláírás nélkül is lehet?
