Utazzon Elvis és Marilyn Monroe kocsiján!

Magyarországon manapság nem sokat mond a Cadillac név. Legtöbben nem is hallottak róla. Pedig… Pedig egykor az álomkocsi szimbóluma volt, maga a kandírozott, mandarinzselé színű áramvonal, duplafényszórós, krómtól csillogó, cápauszonyos országúti cirkáló, Elvis Presley és Marilyn Monroe kocsija, az amerikai életforma ikonja, lágyan rugózó, benzinzabáló monstrum, megtestesült jómód és vastag acéllemezből domborított diadalmas életérzés. Odaát a jobb körök drága, de azért szép számmal előforduló kirakatdarabja, ideát ritka egzotikum, egy más világ üzenete. Kicsit proccos, nagyon harsány, néha már a jó ízlés határát döntögető jármű, amely után azért a világ minden korzóján derűsen, elismeréssel, néha irigykedve fordulnak meg az emberek. Mintás selyeming, westerncsizma és cowboykalap illett hozzá. Egy (nem is olyan kicsi) darab bolondosan életvidám Amerika! Ma már más kép rajzolódik ki a General Motors parádémárkájáról. Fegyelmezett, rendezett design sejtet belső értékeket, anyagpazarló tobzódás helyett szigorú hatékonyságot. Hol van már a teherautó-alvázon V8-as gurgulázással himbálódzó, csillogó-villogó, hatméteres dodzsem! Átadta helyét egy high-tech alkotásnak, amely minden szempontból a legkorszerűbb prémiumtípusok méltó vetélytársa. De azért magával hoz valamit a régi mítoszból is – és e kettő ötvözete csakugyan van olyan különleges, mint a forró csokival leöntött vaníliafagylalt. Ha így nézzük, csakugyan több mint egy jó, dinamikus és biztonságos, komfortos és környezetkímélő közlekedési eszköz. Akár azt is mondhatjuk, hogy több mint autó.

Belbecs és külcsín

Középkategóriájú Cadillac – ez már maga is különlegesség. Gazdaságilag szükséges nyitás egy olyan kategória felé, amelyet az Audi 4-es, a BMW 3-as, a Jaguar X-Type és a Mercedes–Benz C-osztály népesít be. No meg persze a Saab 9-3-as, amely a BLS műszaki alapját adja. Erre természetesen felhúzhatják az orrukat a sznobok, hogy akkor tulajdonképpen "csak" egy felcicomázott Opel Vectráról van szó? Nem, rosszul képzelik. Ne higgye senki, hogy a Rolls–Royce saját gyártmányú ablaktörlőmotort épít be – minden autó jelentős része közös sok másikkal. Különben megfizethetetlenek és mégis kiforratlanok, megbízhatatlanok lennének. A GM is hatékonyan használja fel a platformstratégiát és a technika megosztását, de érti a módját, hogy az autó látható része egyéni, a márkajellegnek megfelelő legyen. Jellegzetes Cadillac áll előttünk, pengeélekkel, feszes fényvonalakkal és fegyelmezett felületekkel, belül derűs színvilággal, de a dúsan párnázott bőrgarnitúra fényűző hatását sem mellőzve. Van önálló stílusa, mégpedig olyan, hogy az nagyon bejöhet a modern ízlésű embernél. S ha ehhez még pontosan úgy fogja az aszfaltot, olyan agilisan megy és olyan korrektül viselkedik egy kanyargós úton, mint a 9-3-as Saab, akkor végképp el kell ismernünk, hogy ügyesen mixelték a géneket a tervezők. Mind a turbófeltöltős V6-os benzinmotorral és automatával, mind a turbódízellel és hatfokozatú manuális váltóval nagyon jó benyomást keltett a kocsi, dinamikája és működési kultúrája egyaránt kiváló. A gyártás minőségét pedig aligha érheti kétely: ez az amerikai bizony Trollhättanban készül, együtt a griffmadaras svéd rokonnal. Jobb születési bizonyítványra semmi szükség.

Bőr és Bose

A Cadillac elhatározott célja, hogy Amerikában visszahódítsa az első számú luxusmárka pozícióját, s ezzel párhuzamosan másutt is terjeszkedjék. Földrészünkön gyors ütemben sokszorozza meg eladásait, tavaly például 73 százaléknyit ugrott, amit persze relativizál, hogy nagyon mélyről indult. Seregében a 40 nemzetközi díjjal ékesített BLS kapja az eddigi értékesítést megnégyszerező derékhad szerepét. Azok kedvéért, akik nem vennék észre értékeit, a szokásos márkakereskedéseken kívül úgynevezett tapasztalati központokat hoznak létre, ahol első kézből tudhatja meg az ügyfél, mi is az a bizonyos többlet. Például a nívós berendezés, vagy a Bose hangrendszer, amelynek szép hangzása csakugyan érvényesül a kocsi csendes környezetében. Érezheti, tapinthatja, sőt meg is szimatolhatja, hogy nem detroiti tömegtermékről van szó, hanem európai kifinomultságról. Az utolsó meglepetést a végére tartogatták. A BLS (betűjelzése a kategóriára és a Luxury Sedan szavakra utal) megvásárlásához nem kell texasi olajmilliomosnak lenni. Ha valaki nem akarná igénybe venni a LeasePlan cég partnerségével erélyesen támogatott lízingelést, hanem inkább kifizetné a kocsit, akkor sem kell túlzottan megcsapolni a bankszámláját, mert a BLS árát 5-10 százalékkal az EU-konkurencia alá pozicionálták. Na, most akkor „kevesebb mint autó”? E tekintetben – miért ne?