Szlovák szólamok

Mikulás Dzurinda keddi bejelentése, hogy vonják ki Szlovákiát a kedvezménytörvény hatálya alól, mindenekelőtt a szlovák kormányfő megrendült belpolitikai helyzetét érzékelteti. Ez a feltétel ugyanis nem lehet tárgyalási alap. Dzurinda így azt kockáztatja, hogy a kétoldalú egyeztetések több hónapig, az őszi szlovákiai választásokig megrekednek, a koalíció pártjai pedig a kampányban felfokozott nacionalista retorikával próbálnak felzárkózni az e témában "hitelesebb" ellenzéki pártokhoz. Az MKP, amely formálisan tagja a koalíciónak, sajátságos módon máris jobban elszigetelődött a belpolitikai életben, mint Romániában az ellenzéki RMDSZ, amely a két kormány közötti megegyezésben bizonyos közvetítő szerepet játszott.

Dzurinda engedett a radikálisok nyomásának, és túl magasra tette a mércét. Igaz, a korábbi szlovák igény, a törvényben biztosított oktatási és kulturális kedvezmények megvonása is túlment a lehetséges kompromisszumok határán. Erre ugyanis még a velencei bizottság ajánlásai sem késztették a magyar kormányt, amely a Romániával megkötött egyezmény után ráadásul kedvezőbb alkuhelyzetbe került. Nem beszélve arról, hogy a kedvezménytörvény már életbe lépett, a többi szomszédnál eddig politikai felhangoktól mentesen működik. Amennyiben a pozsonyi koalíció a visszafogott és megoldást kereső diplomáciai egyeztetések helyett demonstratív ellenintézkedésekkel elégíti ki a nacionalista igényeket, akkor saját eddigi integrációs erőfeszítéseit is devalválja.
Nem véletlen, hogy a választásokra hangoló pártok harsány kórusában még a nemzetközi kitekintésre ügyelő Eduard Kukan külügyminiszter keresztény uniója a legvisszafogottabb.
Egyébként Orbán Viktor a térségben talán egyetlen kollégájával sem találkozott olyan sűrűn, mint Dzurindával. Fontos kérdésben megállapodni mégis az erős belpolitikai helyzetben lévő, baloldali Nastaséval sikerült. Ismét beigazolódott, hogy a reálpolitikában mennyit is ér az ideológia rokonszenv.