Gáz van, babám

Kelet-Európában már valószínűleg egy olajfoltot sem lehetne eladni anélkül, hogy a Mol, az OMV és a brit Rotch Energy ne adna be szándéknyilatkozatot a megvételére. A nagy trió Varsó után ezúttal Prágában találkozott egy kártyaparti erejéig, ahol a tét az olajvegyiparban érdekelt Unipetrol megszerzése. Az elemzők többnyire azonban úgy vélik, hogy ezúttal egyikőjüknek sem osztanak lapot.
Kétségkívül számos érv szól amellett, hogy az amerikai Conoco, az olasz Agip és a brit--holland Royal Dutch/Shell alkotta konzorcium legyen a befutó. Egyrészt már magukénak mondhatják az Unipetrol olajfinomítójának, a Ceská Rafinerskának a 49 százalékát. Másrészt úgy tudni, hogy annak idején a finomító megvásárlásáról szóló szerződés már komoly előjogokat biztosított a csoportnak a későbbiekre nézve is. Vagyis mostanra nézve.
Ráadásul a csehek azt hangoztatják: a pályázó pénzügyi ereje és liberalizált piacokon szerzett tapasztalata a legfőbb szempont. Hát ezen a téren a Mol eléggé csehül áll, de ettől valószínűleg még nem tekintenek majd hazafias érzelmekkel a magyar társaságra Prágában. A Mol fő erőssége mostanában ugyanis éppen az, hogy miképpen lehet szabályozott piacokon baromi nagy veszteségek mellett likviditást menedzselni.
Sebaj, a magyar remények még Varsóban is élnek, bár nem virulnak. A Mol papíron kizárólagos tárgyalásokat folytathat a PKN Orlen egy részének megszerzéséről, miközben az új kormány illetékesei szinte naponta temetik az egész ügyletet.
Talán jobb is, ha a Mol nem nyeri túl magát: tekintve az olajcég pénzügyi helyzetét, ki tudja, ki állná a számlát. A PKN- és az Unipetrol-üzlet együttes finanszírozása ugyanis kissé nehezen lenne megoldható a gázüzletág hatalmas deficitjét görgető Mol számára. Persze a fő részvényes, a magyar állam bármikor előállhat kiváló ötletekkel az ügy megoldására, de -- érthető módon -- a piac meglehetősen szkeptikus ez ügyben.