Jelentősen visszaszorult a Magyar Nemzeti Bank előrejelző szakembereinek mozgástere. Amióta ugyanis az IMF és az EU forrásaira szorul a magyar állam finanszírozása, az ide delegált nemzetközi szakemberekkel egyeztetve kell összeállítaniuk a korábban függetlenül készített prognózisukat.
A jegybanki szakértők ugyan állítják, nem tollbamondásról van szó, csak a folyamatok irányát és jelentőségét járják együtt körül, mégis rossz érzése támad az embernek.
A hosszú évek, évtizedek alatt kidolgozott módszerek, a jegybanki szakértők hitelessége került ugyanis veszélybe.
A korábban a független elemzők számára is egyfajta horgonyként funkcionáló inflációs jelentés kezdi elveszíteni a jelentőségét. Sokszor ugyan éles ellentét bontakozott ki a kormány és az MNB között, amikor például utóbbi lényegesen magasabb deficittel számolt. És a legtöbbször igazuk is lett, utólag. Most ez hirtelen az ellenkezőjébe csapott át, csak nagyon óvatos hangok hallatszanak a Szabadság tér felől, hogy ugyan a kormány hiánycélja mindenképpen tartható, de még bizonyára tesznek egyelőre nem számszerűsített lépéseket.
Világos, hogy mi ezzel a céljuk a nemzetközi szervezeteknek: nem szabad összezavarni sem a közvéleményt, sem a befektetőket egy esetleges jegybanki különvéleménnyel. Csak azt nem biztos, hogy számításba vették, mi lesz, ha véget ér a program, és ott áll majd újra az MNB, amelynek hiteles, a várakozásokat is befolyásoló előrejelzést kellene kiadnia. De már nem ugyanúgy tekintenek rá, mint korábban. Kármentésként legalább jó időben tudatosíthatták volna a szakmai körökben, hogy most egy ilyen átmeneti időszak várható, de ez csak addig tart, amíg ki nem mászunk a slamasztikából. De hogy több mint fél évvel az IMF-es program beindítása után tették meg ezt, komoly lyukat üthet a monetáris politika hitelességén.
