Lapszemle

Handelsblatt

Az eurókészpénz problémamentes bevezetése meglepte a hivatalos pesszimistákat. A váratlan az, hogy sok német polgár inkább holnap, mint ma akar túladni hőn szeretett márkáján. A készpénz bevezetése azonban még nem a valutaunió utolsó kihívása. Még jó darabig nem lesz biztos, hogy a német márka utóda megtartja-e, amit a politikusok és jegybankosok ígértek. A politikai és jogi alapok ugyan reménykeltőek, de minden utcasarkon veszély fenyeget: a politika, az ECB és a gazdaság kezében van a közös európai valuta jövője. A legutóbbi három évben, amióta az átváltási árfolyamokat rögzítették, sajnos nem minden közreműködő tanúsított bölcsességet és kellő érzéket, amelyre az eurónak a devizapiac kemény harcai között szüksége lett volna. Ennek következménye az euró siralmas árfolyama a dollárhoz, a fonthoz és a svájci frankhoz képest. A liberalizálás, a rugalmasság és a korszerűsítés azok a jelszavak, amelyek a politikusokat állandóan emlékeztetik, hogy végre hozzá kell fogni a reformfeladatok végrehajtásához. A választási időpontok miatt sajnos ez valószínűleg nem történik meg. A vállalatoknak az európai közös pénz történelmileg páratlan stabilitását és az alacsony euróárfolyamot arra kell felhasználniuk, hogy a válság közben alkalmassá tegyék magukat az eurókorszakra.

Financial Times

Keynes Unokáink gazdasági lehetőségei című könyvéről írja Samuel Brittan, hogy e műben, amelynek "A kamatos kamat csodálatos vonásai" is lehetne szerinte a címe, a brit közgazdász kifejti: az emberiség elérte azt a fejlettségi fokot, amelyben a létszükségleti cikkek megszerzése már nem probléma, ezért az emberek azokért a javakért dolgoznak, amelyek birtoklása révén többre tarthatják magukat másoknál. Keynes gondja az volt, hogyan lehet az embereket az új luxusra nevelni. Brittan a gondolatmenetet folytatva arra a lehetőségre hívja fel a figyelmet, hogy a társadalom elfordulhat az anyagi javakban való tobzódástól, és kevesebbet akar keresni és dolgozni. Ez a kor még nem érkezett el, s ha eljön, az igazi probléma az lesz, hogy a strukturális változás különböző ágazatokat eltérően fog érinteni. Továbbá a fejlődő országok és az igények változása alkalom lesz a kínálat növelésére. A lassú vagy nulla növekedés világában is a versengő piacgazdaság lesz a legjobb. Ha a szabálytalan vagy megjósolhatatlan munkaszokások akadályozzák a folyamatos termelést, követői kevesebbet fognak keresni azoknál, akik hajlandók rendszeresen dolgozni.

International Herald Tribune

A globalizáció ellenfelei azt mondják, csak a nagyvállalatok által igazgatott változata ellen tiltakoznak. Pedig a KGST megmutatta, hogy az állam által működtetett globalizáció nyilvánvalóan csőd. A nonprofit szervezetek tevékenykedhetnek globálisan egy-egy területen, de az áruk, a tőke, a technika és a munkaerő globalizálását csak a vállalatok intézhetik. A multinacionális cégek munkaügyi, környezetvédelmi, ügyfélkapcsolati és szociális segélyezési színvonala sokkal magasabb, mint a helyi társaságoké, mert ezt diktálja az üzleti logika. Ma a nemzetközi kereskedelem mintegy 30 százaléka vállalaton belüli forgalom. Ezért meg kell felelnie ezek szigorú minőségi szabványainak. Ez viszont az oktatás igényességét követeli meg. A nagyvállalatok által ösztökélt piaci globalizáció előreviszi a vállalkozói szellemet, a versenyt, ezek pedig a gazdagság gyarapodását. Az oligopólium vádja értelmetlenség. Húsz éve hatezer multinacionális vállalat volt, ma 60 ezer, ezek közül 10 ezer a fejlődő országokban.

Handelsblatt, Financial Times, International Herald Tribune VG-összefoglaló-->