De van olyan, korábban meghatározónak számító, évi több százmillió forintot elköltő piaci szereplő, amely tövig nyomta a féket, és egyetlen fillért sem költ reklámra. Nagyon sok múlik azon, hogy az adott vállalat mely ágazatban tevékenykedik, illetve azon, hogy a cégvezetők mekkora autonómiát élveznek a döntéseikben (a multinacionális vállalatoknál jellemzően a régiós vagy akár a globális szint kompetenciája a hirdetési büdzsé) – állítják a piac ismerői.
Jelentős különbségek mutatkoznak a reklámpiac állandóan jelen levő, folyamatos kommunikációt folytató, illetve a csak kampányszerűen hirdető szereplői között is. Míg előbbiek továbbra is erőteljes kommunikációt folytatnak, utóbbiak jellemzően teljes visszavonulót fújtak. A reklámköltségvetések „mennyiségi” visszafogása ugyanakkor nem az egyetlen tendencia a piacon. Az ügynökségek tapasztalatai szerint a krízis nyomán egyfajta „minőségi” fordulat zajlik, a hirdetők a korábbinál jobban törekednek arra, hogy kommunikációjuk aktuális legyen, reagáljon az eseményekre.
Ezt jól is teszik – állítják a szakemberek, akik szerint sok rossz pontot gyűjthet be a fogyasztók körében az a hirdető, amely nem vesz tudomást a válságról és annak a lakosságra gyakorolt következményeiről. Az embereknek rossz a hangulatuk, tartanak a jövőtől, ebben a helyzetben más típusú kommunikációra van szükség, mint korábban – hangsúlyozzák a piac ismerői, akik szerint különösen igaz mindez a pénzintézeti szektorra. Rendkívül fontos most, hogy a hirdető hitelesnek, átláthatónak, megbízhatónak és stabilnak tűnjön, valamint az, hogy sors- és érdekközösséget vállaljon az ügyfeleivel – vélik szakemberek. Aki most jó választ ad, az nagyot nyerhet – teszik hozzá.
