Cseh áramszüret

Nem villanyozta fel különösebben a cseh privatizátorokat az Enel-Iberdola páros 135 milliárd koronás ajánlata a CEZ, a cseh állami villamosművek többségi részvénycsomagjáért. A kormány tavaly decemberben, amikor január 7-re halasztotta a 68 százalékos állami részvénycsomag értékesítésére meghirdetett pályázat beadási határidejét, egyszersmind felhívta a versenyben maradt befektetőket - az olasz-spanyol párost s az EdF-et -, hogy emeljék tétjeiket.

Az ágazati szakértők, az üzlet egyéb feltételeitől függően, 120-150 milliárd koronás vételárat tartottak reálisnak, a kormány azonban 200 milliárdnál húzta meg a határt. A CEZ tagadhatatlanul vonzó portéka, hiszen nemcsak számos erőművet, köztük két atomerőművet - a dukovanit és a temelínit - működtet, de érdekelt a hat regionális áramszolgáltatóban is. Hírügynökségek a CEZ-hez, illetve a kormányhoz közel álló forrásokra hivatkozva azt jelezték, az Enel tűnt ambiciózusabbnak.
A cseh villamosművek megszerzésével ugyanis komoly lépést tehetett volna térségi pozíciójának megerősítése érdekében, és jelentős exportkapacitáshoz jutott volna. Igaz ehhez be kellett volna fejeznie a temelíni atomerőművet. A cseh kormány nem véletlenül szeretett volna olyan befektetőt, amely tapasztalt a nukleáris áramteremlésben. Sem az olasz, sem a spanyol cég nem felel meg ennek a feltételnek, az EdF-nél viszont valaki elfelejtett egy pecsétet, vagy kihagyott a borítékból egy igazolást, netán kék helyett fekete tollal töltötték ki az egyik ívet. A lényeg, hogy az ő második ajánlatukat meg sem vizsgálták, pedig a korábbi hírek szerint a gallok is emelték a tétet.

Az sem tartozik más lapra, hogy a kormánynak mérlegelnie kell, minek van nagyobb választási/politikai kockázata: elhalasztani a CEZ eladását a júniusi választások utánra, vagy ciklus végi árengedményt adni. Miután tavaly decemberben a Transgas-pályázatot sikerrel lezárták, s ennek eredményeként a Ruhrgas 4,1 milliárd eurót fizet a gázipari társaságért, a halasztás valószínűleg kevésbé kockázatos.