Lutri

Húsz éve először fordulhat elő az idei második fél évben, hogy az OECD gazdaságai összességében zsugorodnak -- kongatja meg a vészharangot a fejlett országokat tömörítő párizsi szervezet legfrissebb előrejelzése. Igaz, a jövő esztendő második felében már ismét növekedési pályára állhat a világgazdaság, élén az amerikaival -- próbálja meg rögtön jobb kedvre deríteni az olvasót a tanulmány.
Mit is mondtak ugyanezek a szakértők fél évvel korábban? Azt, hogy 2001 második felére -- Japán kivételével -- már nyoma sem lesz a rossz hangulatnak, és amilyen gyorsan jöttek, úgy el is szállnak a komor felhők az amerikai gazdaság egéről. Hogy további hat hónappal korábban mi volt az OECD véleménye, azt már udvariasságból sem érdemes firtatni: végül is egy év már olyan hosszú időtáv felgyorsult világunkban, hogy elemző legyen a talpán, aki képes ennyire előre megjósolni a folyamatokat.
Az OECD mentségére legyen mondva: ritkaságszámba mennek azok a kutatók, akik képesek reálisan felmérni a folyamatokat. Valljuk be: az elemzők között igen erős a csordaszellem, és inkább egymás adataihoz igazítják sajátjaikat, semhogy eredendően újat alkotnának. Így aztán végül többnyire mindenki az események után kullog.
Ha valaki most a szeptemberi terrortámadást hozza elő a prognózisok drámai romlásának okaként, az jobb, ha tisztában van azzal, hogy a merényletek okozta bizalomveszés csak felgyorsította a kedvezőtlen folyamatokat. A mostani bajok sokkal inkább az amerikai gazdaság évek óta húzódó egyensúlyi zavaraiból fakadnak. Ha már meglepetésről beszélünk, akkor inkább az az érdekes, hogy mindez csak most bukott ki.
Mindezek fényében viszont kezd érthetővé válni a magyar kormány kétéves költségvetésének "logikája". Ha ugyanis ennyire használhatatlanok a rövid távú prognózisok, lehet, hogy valóban felesleges évente vitatkozni rajtuk?