Túlzó államosítás

A folyó fizetési mérleg immár három hónapja rendkívül kedvezően alakul. A januári ijedelem után most már biztosan látszik, hogy idén súlyos gondok nem lesznek a külső egyensúlyban.
Az adat médiában történő tálalása -- hasonlóan ahhoz, ahogy mostanában az összes makrogazdasági adattal történik -- meglehetősen ellentmondásos. Aki (felületességből vagy rossszindulatból) az adattal kapcsolatban azt hangoztatja, hogy tavaly ilyenkor jobb volt az egyenleg, azoknak adja fel a magas labdát, akik a makrogazdasági környezet felelőtlen lerontását "kívánják" látni. Akik a számokkal kapcsolatban a kedvező tendenciát hangsúlyozzák, a kormányzat dicséretének "bűnébe" esnek.
Mindkét felfogás hibás, hiszen abból a prekoncepcióból indul ki, hogy a gazdaság jó teljesítménye az okos, aktív gazdaságpolitikának köszönhető.
Ezen tévhit fenntartása a kormányzatnak mindaddig érdeke, amíg jól megy a szekér. Közhelyes politikai szófordulattal élve a kormány "kisajátítja a gazdasági eredményeket". Mindeközben a politikai küzdelmekben is exponálódott szakértők egy része érezhetően beleesett ebbe a csapdába. Ahelyett, hogy a fenti tézis igazságtartalmát kérdőjeleznék meg, a kormányzat helytelen (vagy általuk helytelennek vélt) intézkedéseinek kihatásait kutatják, és vélik belelátni olyan adatokba, amelyekre valójában a gazdaságpolitikának vajmi kevés ráhatása van.
Jelenleg kétféle, egymástól gyökeresen különböző verzió él a magyar gazdaság állapotáról. Egyik szerint gazdaságunk azért él és virul, mert a kormányzat szépen öntözgeti, a másik szerint azért halódik, mert a gazdaságpolitika rosszul dönt, felelőtlenül élénkít.
A gazdasági szereplők tisztánlátását és egy egységes kép kialakulását sokkal jobban segítené, ha az a -- valószínűleg sokkal helyesebb -- nézőpont alakulna ki, amely szerint a jelenlegi sikerek/kudarcok nem (de legalábbis messze nem kizárólag) a kiváló/csapnivaló kormányzati döntéseknek köszönhetők.

Madár István-->