(L)euró

A múltkori, meglepetésszerű kamatcsökkentést visszafogottság követte Frankfurtban. Az Európai Központi Bank (ECB) jobbnak látta, ha nem ráncigálja tovább az oroszlán bajszát.

A tények ismeretében nem lehet valami felemelő érzés az ECB vezető tisztségviselőjének lenni. A kamatvágást szinte azonnal követték az azt aláásó makroadatok. Ez önmagában ugyan még nem minősíti a központi bank kamatcsökkentési döntését, hiszen annak hatása tapasztalatok szerint 6-9 hónap alatt jelentkezik reálgazdasági szinten. Pr-szempontból viszont meglehetősen szerencsétlen helyzetet teremt. Ezen a téren pedig az ECB-nek amúgy is lenne hova fejlődnie.
A növekedés és az infláció láthatóan identitászavarban szenved Európában, és a jelek szerint ez az identitászavar a központi bankárokat is utolérte. Bárhogy szeretnék is, a növekedés csak nem akar megindulni, bezzeg az infláció...
Az infláció persze jól használható hivatkozási alap. A következetességet még hírből sem ismerő ECB nem érezte kínosnak ezúttal is a fogyasztói árindex alakulásával indokolni kamathelybenhagyó döntését, csakúgy, mint két héttel korábban a csökkentést. Akkor még úgy tűnt számukra, hogy középtávon csökkenni fog az infláció. Már nem? De az is elképzelhető, hogy ismét egy váratlan meglepetésre bukkanhattak az ECB-vezetők a monetáris aggregátumok között.
A központi bank tegnapi ülése előtt már senki sem számított további csökkentésre. Annak ellenére sem, hogy egy 25 bázispontos lazítás önmagában nem sokat számít, és azt rendszerint további vágások követik. De hát ki merne logikát keresni az ECB viselkedésében?
A szakemberek -- bár keményen igyekeztek -- nem találtak racionális magyarázatot az ECB stratégiájára. Ha valakinek sikerült volna, azt biztosan nagy publicitás övezné. Amiből viszont sajnos arra lehet következtetni, hogy nincs is neki ilyen.
Ha a makroszámokon nem is javítana, Frankfurtban mindenesetre vehetnének néhány retorikai leckét Alan Greenspantől. A Fed elnöke -- igaz, valamivel kedvezőbb helyzetben -- legalább választékosan adja elő magát. Amennyiben nem következik be gyökeres változás Európában, még az ECB-nek is jól jöhet a retorika. Az utóbbi hetek következetlenségét nem lesz könnyű kimagyarázni.
A piac ítéletéhez pedig elég egy szempillantást vetni az ECB üdvöskéjére: az euró hathavi mélypontra zuhant.