A gazdaságélénkítés határai

Az előző év második felétől az amerikai gazdaságban -- igaz, páratlan hosszúságú szárnyalás után -- recessziós folyamatok indultak be, amelyek ebben az évben tovább erősödtek. A terrortámadás után előállott új világpolitikai és gazdasági fejlemények hatása pedig több mint szokásos növekedési ütemcsökkenés. Az amerikai gazdaság megtorpanása, egyes várakozásokat cáfolva, erősen érintette az EU-országokat, különösen a hazai gazdaság szempontjából kitüntetett szerepet játszó Németországot.
A dekonjunktúra indulása kezdetén nem volt világosan látható, hogy a fejlett világ gazdasági növekedésének lassulása mennyiben befolyásolja a magyar gazdaság többé-kevésbé kiegyensúlyozott, viszonylag gyors fejlődését. Ugyanis a néhány évvel ezelőtti ázsiai tőzsdeválságok, majd az orosz pénzügyi összeomlás után a fejlett országokban bekövetkezett lassulás a hazai gazdaságot nem érintette, továbbra is gyors ütemben fejlődött, az exportdinamika igen kedvezően alakult.
Ma már eléggé világos, hogy a terrortámadástól függetlenül is a magyar gazdaság lendülete 2001 második negyedévében megtorpant, mindenekelőtt az ipari termelésnek és az ipar exportjának bővülési üteme csökkent látványosan. Bár a belső fogyasztás dinamizálódása és egyéb tényezők hatására néhány ágazatban -- építőipar, hírközlés, idegenforgalom -- az erőteljesebb növekedés még tovább tart, de az ipar dinamikájának visszaesését ezen ágazatok nem képesek kompenzálni, így a GDP növekedési üteme csökkent, és ez a trend 2001 második felére is jellemző marad. Az ütemvesztés fő területe tehát az ipar, ezen belül is a feldolgozóipar, valamint az ipari export, amely eddig a legfőbb növekedéshordozó volt.
A hazai ipar exportpiacainak érzékelhető csökkenése mint meghatározó tényező mellett az ipar lassulásában szerepet játszott a sávszélesítés után beindult jelentősebb forintfelértékelődés is. Ezen túlmenően -- bár erről kevés szó esik -- a bekövetkezett ütemlassulásban lényeges szerepet játszik az utóbbi években az üzleti szférában megfigyelhető gyenge beruházási hajlandóság. Miután az utóbbi négy-öt évben az üzleti beruházások több mint 80 százalékát a külföldi cégek és befektetők valósították meg, a kínálati oldal gyengülése ide vezethető vissza.
Amennyiben a lassulás általam jelzett tényezői és területei elfogadhatók, akkor jogosan vethető fel a kérdés, hogy a kormányzat gazdaságélénkítésére bejelentett 200 milliárd forintos programja vajon elégséges lehet-e a folyamat megállítására, érdemben válasz lehet-e az így jelentkező növekedési kihívásokra?
Természetesen a kialakult külső és belső gazdasági körülmények között fontos és szükséges a gazdaságélénkítő program meghirdetése és a mintegy 200 milliárd forintos többletforrás kilátásba helyezése. A kérdés csupán az, hogy mi várható a többletkiadástól, érdemben befolyásolhatja-e a növekedés beindult lassulását?
