Akárki is kerül kormányra, radikális reformokat kell végrehajtania

Bokros Lajos - A Horn-kormány pénzügyminisztere

Sosem késő megfordítani a folyamatokat

"Már a választások másnapján bele kell fogni a reformokba. Ha áprilisban, akkor áprilisban. A szükséges reformok szakmai megalapozottságát illetően optimistább vagyok: ezek már ki vannak dolgozva. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy akármilyen kormány kerül is hatalomra, hogyan tudja ezt piacra dobni. Az a baj, hogy a politika köreiben nemigen vannak olyanok, akik egyszerű szavakkal el tudnák magyarázni a társadalomnak, hogy mire és miért van szükség, s hiányzik az ehhez szükséges minimális szakmai alázat a politika részéről.

A kérdés, hogy melyek a korszerű állam feltételei, milyen jellegű intézményes szerkezeti reformok kellenek, hogy ezek a közjogok és -szolgáltatások megfelelők legyenek. Szentháromságról beszélek: a legégetőbb feladat az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az oktatás reformja. Én ugyanis vallom, hogy az oktatás - mind a köz-, mind a felsőoktatás - hat a legközvetlenebbül a munkaerőpiacra, s ha ezen a téren nem lesz gyökeres változás, akkor folytatódik az ország szétszakadása, mélyül a szakadék a versenyképesek és versenyképtelenek között. Ma ugyanis nem csak a gazdasági, a társadalmi szerkezet is duális Magyarországon.

A probléma azzal van, hogy a társadalom nem érzi úgy, hogy a pénzéért megfelelő minőségű szolgáltatást kap. Ez pedig rontja az adózási hajlandóságot. Nemcsak arról van szó, hogy a magyarok nem szeretnek adót fizetni, hanem arról is, hogy járulékbefizetéseink után nem kapunk olyan szolgáltatást, amely megérné ezt a magas szintű befizetést. Ezen kell változtatni. Egyrészt az adóforintok elköltési mechanizmusát kell megreformálni, másrészt olyan rendszerre kell áttérni, amelyben nem csak a költségvetésből finanszírozzuk az egészségügyi, az oktatási és a nyugdíjrendszert. Csak a szolgáltatások egy részét kell ezeken a területeken a költségvetésen keresztül közszolgáltatások formájában finanszírozni, a jelentősebb részét piaci alapon, közvetlen szerepvállalással.

Azért nem lehetett a Bokros-csomaggal minden szükséges reformot végrehajtani, mert ugyan a társadalom elviselte volna, de a politika nem. Politikai bátorság kellett volna ugyanis hozzá. Példaként mondhatom az egészségbiztosítás területét: ott kellett volna a leginkább a reform, s készen is álltunk rá szakmailag. Szerencsére legalább a nyugdíjrendszer területén volt részleges előrelépés - ma sem a második és a harmadik pillérrel van a probléma, hiszen úgy lett kialakítva, hogy nincsenek az első pillérre ráterhelhető feladatai. A jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer első pillérének ugyanakkor szociálpolitikai, egészségügy-politikai feladatai is vannak, ám ezek nem a második vagy harmadik pillér feladatai. A probléma a nyugdíjrendszeren kívüli feladatok ráterhelése az első pillérre, ilyen az özvegyi vagy a rokkant nyugdíj. Ezeket a nyugdíjrendszer mellett, azon kívül kellene megoldani, a szociálpolitikában és az egészségügyben.

Összességében elmondható: be kell végre látni, hogy ha nem lesznek reformok, Magyarország leszakadása az össztársadalmilag legfontosabb növekedés, felzárkózás, versenyképesség szempontjából nézve folytatódik. Még meg lehet fordítani a folyamatot, ahhoz soha sincs késő."

Stumpf István - Az Orbán-kabinet kancelláriaminisztere

Egy dolog a választási retorika, más a szakma

"Elérkezett egy olyan pont, amikor akárki is kerül kormányra, radikális államigazgatási reformot kell végrehajtania, olyat, amely újraszervezi a központi és a helyi közigazgatás viszonyát, jobban osztja el a feladatokat, professzionálisabb működést eredményez, integrálja és hasznosítja az eddigi kormányzási tapasztalatokat. Ez a minimális teendő szervezeti reformokat is igényel. A költségvetés, annak tervezése, a kormányzati (beleértve az önkormányzati szférát), az egészségügyi, a nyugdíjrendszer reformja szükséges. Ezek beindítása függ a választási eredménytől, a mandátumot kapók politikai bátorságától, és annak beismerésétől, hogy ezek ma már így nem működtethető rendszerek. A választások idejére készen lesznek az elképzelések. Egy dolog a választási kampány, a retorika és a programok, más dolog a végrehajtható, megfelelő támogatottságú reformok kidolgozása. Egyre több szakmai műhelyben folyik ilyen munka.

Az egészségügyi, a nyugdíjrendszer, az államháztartás különböző alrendszereinek a reformját nem lehet egy ciklusra tervezni, ennyi idő alatt nem lehet azokat megvalósítani. Ciklus közben az éppen aktuális kormány ugyanis már a szavazatmaximalizálás kényszere miatt sem tud lépni, csak ha államcsőd fenyeget - Bokros Lajos helyzetét ez "könnyítette" meg 1995-ben. Ma sem területi, sem társadalmi téren nem várható robbanásig vezethető feszültség, de nem lehet kizárni, hogy ha a kedvezőtlen társadalmi folyamatok összeadódnak, akkor kialakulhat ilyen.

