Élénkítés Magyarországon

E héten a holland gazdasági miniszter asszony tárgyalásainak során azt a kérdést tette fel, Európában elsőként miért Magyarország döntött egy gazdaságélénkítő program, a Széchenyi-plusz beindításáról? Most, hogy az USA és Japán után több európai ország is bejelentette, gazdaságélénkítő programot indít, már valóban nem az a kérdés, Magyarország miért döntött a Széchenyi-plusz mellett, hanem az: miért elsőként, miért ilyen gyorsan?
A magyar gazdaság korábbi szerkezete rendkívül sebezhető volt a globális konjunktúra lassulása felől. A GDP-arányos külkereskedelmünk egy kivétellel magasabb, mint valamennyi európai uniós tagállamé, exportunk földrajzi, vállalati és termékkoncentrációja szintén példátlanul magas. Akár csak egy vezető exportcikkünk kivitelének jelentős lassulása és akár csak egy exportáló vállalatunk megingása is jelentős visszaesést hozhatna a kivitelben, gazdasági növekedésben, sőt a folyó fizetési mérlegben is. Ráadásul a turizmus aktívumával egyenlítjük ki a kereskedelmi mérleg passzívumát, a turizmus bevételeit pedig átmenetileg visszaveti a szeptember 11-e utáni világhelyzet.
Azért is mi élénkítünk elsőként, mert már rátaláltunk az egészséges és két lábon járó gazdasági növekedés új szerkezetére. Ebben a globális húzóerő mellé az infrastrukturális beruházások és a belföldi kereslet bővítése egyenrangú növekedési motorként épült fel. Már képesek vagyunk e másodikat erősíteni akkor, ha az első gyengül. Ráadásul a belső gazdasági motorok erősítése minden esetben évtizedes elmaradások behozását jelenti az autópálya-építéstől a lakásépítésig, a minimálbér-emeléstől a vállalkozásoknak nyújtott beruházási támogatásig. Talán azért is döntöttünk Európában elsőként egy gazdaságélénkítési programról, mert már három éve ezen az úton járunk, és másoknál jobban hiszünk a piac és az állam okos együttműködésében.
A magyar gazdasági teljesítmény relatíve felértékelődik az EU átlagához képest, mert a korábbi négy évben a magyar gazdasági bővülés 50-70 százalékkal volt magasabb, míg 2001-ben a magyar GDP növekedése több mint kétszerese lesz az EU-átlagnak. A magyar gazdaság teljesítményének értékét tovább emeli az a tény, hogy a múlt év hasonló időszakában mért 6,5 százalékos munkanélküliségi ráta mostanára 5,6 százalékra csökkent. Megfordult az inflációs trend, mérséklődik a fogyasztói és a termelői árszint növekedési üteme Magyarországon. A dinamikus gazdasági bővülés mellett javul a folyó fizetési mérleg, és a tervezettnél jobb az államháztartás helyzete.
Az igen kedvező gazdasági folyamatok mögött azonban meghúzódik néhány olyan változás, amelyek kormányzati beavatkozás nélkül kockázatot jelentenek a növekedés dinamikus mértékének fenntartására, a munkanélküliségi ráta további csökkentésére és az egyensúlyi mutatókra. Az ipari termelés ez évben várhatóan csak 5 százalékkal bővül, miközben 2000-ben 18,3 százalék volt az ipari termelés növekedése. Jelentősen csökkennek az üzleti beruházások, és a turizmust is kedvezőtlenül érintik az amerikai terrortámadások utáni szállodafoglalási lemondások, valamint az utazások halasztása.
