Jó étvágya van a Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-nek. Az elmúlt kilenc évben kisebb-nagyobb falatokban lenyelte a hazai TVK és a szlovákiai Slovnaft közel egészét, sőt a boszniai Energopetrol kétharmadát is.
Ausztriában tárolót szerzett, ugyanott az övé lett a Roth benzinkúthálózat is. Romániában a Shell töltőállomásait íratta a nevére, Horvátországban a Tifont, Olaszországban az IES olajcéget. Pozíciókat épített ki az oroszországi, a kazahsztáni, a pakisztáni, az ománi, az indiai, a jemeni, a kameruni és az iraki kurd szénhidrogén-kutatásban és -termelésben.
A CEZ-zel erőműveket építene, az Exxonnal pedig nem hagyományos, hazai gázlelőhelyeken kutat, s már készülődik a megújuló energiahordozók piacára. Térségi gázszállító partnerség létrehozásán dolgozik, elkötelezte magát a Nabucco és a Déli Áramlat gázvezetékprojekt mellett is.
Az évek során egyedül a gáz veszteséges nagykereskedelmétől és a tárolásától szabadult meg. Igaz, azóta aktívvá vált a gáz versenypiacán, biztonsági tárolót létesít, amelyben lesz hely némi kereskedelmi készletnek is. Megújult, mindenekelőtt hatékonyabb lett a csoport egésze is.
Voltak és vannak persze felhők is. A közepes hallá hízott társaság maga is felvásárlási célponttá vált. Csapatát 2007-től az osztrák OMV kéretlen közeledésének a kivédése kovácsolta szorosabbra, amely a védőbástya-építés mesterévé képezte magát a ki tudja, mit akaró új résztulajdonos, az orosz Szurgutnyeftyegaz megjelenésére. Az ország közben arról vitázik, hogy nemzetinek tekinthető-e egy magánkézben lévő társaság, nem volt-e hiba privatizálni, s mit kell a kormánynak tennie – ha kell egyáltalán valamit tennie – „idegen kézre engedésének” megakadályozására.
A válság miatt a Mol is behúzta a féket. Az első negyedéves mínuszt így sem kerülhette el. Milyen kár, hogy nem tudja majd befizetni a nyeresége lefölözésére kitalált Robin Hood-adót!
Csúcsüzlet
Az INA megszerzése volt a Mol eddigi legnagyobb ügylete. 2008 októberében addigi 25 százalékos hányadát 873 millió euróból 47,16 százalékosra növelte horvátországi stratégiai partnerében, ez év elején pedig megállapodott a 40 százalékos tulajdonos horvát kormánnyal az INA irányítási jogának átvételéről s eredményének a sajátjába való konszolidálásáról. Az INA szénhidrogénkészletei nagyobbak, mint a Moléi, finomítói kapacitásban 40, szénhidrogén-termelésben 68 százalékot, a benzinkutak számában 45 százalékot hozott a konyhára a tranzakció. Az INA-nál a júniusi közgyűlésen indult az új időszámítás. Akkor választották meg Geszti Lászlót is a társaság elnökévé.
Feszültség
Valódi szinergiákat ígér az a stratégiai partnerség, amelyet a CEZ-zel indított tavaly a Mol. A két társaság közös erőműépítésekre készül, indításként a magyar cég pozsonyi és százhalombattai finomítójában, később pedig bárhol a térségben, ahol megéri. A terveket nem érintik a válság miatti költségvisszafogások, hiszen a projektek még eleve az olcsóbb, tervezési szakaszban vannak, s annak sincs szerepe, hogy pillanatnyilag alacsony a földrész áramigénye. A Mol csoportnak saját létesítményei magas villamosenergia- és gőzigénye alapértelmezésében is szükségessé teszi a beruházásokat, hiszen 2005-ben még 2500 gigawattóra alatti felhasználása 2015-re megközelíti a 3500 gigawattórát. A CEZ-nek mint sok gázt igénylő áramtermelőnek az teszi vonzóvá a partnerséget, hogy a Molon keresztül könnyebben juthat gázhoz. S persze Magyarországnak új erőművekre van szüksége a régiek lecserélése miatt.
A partnerség nem kizárólag a nagy egymásra találás okán jött létre, alkalmas az OMV – netán más – felvásárlási szándéka elleni védekezésre is. A CEZ ugyanis 7,3 százalékos Mol-hányadot vett, a Mol viszont nem vásárolta be magát a csehországi villamos ipari csoportba.
