Felemás évkezdet a cégeknél

Megtörtént a kasszazárás, a könyvelőké volt a terep a cégeknél. Könnyű nekik, mondhatnánk: szépen összesítik a számokat, aztán túl vannak az egészen. A főnökök persze ugyanúgy számolgatnak, de fejfájásuk nem a sok plusz és mínusz miatt van. Ők ugyanis messzebb látnak: vissza is, előre is. Így az év elején természetesen inkább a jövőn gondolkodnak. A jövőn, ami állítólag már tavaly elkezdődött, s a jövőn, amit erősen befolyásoltak a tavaly bejelentett intézkedések, amelyek hatása éppen az év első néhány hónapjában lesz érezhető. De ne szaladjunk előre! Idézzük fel a 2001. esztendő főbb mérföldköveit - szigorúan vállalati szempontból. Hogyan is kezdődött tavasszal?

Izmosodott a forint. Hogy ez kinek fájt? Főleg az exportőröknek, azon belül is az élelmiszer-ipari cégeknek. A legszerényebb becslések szerint is legalább 10-15 százalékkal kevesebb húst, gyümölcsöt, mélyhűtött árut vihettek ki, mint 2000-ben. Külön fejezet a gabona, itt még nagyobb az elmaradás. Több hónapig kellett a kormány nyakára járniuk az exporttámogatás meghosszabbításáért, illetve legalább a segítség szinten tartásáért. Főleg azért, mert az importdömping oly mértékben lehengerlő, hogy egy csapásra eltüntette nyereségüket. Mégis volt egy ágazat, amelyiknek jól jött a szélesebb forintsáv, ez pedig az energetika. A decemberi összegzés szerint 60-70 milliárd forint közé esik az erre visszavezethető haszon. De menjünk tovább!

Kettes számú tényező, ha nem egyes, a lajhártempóban csökkenő infláció. Hangzatos kormányzati ígéretek, alig mérséklődő tényleges pénzromlás. Ezt láthatták az igazgatók. Legalábbis az első öt-hat hónapban. Az év második fele "javított", de az egész esztendőt tekintve rendkívül halvány az elmozdulás lefelé. Érezhető volt a kivárás az inflációt figyelő báralkufolyamatban is. A tavaly januárban 40 ezer forintra emelkedett minimálbér további terheket rótt a kis- és középvállalatokra, sőt késő ősszel már a mostantól kötelező 50 ezer forintos összeggel kellett számolni.

Mindezt tetézte a harmadik igen fontos "hangulati elem", a lassuló gazdasági növekedés. Őszre nyilvánvalóvá vált, hogy a túlfűtöttségnek vége, mind több cég kénytelen kitolni beszerzéseit, néhány nagy pedig elhalasztott bizonyos beruházásokat. Több külföldi termelő- és szolgáltatóvállalat itteni egységénél átszervezést jelentettek be, az idegenforgalomba bezavartak a szeptemberi terrorakciók. Ráadásul az utazási irodák jó részét a "húzós" biztosítási kauciónövekmény is megizzasztotta.
Karácsony előtt már számszerű visszaesést is jeleztek: decemberben a legnagyobb hazai vállalkozások vezetői rosszabbnak ítélték a következő fél évre vonatkozó lehetőségeiket, mint az előző hónapban. Az index két éve most először esett 50 százalék alá. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a cégek mind az egész gazdaság, mind pedig saját kilátásaikat romlónak látják. A külföldi kézben lévő nagyvállalatok kétharmada teljesen bizonytalan a tekintetben, hogy bővítse-e létszámát vagy kiterjedtségét, esetleg kapacitását. Ez a bizonytalanság legkorábban április végén, május elején párolog el, amikor egyértelművé válnak a politikai erőviszonyok, s ennek következtében az is, hogy milyen lesz az életüket jelentősen befolyásoló szabályozási környezet.

Továbbra is élénkek viszont a kiskereskedelemben és az építőiparban érdekelt társaságok. Nem csökkent a hipermarket-nyitási hullám, a lakásépítés pedig látványosan megugrott. Ez az év közepétől magával húzta az építőanyag-ipart és a szállítóvállalatokat. Utóbbiakat az is segítette, hogy nyártól folyamatosan mérséklődött az üzemanyag ára, és decemberben stabilizálódott. A feldolgozó- és az építőipari vállalatok expanziós kedvét nem szegte a kevésbé kedvező gazdasági klíma. Mindkét ágazat az átlagot meghaladó bővítési ütemet tart, noha kissé csökkenő tendenciára számít 2002 első hónapjaiban.
Mit figyeltek még a cégfőnökök? Persze hogy a bankok hitelkamatait. Pénz nélkül ugyanis nem lehet fejleszteni, pénz meg többnyire kölcsönből van. Talán nem nagy tévedés, ha kimondjuk: a paletta jóval szélesebb, mint egy éve, de a feltételek csak hajszálnyit javultak. Tartózkodó még a pénzvilág, túlzottan alapos - talán nem véletlenül -, amikor elbírálja a kérelmet, és még mindig magas a percent. Igaz viszont, hogy olyan pénzintézetek is bővítették a vállalatoknak szánt hitelkínálatukat, amelyek eddig óvatosabbak voltak ezen a téren. Ám még mielőtt örülnénk e jónak, gyorsan szögezzük le: még mindig várat magára a nagy körítéssel beharangozott vállalkozói hitelkártya.

Mégsem lenne ildomos nem tudomásul venni más tényeket is. Ha például egy mikro- vagy kisvállalkozás február 15-ig nyilatkozott beruházási szándékáról, akkor elvileg mentesül a maximum tízmillió forintos nyereségére jutó társasági adó alól. Az már más kérdés, hogy az APEH késlekedett a kivételekkel, amelyek, mint kiderült, jelentősen behatárolták a cégvezetők mozgásterét. Beruházásra egyébként is csak azok gondolhattak, akiknek maradt erre elegendő pénz a kasszájában a terhek kifizetése után. Új forrás a Széchenyi-kassza. Lassan nyílt meg, de most már létezik. Eddig több olyan idegenforgalmi és gyógyfürdőfejlesztést jelentettek be, amelyekhez 10-30 százalékban ebből a forrásból jutnak pénzhez a beruházó vállalkozók. Kisebb könnyebbség, hogy - szakmai ellenérvek hatására - mégsem kell büntetőadót fizetni a kialkudott reprezentációs költség után, noha a pénzügyi kormányzat és az adóhivatal az év elején majdnem érvényesítette akaratát.