- Munkához látott a parlament, de az Ön képviselői széke 20 év után üresen tátongott. Nem bánta meg a döntését?
- Ellentmondásos érzések vannak bennem, mert a hivatásomat adtam fel, de változatlanul úgy érzem, hogy fájdalmas, de helyes döntést hoztam. Tisztességgel, becsülettel tettem a dolgomat, de ma a közéletben és az SZDSZ-ben is olyan felháborító állapotok vannak, hogy lehetetlen és vállalhatatlan helyzetbe kerültem.
- Mintha lenne egy olyan olvasata is a történetnek, hogy feladta a harcot Kóka Jánossal szemben?
- Nem adtam fel. Inkább arról van szó, hogy egyedül én vállaltam felelősséget a hibás lépéseimért, és sokakkal ellentétben én nem ragaszkodom a székemhez és a biztos fizetésemhez. Ugyanakkor a döntésem nem végleges, korai lenne azt mondani, hogy én már soha nem leszek képviselő. Viszont nem fogok beállni abba a sorba, amelyik most kötelességének érzi, hogy rúgjon egyet a már amúgy is földön lévő SZDSZ-be. A pártelnököt sem fogom nyilvánosan kritizálni.
- Ezek szerint fognak még Önnel találkozni a választópolgárok 2010-ben.
- Most még minden bizonytalan, de az biztos, hogy nekem a politikához van tehetségem. Jelenleg keresgélek. Nem vagyok könnyű helyzetben, mert nincsenek vállalkozásaim, de valahogy meg fogom oldani a problémákat. A Fideszből is kiléptem 1993-ban, és fél év alatt talpra álltam.