A Mol sztori öt felvonásban
Lapozzon!
Hálóban
Térségünknek 2010-re egységesen szabályozott és irányított, ellátásbiztonságát nagyban javító gázhálózata lehet annak köszönhetően, hogy a Mol Földgázszállító Zrt. (FGSZ) 2007 végén javasolta az új európai szállítórendszer (New Europe Transmission System, azaz NETS) létrehozását. A kezdeményezést Adris Piebalgs uniós energiaügyi biztos is támogatja. Már épülnek az adriaitól a Fekete-tengerig elérő magyar–horvát–román földgázszállítási rendszerhez szükséges, az érintett hálózatokat összekötő magyar–román és a magyar–horvát gázvezeték is.
A Szeged és Arad közötti 700 milliméter átmérőjű cső magyarországi szakasza 47 kilométer hosszú lesz, és kilenc-tíz milliárd forintba kerül. A Városföld és a horvátországi Slobodnica között lefektetendő 800 milliméter átmérőjű vezeték hazai része 210 kilométeres lesz, és egy kompresszorállomás is tartozik majd hozzá, Báta térségében. A NETS beleillik azon kezdeményezések sorába, amilyeneket az Európai Bizottság második stratégiai energia-felülvizsgálata is sürget a földrész energiaellátásának biztonságával kapcsolatban. Ezért a projekttagok kérni fogják, hogy az EB adja meg a NETS projektvállalatnak az elsőbbséget élvező projekt státusát.
Gazdacsere.
Az OMV úgy adta el Mol-hányadát tavasszal, ahogyan annak idején bevásárolta magát a cégbe: hipp és hopp. Wolfgang Ruttenstorfer, az osztrák társaság vezére letett az áhított erőegyesítésről, Vlagyimir Bogdanov, az OMV részét megvett Szurgutnyeftyegaz első embere pedig még nem kapott módot arra, hogy elmondja: mit is egyesítene mivel. Amúgy korai is lenne, mivel úgy hozták az előírások, hogy cége lapzártánkig sem került be a Mol részvénykönyvébe, így a májusi, védőbástya-építő közgyűlést az orosz társaság nélkül tartották meg. De gondoltak rá is. Kinevezték pénzügyi befektetőnek.
Finoman.
Jó nagy kört kell Európa térképére kanyarítani, ha be akarjuk vele keríteni a Mol által ellenőrzött öt finomítót. Még nagyobbat, ha azok piacát is látni szeretnénk. Tart a terjeszkedés. Kis szépségfolt csak, hogy több milliárd forintot kell még némelyik létesítményre költeni, s hogy manapság nagyítóval kell megkeresni a finomítói árréseket. De megy majd jobban is, főleg, ha a helyi vezetők szintén jók. Januárban az olaszországi IES vezére Dezsenyi György lett, májusban az addigi vezér Világi Oszkár megkapta a Slovnaft elnöki posztját is, júniustól pedig Geszti László áll az INA élén.
Gyűjtögetés.
Iraki kurd területen kutató-termelő projektbe vásárolta be magát májusban a Mol. Ez azért is jó hír, mert a múlt évre ígért indiai eszközcsere befuccsolt, s mert ki tudja, megalapozott-e a cégnek a Makói-árok gázára épített „nem hagyományos” várakozása. Igaz, pénzébe sem kerül. A kurd gáz ügye persze kicsit túlpolitizált. Amilyen hatásos volt vele kapcsolatban a Nabuccót emlegetni, annyira sikerült felbosszantani az önmagát kihagyva érző bagdadi kormányt. Ám Mosonyi György Mol-vezér szerint a termelés 2014-es elindulásáig a kurd és az iraki kormány kapcsolata is rendeződik.
Töltés.
„Inkább megéri Amerikába szállítani a benzint, mint engedni az árából” – magyarázta még a rekordnagyságú üzemanyagárak idején Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója. S mégis olcsóbb lett a benzin és a gázolaj – a válság más stratégiát diktált. A verseny viszont éles maradt. A Shell összefogott a Tescóval, a Lukoil is egyre több helyen piros-fehérlik, az OMV, az Agip és a többi kiskereskedő szolgáltatások és árucikkek özönével igyekszik meggyőzni az autósokat, hogy náluk érdemesebb tankolni. A Mol sem maradt ki: új töltőállomás-arculattal jelent meg, de Marché éttermekkel is csalogatja az ügyfeleket.
