Külföldi lapszemle

Financial Times

A három-négy évvel ezelőtti ázsiai pénzügyi válság óta elhangzott rengeteg szövegelés ellenére a Nyugat magatartását a "nemzetközi pénzügyek épületének" átalakítása terén legjobban a tehetetlenség szó írja le. A feltörekvő piacok kiemelkedő személyiségeiből, volt pénzügyminiszterekből és jegybankelnökökből álló csoport (ENEPG) most javaslatokat fogalmazott meg arról, miként lehet rendezett kiutat nyitni az olyan eladósodott országok számára, amelyek képtelenek az adósságszolgálat teljesítésére. Az ázsiai válság óta a reform fő terhe magukra a feltörekvő piacokra hárult. Egyes reformokat rájuk kényszerítettek. De az érintett országok lényeges lépéseket tettek az átláthatóság érdekében is. Argentína és Törökország jelenlegi válságában ez nem elég. A csoport azt javasolja, hogy az IMF és a G7 függessze fel az adósságszolgálatot, amíg az adós ország megegyezik hitelezőivel, továbbá dolgozzanak ki formális, hosszú távú csődeljárást az államok számára. Olyan előre látható és világos rendszerre van szükség, amely nyugodt légkört teremt az átütemezési tárgyalások alatt. Így a hitelezők tárgyilagosan tudják megítélni az országkockázatot. Az eljárás alatt a hitelnyújtás tovább folyhat, mint a magáncégek esetében szokásos.(Financial Times)

The Wall Street Journal

A két év óta deflációval küszködő Japánban a pénzmennyiség nő, de a nominális és a reál GDP csökken. E szokatlan jelenség magyarázata a pénz forgássebességének lassulása. A vállalatok beruházási kedve mérséklődött, a bankok tőkét tesznek félre a rossz kihelyezések leírásához, ily módon a hitelteremtés -- a növekedés motorja -- fordítva működik. A japán jegybank elnöke fáradhatatlanul magyarázza, hogy strukturális reformra van szükség, azaz szigorúbb bankfelügyeletre és a bankok rossz hitelállományának állami kitakarítására. Ez visszafordítaná a helyes irányba a motor működését. Mások olyan törvényeket javasolnak, amelyek inflációs várakozásokkal élénkítenék a gazdaságot. A Bank of Japan ezt megtehetné magánaktívák felvásárlásával. De a jegybankelnök szerint a megindult inflációt nehéz megállítani. Előnyösebb ezért az adók csökkentésével ösztönözni a vállalkozók és a tőkések kockázatvállalási kedvét.(The Wall Street Journal)

Handelsblatt

Már a közgazdaság-tudomány klasszikusai is tudták, hogy nincs igazságos ár. Az Arthur Andersen vállalati tanácsadó cég tanulmányt tett közzé a német vállalati vezetők jövedelméről. Eszerint mindent számítva a Deutsche Bank átlagos igazgatósági tagja 2000-ben 11 millió eurót keresett. A DaimlerChryslernél ezért a posztért jó 6 millió járt, míg az Allianz biztosító vezető testülete tagjának 1,4 millióval kellett megelégednie. Senkinek sem jut eszébe, hogy a DB vezetője kilencszer annyit ér, mint kollégája az Allianznál. A bérezésben azonban az igazság nem a legfőbb érték. A részvényeseknek azt kell eldönteniük a felügyelőbizottság útján, hogy egy bizonyos személy tartósan képes-e a vállalat értékének növelésére. Ha igen, egy- vagy kétmillió nem számít nekik. Nem csoda, hogy a kereseti listát két olyan vállalat vezeti, amely nagy cégeket vásárolt fel az Egyesült Államokban, ahol a nagyvállalatok vezetői többszörösét keresik német kollégáiknál. Hosszú távon persze nem tartható fenn a társaságon belül az igazgatósági tagok jövedelemkülönbsége. A vállalati vezetőknek azonban a globalizálódás e kellemes hatásával együtt a kellemetlent is el kell fogadniuk: az angolszász országokban jobban függ a jövedelem az ágazaton belüli viszonylagos eredményességtől és a konjunktúrától, továbbá az elbocsátás sem szorítkozik az alsó szintekre.(Handelsblatt)