Külföldi lapszemle

Financial Times

Nagy-Britannia 1950 és 1990 között általában távol tartotta magát az európai intézmények alakításától. Tony Blair miniszterelnök most kijelentette, "Nagy-Britanniának alkalmazkodnia kell a tényekhez". Félreértések terjedtek el az euróról: lassította az övezet gazdasági növekedését, egységes kamatlába munkanélküliséget okoz, a stabilitási és növekedési paktum korlátozza az államok költségvetési politikáját. A kontinentális tagállamok lanyha konjunktúrája látszólag igazolja ezeket az aggodalmakat, de 1999 januárjától ez év végéig az euróövezet gazdasági bővülése nagyobb lesz, mint az Egyesült Királyságé. A munkanélküliség növekedésének nem az euró, hanem a globális lassulás az oka. A stabilitási paktumban előírt büntetést nem szabták ki egyszer sem, az automatikus stabilizátorokat hagyják működni. A brüsszeli bizottság és az ECB boldogan engedi a költségvetési hiányok növekedését. Az ír infláció is az euró működését, nem kudarcát bizonyítja, a közös valuta gyengesége az árfolyam-övezetek egészséges reakcióját mutatja. Ez persze nem teszi elkerülhetetlenné, vagy kívánatossá a brit csatlakozást. Az utóbbi előnyeit megsemmisítheti, ha rossz árfolyammal csatlakozna a Egyesült Királyság. Ezért politikai döntést kell hozni. Blair pénteki beszéde a leglelkesebb európárti nyilatkozat volt, amely brit földön elhangzott.

International Herald Tribune

Az orosz gazdaság most kell életre, de az irányzat fennmaradásához további reformok kellenek. A Szovjetunió szétesése után a korrupció olyan nagy volt az országban, hogy a maffiát nem lehetett megkülönböztetni az üzleti élettől. Az 1998-as válság adta meg a szükséges lökést a rendcsináláshoz. A rubel leértékelése, a tulajdonosi jogok megszilárdítása, a jobb csődtörvény és az értékpapírpiacok új felügyelete következett. Az üzletemberek kezdtek otthon befektetni ahelyett, hogy külföldre síbolják a profitot. A külföldi befektetések csekély összege azonban azt mutatja, hogy Putyinnak többet kell tennie. A kívánatos feladatok: a teljes közlési szabályok a pénzügyi piacokon, a bennfentes üzletek megakadályozása, a bankrendszer alapjainak lerakása, a társasági adó alapos reformja, ami a privatizálási bevételek veszteségéből is visszatérítene valamit. Csökkenteni kell a gazdaság függését a nyersanyagexporttól.

Süddeutsche Zeitung

A német szövetségi kormány a múlt héten tette közzé a nyugdíjalapoknak a pénzügyi körök és a bértárgyalásokon részt vevő szerződő felek által várva várt befektetési szabályait, amelyek 2002-től lesznek érvényesek a nyugdíjrendszer megvalósítása során. Végül elvetették az új üzemi nyugdíj tervezett korlátozásait, így ezen a téren a Szövetségi Köztársaság az ipari országok élére kerülhet. Az alapok kezelői az alkalmazottak járadékaiból befolyó összegeknek akár 100 százalékát is részvényekbe fektethetik. Ez persze nem kötelező, az USA, Nagy-Britannia és Hollandia mennyiségi korlátozás nélkül működő alapjainak átlagos részvénybefektetési aránya valamivel több 50 százaléknál. A tapasztalatok és a portfólióelmélet azt mutatja, hogy a korlátozások növelik a kockázatot és a költségeket, csökkentik a kifizethető nyugdíjakat. Kötelező viszont az alapok belépése a nyugdíjbiztosító egyesületbe. Élesen különválik az alapba befizető vállalatok és az alapok gazdálkodása. A törvény nem szabályozza eléggé a felelősséget. Az USA példájára teljhatalmú megbízottnak kellene a személyileg felelős alapkezelőket ellenőrizni. Nem lehet majd eléggé összehasonlítani az alapok jövedelmezőségét. Nagy a tájékozatlanság a közönség körében.

-->