Magyar Bálint: Az SZDSZ-nek vége
Az SZDSZ eleve egy heterogén, ellentmondásos képződményként vált ''88 novemberétől 90 elejéig nagy párttá, hiszen a rendszerváltó értelmiségi elit találkozott egy széles, radikális antikommunista támogatói bázissal. Mindkettő számára mást jelentett a rendszerváltás – fogalmazott a párt történetét a Népszabadságnak összegezve Magyar Bálint.
Az értelmiségi elitnek az intézményrendszer átalakítását, amelynek során önmérséklettel vette tudomásul, hogy a békés rendszerváltásnak ára van, mégpedig az, hogy "ha ti nem lövettek, mi nem börtönzünk". A politikus szerint lehet siránkozni húsz évvel később azon, hogy a rendszerváltás radikalizmusa így csorbát szenvedett, de akkor és ott ezt az alkut bárki megkötötte volna, s a rendszerváltásért szerintem nem is nagy ár.
Arra a kérdésre, miért jött létre törésvonal a liberális értelmiség és a liberális politikusok között, Magyar Bálint úgy válaszolt: 2002-ben készíttettek egy kutatást. Ebből kiderült, hogy az SZDSZ-t támogató liberális értelmiség, miközben kifinomult minőségérzékkel rendelkezik, meglehetősen versenyellenes.
Ugyanakkor, a "nem kötelezem el magam, de a véleményemet bátran képviselem mindenfajta realitással és racionalitással szemben is" kultúrája működött a párton belül, és kívül is. A kritikus értelmiségi a nyilvánosságnak, és nem a párt belső közönségének ír. Az SZDSZ a szabad, ám parttalan viták színtere volt, és hiába született egy-egy politikai döntés, az nem befolyásolta a viták nyilvánosságát. Ez sokszor azt okozta, hogy az SZDSZ-nek egy kérdésről két véleménye volt, de egyikkel sem értett egyet, ez pedig elbizonytalanította a szavazókat. Arra a kérdésre, van-e remény az újjászületésre, Magyar Bálint kijelentette: ennek az SZDSZ-nek vége.
