Vészhelyzet a kórházakban
Annak kapcsán kérdeztük, hogy a tisztiorvosi szolgálat komplex ellenőrzése során az eddig vizsgált 97 intézmény több osztályának munkáját visszaminősítette, néhány sürgősségi betegellátó osztályon pedig – munkaerő vagy a tárgyi feltételek hiánya miatt – felfüggesztette a gyógyítást. Az ellenőrzések ez év végéig folytatódnak, s az eddigi hat szakmán túl huszonötöt vesznek górcső alá. (VG, február 12.)
Várható volt a vizsgálat, hiszen a tavaly módosított törvények előírják, hogy európai szintre kell emelni a hazai gyógyító munkát. Arra is számítani kell: ha az ellenőrzésekről készült jegyzőkönyvekben előírt határidőre nem pótolják a hiányosságokat, úgy a regionális egészségbiztosítási pénztárak kezdeményezhetik az érintett osztályok finanszírozási szerződéseinek a felmondását – tette hozzá Varga. Ez pedig a tb-től kapott bevételkiesés miatt veszélyeztetheti a kórház egészének működését. A betegeket ugyanis más, megfelelő körülmények között működő intézményekbe utalják.
Az intézmények eszköz- és infrastrukturális fejlesztésére több pályázatot írt ki a szaktárcával egyeztetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. A múlt nyáron a kistérségi szakrendelők építésére, az év végén pedig a póluskórházak fejlesztésére lehetett pályázni, több mint százmillió forint értékben. Az előbbiek tehermentesíthetik a kórházakat, itt az eredményhirdetés már megtörtént. A póluspályázat révén pedig nyolc súlyponti kórház és a három vidéki egyetem juthat hamarosan, egyenként 10 milliárdnál is nagyobb összeghez. Székely Tamás egészségügyi miniszter egyébként a parlament egészségügyi bizottságának közelmúltban tartott ülésén újabb uniós pénzek pályázati kiírását helyezte kilátásba a többi intézmény számára is.
Az uniós forrásokból – ha az még az idén eljut az érintettekhez – teljesíthetők a tisztiorvosi szolgálatok tárgyi hiányosságok pótlását előíró határozatai, ám a munkaerőhiány nehezebb dió. A kórházszövetség elnöke szerint ugyanis sokan a nem kellő anyagi és erkölcsi megbecsülés miatt elhagyták a pályát, utánpótlás pedig nincs. Így nagy szerencséje lesz annak az intézménynek, amelyik vissza tudja csábítani a volt egészségügyiseket még akkor is, ha annak ára az ott dolgozókénál magasabb fizetés felkínálása. Valahogy majd csak megoldja az emiatt keletkező feszültséget. Ugyanis, ha nincs altatóorvos vagy -asszisztens, leállnak a műtétek, s befagy a tb-apanázs, ez pedig a kórház egészének munkáját érinti.
Az egészségpolitika az uniós forrásokból végrehajtható szerkezetváltás révén arra számít, az intézményi menedzsment és a tulajdonos önkormányzatok a területükön élők valódi szükségleteihez igazítják a kapacitásokat. Így fejlesztik a szakrendelői ellátást, az egynapos sebészetet, ápolási intézetekké alakítják a kórházakat, ezekre van igény. Az átszervezések révén felszabaduló orvosok és szakdolgozók pedig a munkaerőhiánnyal küszködő intézményekben helyezkedhetnek el. Ám a mobilitás Magyarországon nehéz, a 2006-os kórházi kapacitás csökkentésekor meghirdetett 500 millió forintos mobilitási program is befuccsolt. Nehéz egy családnak más településre költözni, s ezt tovább nehezíti, ha a házastársak egyikének a közös lakóhelyen vagy annak közelében van a munkahelye. Ezért az egészségügyi struktúraváltáshoz szükséges a mobilitási program újratervezése is – hívta fel a figyelmet Varga Ferenc.