Megítélésem szerint nem várhatjuk, hogy az önmagában tetemes summának minősíthető többletforrás érzékelhető hatással jár majd. Ha abból indulunk ki, hogy 2001-ben a magyar gazdaság teljes beruházási volumene -- 1999-es árakon számolva -- 3100 milliárd forint körül alakul, akkor ehhez képest a kormányzati többletforrás csupán 6--7 százalék közötti. Ráadásul már a korábban meghirdetett források kihelyezése is -- legalábbis a statisztikai adatok szerint -- nehézkes, késedelmes, a szereplőkhöz címzettekhez ez ideig csak szerény arányban jutottak el. De ha felgyorsul is ez a folyamat, akkor is érzékelhető számokban kifejező hatása csak hónapok múlva várható. Továbbá, miután döntő többségében infrastrukturális beruházásokról van szó, amelyeknél az építési hányad a jellemző, így a foglalkoztatási és a tovagyűrűző gazdasági hatások meglehetősen korlátozottak. Túlzottak azok a várakozások is, amelyek az állami támogatásoknak a magánberuházások nagyságával kapcsolatosak. Ezek többsége ugyanis nem új forrás, hanem inkább a meglévők átcsoportosítása. A kis- és középvállalkozások ilyen forrásokból való támogatása pedig alig jár exportbővüléssel, miután a hazai kis- és középvállalkozások döntően belföldre termelnek.
Az igazi probléma azonban az, hogy a belső kereslet élénkítése egy erősen nyitott gazdaságban csak átmenetileg válthat ki kedvező növekedési hatásokat, mert egyidejűleg a külgazdasági egyensúly romlását erősítő folyamatokat indíthat be. A kormány által gyorsítandó beruházások exporthozadéka kicsi, ugyanakkor növeli az importot, ráadásul a belső kereslet bővülése a jelenlegi értékesítési relációk mellett az ipari termelés bővülését aligha eredményezheti. Tovább komplikálja a helyzetet, hogy a nyilvánosságra hozott GDP-adatok szerint 2001 első felében a GDP termelésének ütemnövekedését már most is meghaladja a lakossági és a teljes fogyasztás bővülésének üteme. 2001 első felében a GDP 4 százalékkal bővült, a lakossági fogyasztás pedig közel 5 százalékkal. Tekintettel a közelgő választásokra és a bejelentett gazdaságélénkítő programra, minden valószínűség szerint a GDP termelése és fogyasztása közötti olló a következő hónapokban erőteljesen nyílik, így az esetleges ütemvesztés lassulása gyors egyensúlyvesztéssel járhat.
Kérdés az is, hogy amennyiben a mostani ipari lassulásban nemcsak a piacok szerényebb bővülése játszik szerepet, hanem az évek óta gyengülő üzleti beruházások is, akkor a mostani gazdaságélénkítő program nem igazán arra a területre koncentrál, ahol a problémák jelentkeznek, hanem inkább állami eszközökkel próbálja helyettesíteni a külföldi beruházásokat. Azon túl, hogy nagyságrendi különbségek vannak az elmaradó külföldi beruházások és a meghirdetett kormányzati források között, a magán- és az állami beruházások közötti aránymódosulás nem igazán a piacgazdaság további kiépülése irányába mutat. Miután az ipari export gyengülő növekedésében a kereslet és a beruházások kedvezőtlen alakulása mellett a nemzetközi versenyképességet, a jövedelmezőséget csökkentő monetáris tényezők is szerepet kaptak, így e területeken is javítani kellene a hazai vállalkozások külföldi piacra jutásának esélyeit, pénzügyi kondícióit.
Az eddigi eszmefuttatás legfontosabb következtetése, hogy a kormányzati gazdaságélénkítés kívánatos és szükséges, de -- megfelelő nagysága és irányultsága mellett -- csak akkor fejthet ki számszerűsíthető kedvező hatásokat, ha párosul az üzleti szférában meghatározó jelentőségű külföldi tőke utóbbi időben tapasztalható teljes érdektelenségének megváltoztatásával.
A terrortámadás utáni nemzetközi helyzetben a külföldi tőke érdeklődésének ismételt felerősítése nem látszik egyszerű feladatnak, de önmagában az ilyen jellegű kormányzati szándék kinyilvánítása, az eddigi felemás hozzáállás feladása és néhány bizalomerősítő lépés megtétele halaszthatatlanul fontos lenne. A mostani kormányzati gazdaságélénkítési lépések tehát csak akkor lehetnek eredményesek, ha a külföldi tőke ismét kitüntetett szerepet vállal a magyar gazdaság modernizációjában, az üzleti beruházások dinamikus bővítésében.