Szoftverpénz

Sokféle üzenet olvasható ki abból, hogy a kormány megváltotta a felsőoktatási hallgatók és dolgozók Microsoft-szoftverek használatára vonatkozó jogát. Az egymilliárd forintos ügylet példamutatásként értelmezhető a feltört programokat testközelből ismerő diákok számára, és kétségtelenül erkölcsi alapot teremt a szellemi tulajdon értékét hivatalból is hirdető oktatóknak. Ügyes megoldásnak tűnik az ingyenesség is, hiszen amiért nem kell fizetni, azt "jó, ha van" alapon sokan beszerzik, ez pedig óhatatlanul a gyors terjedéshez járul hozzá. A Microsoft újabb szoftvereiben ráadásul már olyan hitelesítési rendszer működik, amelyet a megszokott házi praktikákkal nem lehet feltörni, megvásárlásukra pedig keveseknek van pénze. Így most a diák a korszerűséget is ajándékba kapja. A nagy kérdés persze az, hogy hány diáknak és oktatónak van a korszerű programokat futtatni képes számítógépe otthon...

Apu bt.-je veszi a gépet, én hozom rá a szoftvert - spekulálnak sokan, s ha így történik, akkor bizony célját veszti a nagyvonalú állami gesztus. Ellenőrzésre ugyanis leginkább csak az számíthat, akinek szoftveres ügyekben járatos haragosa van. Mindazonáltal reméljük, hogy az átnevelő szándék sikerrel jár, s példaország lehetünk a világban. Mások ugyanis eddig még nem mertek bízni a "nagy közös vásárlás" áldásos hatásában, és így nem is voltak hajlandóak átvállalni egy sikeres szoftvercég behajthatatlannak tűnő követeléséből származó veszteségeit.

Mráz Dániel-->