Sok vita folyik arról, milyen államra van szükség, milyen mandátumú államot képzelünk el - abban talán kevésbé, hogy milyen kiterjedtséggel, s milyen területeken kell fenntartani az állam felelősségét. Minderről persze még a jövőben is lesznek vitáink, ám fel kell ismerni, hogy az állam és a kormányzat működése egyre szélesebb körben jelent ma már kockázati tényezőt. Már nem csak a gazdaság szereplői mondják ezt, a civil szféra is megtapasztalta az állam rossz működését.

Hatékony, transzparens államra van szükség. Elfáradt a rendszerváltást a "hátán vivő" struktúra, egy új politikai-gazdasági erőtér jött létre, s már minden szempontból megérett a helyzet egy széles körű összefogásra, amelynek nyomán az új kormánynak - bármilyen is alakul jövőre - el kell kezdenie a ciklusokon átívelő változtatásokat. Azonban nem a választások előtt kell összefogási kísérletet tenni - a választás éppen arról szól, hogy mi ezt, mások mást kínálnak, s ezek között kell dönteni. Ilyen szempontból nincs nemzeti minimum. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne tere a nemzeti minimumnak; szükség lenne más területeken is arra a munkára, amit például Sárközy professzor csinált a közigazgatási változtatásokkal kapcsolatban: összegereblyézte a szakmai lényeget. Amit azonban Kóka János gazdasági miniszter kezdeményezett a versenyképesség területén, annak az időzítésével van baj. Mert ebben a kérdésben is lehetne egy olyan szakmai minimumot kialakítani, amelyekkel a jövőre kormányára kerülők tudnak valamit kezdeni - de a politikai összeborulás illúzió."

Czakó Borbála - Az Ernst & Young vezérigazgatója

Fontos, hogy tenni kell, ha kemény is a feladat

"Azért is rendezzük meg - immár másodszor - a Pénzügyi Csúcstalálkozót, mert úgy látjuk, hogy Magyarországon égető szükség van változásokra, amelyek előfeltétele - a többi között - a párbeszéd mélyítése az egymással természetesen gyakran egyet nem értő szakemberek, politikai erők között is. Célunk nemcsak a párbeszéd, hanem az is, hogy megismerjük egymás véleményét, érvrendszerét, szándékait. A mai konferencia fő célja, hogy összeültessünk olyan szakembereket és egy olyan közönséget, amelynek tagjai nemcsak a szakmából jönnek (különféle szakmai műhelyek álláspontját is képviselve a maguké mellett), hanem a magán-, illetve a közszférából, az üzleti világból, illetve a minisztériumokból, hivatalokból.

Nem csak most, minden ilyen fórum alkalmából mindenkitől csak egyetlen dolgot kérek: ülje végig az egész konferenciát, hallgasson meg minden nézetet, ismerjen meg minden véleményt, hogy saját józan eszére hallgatva integrálhassa azokat. Hallgassa meg azokat az előadókat, hozzászólásokat is, akik és amelyek eltérő véleményt képviselnek, ismerje meg a másik álláspontot, hogy azt is tökéletesen megértse. Azokat az érdeklődőket, szakembereket, akik nem tudják megfizetni a részvételt a konferencián, ingyen beengedjük, éppen amiatt, hogy minél szélesebb körben terjedhessen el ez a fajta együttgondolkodás. Egyértelműen szakmai csemegének is tartjuk a rendezvényt, a hasznos együttgondolkodás fórumának.

A konferencia témája égetően aktuális. Hiszen ma már a reformokat - köztük az egészségügyit, az önkormányzatit, a nyugdíjat érintőt - egyszerűen nem lehet nem meglépni. Ezt szerencsére ma már minden oldalon érzik. Az ok összetett, ám egyben egyértelműen egyszerű is: a rendszer egy idő után finanszírozhatatlanná válik.

Az, hogy ez idáig nem valósultak meg ezek a reformok, többek között arra vezethető vissza, hogy még nem volt igazán kényszerítő erő ezek végrehajtására. Az egy kivételt ez alól 1995 jelenti, az az év, amikor már nem volt más választás, és amikor ennek a felismerésnek a nyomán megszületett és beindult a Bokros-csomag.

A Bokros-csomagot leszámítva azonban sajnos a rendszerváltás óta a gazdasági racionalitások mindig a háttérbe szorultak a politikával szemben. Ezen most már változtatni kell. Nagyon fontos, hogy csinálni kell. Magyarország, a magyar gazdaság, társadalom érdekében nem lenne szabad választási ciklusokra bontani a folyamatokat.

Nem lehet azt állítani, hogy egyszerű a feladat, a reformok végrehajtása ugyanis kemény folyamat, de erősíteni kell a hitet, hogy ezt meg lehet és meg is kell tenni, érdemes végigmenni az úton. Nagyon sokan azt mondják, hogy az ember könnyebben vállalja a nehézségeket, ha tudja, hogy kedvező lesz az eredmény. Ehhez ismeretek is kellenek, minél szélesebb körből. Ezt a célt szolgálja a konferenciánk, amelyet nem véletlenül rendezett a Hungarian Business Leaders Forum és az ICEG Európai Központ. A magyar üzleti élet szereplőinek is érdeke ugyanis a gazdaság kiszámítható, átlátható fejlődése, modernizációja, s ehhez elengedhetetlenek a nagy, átfogó reformok."