SAPARD: megértünk-e a csatlakozásra

Vesztésre áll Magyarország a SAPARD-programban. Egy évvel ezelőtt még a második helyen álltunk, ma már utolsó előttiek vagyunk a csatlakozásra váró tíz ország közül. Csupán Románia kullog mögöttünk, az az ország, ahol a munkatársaknak számítógépük sincs. Márpedig az Európai Unió játékszabályai 1999 óta ismertek, azóta tudjuk, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnünk. Eddig nem sikerült. A késlekedésre és az egy helyben toporgásra nehéz logikus magyarázatot találni, felelőst pedig még nehezebb.
A legsúlyosabb probléma az, hogy a politikai vezetők nem látják a f="http://www.meh.hu/pharekoord/unios/sapard.html" target="_blank">SAPARD-program jelentőségét. Jól tükrözi a politikai vezetés hozzáállását Tamás Károlynak, a programot lebonyolító földművelésügyi tárca egykori közigazgatási államtitkárának egyik, lapunknak adott nyilatkozata. Úgy fogalmazott: az a tárca, amelyik évente több száz milliárd forinttal gazdálkodik, képes lesz elkölteni ezt a tízmilliárd forintot is. Hát, eddig nem sikerült. De nem is az előcsatlakozási alapból elnyerhető évente tízmilliárd forint (38 millió euró) a program legnagyobb tétje. Persze jól jönne ennyi is, hiszen minden fillér számít a SAPARD célközönségének, a mezőgazdaságnak és a vidékfejlesztésnek.
A program jelentősége azonban nem az összeg nagyságában rejlik. Hanem -- mint ahogy a nevében is benne van -- ez egy előcsatlakozási program. Ez a próbája annak, hogy képes lesz-e Magyarország EU-tagként a támogatásokat megfelelően elkölteni. A SAPARD struktúrája olyan, mint az unió belső támogatási rendszerének struktúrája. Ha nem képes felállítani tízmilliárd forint szétosztására egy megfelelő kifizetőügynökséget az ország, akkor hogyan lesz képes több száz milliárd forint elköltésére? Egyszerűbben: a SAPARD-program a bizonyíték arra, hogy megérett-e Magyarország az európai uniós csatlakozásra. Ez pedig egy olyan országban, ahol minden fontosabb változtatást az integrációra való felkészüléssel indokolnak, igen fontos feladat kellene legyen. Eddig elégtelenre vizsgáztunk.
De hogy is várhatnánk el, hogy a legfelső politikai vezetés megértse a program jelentőségét, és ennek megfelelő politikai támogatást nyújtson, ha olyan miniszterek sem tudják, mi a SAPARD-program lényege, akik az EU-val napi kapcsolatban vannak? A PHARE-miniszter nyilatkozataiból például úgy tűnik, nem ismeri a programot. Még néhány nappal ezelőtt is úgy nyilatkozott: a SAPARD kistérségi program. Pedig nem az. A SAPARD pénzeire egyéni vállalkozók, és egyes vidékfejlesztési projektekre önkormányzatok is pályázhatnak. De félreinformálja a közvéleményt az FVM vidékfejlesztési főosztályvezető asszonya is, aki szintén kistérségi programként állítja be a SAPARD-ot. Most is programokat írattat a kistérségekkel, teljesen feleslegesen. Mint ahogy feleslegesen alakította ki a hét regionális vidékfejlesztési irodai hálózatot is, hiszen nem kapnak szerepet a SAPARD-programban. Ezeknek az irodáknak legfeljebb addig van létjogosultságuk, amíg van nemzeti támogatás. Így, hogy azt sem tudjuk, mit vállaltunk, nem is lehet felkészülni a program fogadására.