A magyar makro- és mikrogazdasági folyamatok elemzése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a gazdaságpolitika egészének módosítására nincs szükség, ahogy nincs a költségvetés és a monetáris politika változtatására sem. A lendület fenntartása és a javuló egyensúlyi helyzet megőrzése azonban azt kívánja, hogy a gazdaságfejlesztés területén válaszoljon a kormányzat a világgazdaság lassulására és az amerikai terrortámadás utáni helyzetre. A válasz nem igényel a jelenleg használt gazdaságfejlesztési eszköztárhoz képest más vagy teljesen új elemeket. Azt igényli, hogy a Széchenyi-terv keretében már eddig beindított gazdaságfejlesztési programokat erősítsük meg és bővítsük, azt igényli, hogy hozzunk előre olyan beruházásokat, amelyek indítását 2003 utánra irányoztuk elő.
A változatlan gazdaság-, költségvetési és monetáris politika mellett bővülő gazdaságfejlesztés jelenti azt a kormányzati választ, amellyel Magyarország sikeresen ellensúlyozhatja a globális és európai gazdaság lassulását. Erre azért leszünk képesek, mert a Széchenyi-tervben már elindítottuk azokat a gazdaságfejlesztési programokat, amelyeket most megerősíthetünk és bővíthetünk. 2001-ben a magyar gazdaság növekedése 1,5-2 százalékkal lesz magasabb a Széchenyi-tervben elinduló fejlesztési programok következtében. Az otthonteremtési program nyomán beindult lakásépítkezések mintegy 1 százalékkal, a közlekedési infrastruktúra körében indított beruházások mintegy 0,5 és a turisztikai fejlesztések további 0,2-0,3 százalékkal bővítik a magyar GDP-t 2001-ben a múlt évhez képest.
A Széchenyi-plusz keretében indítható fejlesztések és többlettermelési érték együttesen mintegy 200 milliárd forintra tehető 2002-ben, amely a magyar GDP mintegy 1,5 százalékát elérő élénkítő intézkedést jelent. 2003--2004-ben is hasonló, a GDP 1-2 százalékára tehető gazdaságélénkítési hatás várható a 2002-re előre hozott fejlesztési programoktól és a gazdaság versenyképességét megerősítő kormányzati intézkedésektől. A jelzett mértékű hatás nem jelent kockázatot egyetlen egyensúlyi mutató esetében sem (kereskedelmi, folyó fizetési, államháztartási mérleg), ellenben megerősíti a meglévő munkahelyeket, és újak teremtésére ösztönzi a magyar üzleti szektort. Az infláció további jelentős mérséklését nem veszélyezteti a gazdaságélénkítési program, mert döntően meglévő, de nem kihasznált kapacitásokat mozdít meg (infrastruktúra-beruházások, lakásépítkezés, garanciavállalási lehetőségek). Az államháztartási és költségvetési hatása a programnak eredőjében kedvező, mert igen kis mértékben lemond költségvetési bevételéről (adókönnyítések), miközben a gazdaságélénkítési program valamennyi eleme erősíti a foglalkoztatást, ezzel stabilizálja, sőt javítja az üzleti szektor adófizető képességét, mellyel erősíti a költségvetés bevételi oldalát.
A Széchenyi-plusz egyszerre alkalmaz kínálatot és keresletet bővítő elemeket, ezzel a Széchenyi-terv korábban beindított gazdaságfejlesztési programjának logikáját követi. A kínálat növelése irányába hat minden infrastruktúra-fejlesztés és a garanciavállalási lehetőségek növelése, megerősítése. A keresleti oldal bővítését jelenti a lakásépítések ösztönzése és a beruházásokat segítő adókedvezmények. A kínálat és kereslet bővítését egyaránt használó gazdaságpolitika képes arra, hogy egyszerre adjon lendületet a növekedésnek, és őrizze meg a gazdasági egyensúlyt. Az élénkítési program beindítása nyomán Magyarország tőkevonzó képessége javul, és tovább erősödik a gazdaság tőkemegtartó képessége. A külföldi működőtőke-beáramlás igen kedvező szintjének fenntartása és az ugyancsak igen kedvező alacsony profitrepatriálási mérték megőrzése jelenti a legfőbb garanciát a folyó fizetési mérleg kedvező javulási trendjének fenntartására.