Egyszer már majdnem volt egy megfelelő intézményrendszerünk. Tavaly májusban az EU úgy látta: még 2000-ben hozzájuthatunk az az évi SAPARD-kerethez. Ekkor azonban a földművelésügyi tárca gondolt egyet: elveszi -- egyébként saját intézményétől, az Agrárintervenciós Központtól (AIK) -- az intézményrendszer kiépítését. Inkább létrehoz a minisztériumon belül egy új főosztályt erre, és kezdi elölről. A miértre nem szolgált logikus magyarázattal az akkori FVM-es vezetés. Talán túl nagynak találták az AIK függetlenségét. Azt, hogy egy külsős, gazdálkodásában független intézmény ellenőrizze a minisztérium hivatalait. (A 19 megyei FVM-hivatalból hét fogadja be és értékeli majd a pályázatokat.) Az elmúlt egy évben, mióta ez a döntés megszületett, nem történt előrelépés. Felállt ugyan egy új főosztály, létszám szerint megvannak az emberek is, de képzettségükben még mindig nem felelnek meg az EU elvárásainak. Az is csak két év után tudatosult, hogy túl sok a 26 pályázatbefogadó hely. Ekkor csökkentették le számukat hétre. A kijelölt FVM-hivatalokkal azonban még mindig nincs megállapodás. Ráadásul az erre a célra felvett 11 ember kevés a feladat elvégzéséhez. Az FVM SAPARD Hivatalában egy év alatt sem sikerült megfelelő informatikai hátteret kiépíteni, míg az AIK-ban már rég használják is. Ráadásul az EU követelményei között első helyen szerepel, hogy a SAPARD Hivatal független legyen működésében, gazdálkodásában.
Most rádöbbentek erre a SAPARD Hivatal vezetői is. Vissza szeretnék adni az AIK-nak a programot. De akkor mire volt jó ez az egy év? Az elmúlt évi döntés óta sorra előznek meg bennünket a csatlakozásra váró országok.
Ezt a lemaradást pedig már nem lehet behozni. Ráadásul hiányoznak a szakemberek is, aminek oka elsősorban az, hogy a minimális köztisztviselői fizetés nem vonz senkit. Ha értékén és kiemelt fontosságú területként kezelnék a SAPARD-programot, akkor itt is -- mint ahogy a Miniszterelnöki Hivatal néhány programjára -- kiemelt fizetést adnának a munkatársaknak, de nem ez történt. Ráadásul három éve képtelen Magyarország megalkotni a jogszabályi hátteret. Igaz, hogy az Európai Unió szabályrendszere eltér a hazaitól. De nem az a megoldás, hogy saját arcunkra próbáljuk meg átformálni, ezt ugyanis az EU nem engedi. Magyarország pedig még mindig ezzel próbálkozik. Lassítja a folyamatokat, hogy a hazai közigazgatásban minden nagyon időigényes. A SAPARD-tervet például már a múlt évben elfogadta az EU, de azóta sem sikerült adaptálni.
Az EU a kezdetektől javasolta az FVM-nek, hogy a dokumentációs háttér megteremtéséhez alkalmazzon egy külső céget. Nagy sokára, ez év elején végre megbíztak valakit. De jó magyar szokás szerint nem az erre legalkalmasabbat, hanem egy ISO-minősítéssel foglalkozó céget, ami nem ugyanolyan szabályokkal dolgozik, mint az EU. Hamar ki is derült, hogy nem gyorsultak a folyamatok. Most végre megbíztak egy nemzetközi könyvvizsgáló társaságot, amit az unió végre már előrelépésnek értékel. De a rossz döntés miatt is hónapok estek ki. Senki nem érti, hogy miért nem lehetett rögtön a megfelelő céget alkalmazni.
Az elmúlt években többször tűnt úgy, hogy csak azért nem állt le az egész program, mert az Európai Unió valamilyen megmagyarázhatatlan okból görcsösen akarja. Eddig többször engedett, és könnyített a feltételeken. Szakértőt is küldött, hogy segítsen. De a hivatal szerint az angol szakértő inkább hátráltatja a folyamatokat, mintsem segítené. A SAPARD-program kezdetekor még arról volt szó, hogy amennyiben Magyarország nem teljesít négy feltételt, akkor elvész a pénz. Ehhez el kellett volna fogadni a SAPARD-tervet, meg kellett volna kötni az éves és a többéves pénzügyi megállapodásokat, és akkreditálni kellett volna az intézményrendszert. Hamar belátta, ez lehetetlen kívánság. Ezért úgy döntött: amennyiben az első három feltétel teljesül, akkor nem vész el a pénz. De csak akkor folyósítják a tízmilliárd forintot, ha kész az intézményrendszer, és az EU akkreditálta. A 2000. évi keretet 2002 végéig lehet felhasználni. Mivel most már világossá vált, hogy Magyarország ebben az évben nem lesz képes akkreditáltatni az intézményrendszerét, legjobb esetben egy év maradna a pénz elköltésére. Az EU éppen ezért ígéretet tett arra, hogy esetleg egy újabb évvel meghosszabbítja a tízmilliárd forint felhasználási határidejét. De sajnos még most is csak reménykedni tudunk abban, hogy ennyi idő talán elég lesz Magyarországnak a felkészülésre.
A szerző a Világgazdaság munkatársa