Az IDEA szerint a kijelentés indoklásában néhány, jórészt nem kellően kifejtett okot említ a tárca, többek közt az adórendszer rugalmasságának megszűnését, illetve azt, hogy a csatlakozás rövidtávon kimutatható növekedési áldozattal járna – úgymint csökkenne a a foglalkoztatottsági vagy a beruházási ráta –, illetve az adóadminisztrációs terhek növekedését , az idea szerint.
Orbán Viktor április 4-én a Parlamentben kijelentette: „azt javaslom, hogy sose járuljunk hozzá az egységes piacon belüli adóharmonizációhoz” Az Európai Bizottság egy hatástanulmányára hivatkozva Orbán Viktor azt mondta, hogy 0,4-0,9 százalékkal csökkenne a magyar növekedés a harmonizáció miatt, s így 50-70 ezer munkahely kerülne veszélybe.
Az IDEA másképp véli: a közös adóalap legfontosabb közvetlen hatása, hogy a társasági adó alapja a tagállamok túlnyomó többségében szélesedne, illetve lehetővé válna a vállalati eredmények tagállamok közötti közvetlen összehasonlítása. A hazai adóalap az átlagnál is nagyobb mértékben nőne, ezzel stabilabbá válna a társasági adóbevétel is.
Ezt azzal magyarázzák, hogy a szélesebb adóalap következtében ugyanis több vállalkozás válna nyereségessé – pontosabban: fizetne várhatóan adót –, csökkentve az adókiesés mértékét. E megoldással nagy eséllyel megszűnnének az adóalapot módosító országspecifikus tételek, illetve közvetlenül a fizetendő adó terhére érvényesíthető adókedvezmények.
A Nemzetgazdasági Minisztérium elemzése szerint harmadával kevesebb adóalap jutna Magyarországra a jelenleginél, ha csatlakozna a közös adóalaphoz. Ennek oka elsősorban az úgynevezett allokációs formulában, a cégek külföldi veszteségének Magyarországra jutó hányadában, valamint abban keresendő, hogy a multinacionális társaságok nem tudják majd itt kimutatni az eredményüket.
Az IDEA szerint hazánk „beszállt” a régiós társaságiadó-versenybe, ugyanis a környékbeli országokénál alacsonyabb kulcsot állapított meg.
Felmerül a kérdés: hogyan lehet egyszerre biztosítani a tőkevonzó képességet és a közkiadások finanszírozásához szükséges bevételeket? – írja elemzésében az IDEA. Az intenzív adóverseny miatt az optimálisnál alacsonyabb szintre kerülnek a közkiadások, a költségvetési bevételek csökkenése révén – világítanak rá.
„Érvként felhozható, hogy az adók szintje önmagában nem perdöntő a versenyképesség biztosításában, hiszen az elemzés szempontjai közé be kell emelni a közszolgáltatások költséghatékonyságát is – azaz, hogy a kormány mennyi közjószágot képes előállítani egységnyi beszedett adóból” – magyarázzák. „A befektetők ugyanis akár több adót is hajlandóak lehetnek fizetni jó minőségű közszolgáltatásokért (oktatás, egészségügy, jogbiztonság). Így viszont az adóverseny nem szükségszerűen kényszerít ki alacsonyabb vállalati adókat” – mutatnak rá.
Stricca Lilla, nemzetközi adószakértő korábban ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy „a magyar adórendszer csak az egyik a versenyképesség 12 pillére közül, sorsának az ország hosszú távú geopolitikai és stratégiai céljainak kell alárendelődnie”. Hozzátette: az önmagáért való és más intézkedésekkel nem párosuló adózási versenyelőny pedig nem sokat ér.
Az IDEA kiemeli, hogy a külföldi tőkét becsalogatni hivatott, összességében azonban a gazdasági növekedést nem serkentő adóverseny egyik következményeként nem emelkedtek a vállalati adófizetésből származó bevételek, az adócsökkentés hatását tehát nem kompenzálta az új beruházások adóbevétel-növelése.
Az adóalap-harmonizációs javaslat veszélyezteti a nemzetközi összehasonlításban alacsony társasági adókulcsokat, az adóalapot csökkentő tételek kiterjedt lehetőségét, valamint a fizetendő adóból érvényesíthető jelentős kedvezményeket – ezáltal rontja a versenyképességet. A kormány szerint ezért nem érdemes „adórendszerünk függetlenségét” feladni.
A versenyképesség adóversenyen keresztül megvalósuló javítása és az állami kiadások jelenlegi szintjének fenntartása egyszerre nem valósítható meg – emeli ki az IDEA. Különösen, ha a költségvetési hiány csökkentése élvez abszolút prioritást.
Hiányzó adóbevétel miatt válságadók
A kiadási oldalt érintő érdemi intézkedések hiányában természetesen a kormány a hiányzó vállalati adóbevételeket az „ideiglenesnek” szánt válságadókból (ágazati különadók, bankadó) kívánja biztosítani – emeli ki az IDEA. Ez azonban kedvezőtlenül hat a foglalkoztatásra és a beruházásokra, nem beszélve arról, hogy az érintett iparágak a többletterhek egy részét áthárítják a gazdaság más szereplőire – mutatnak rá.
A kormány célja a nem preferált iparágak legnagyobb (döntően multinacionális hátterű) piaci szereplőitől származó adóbefizetések jelentős emelése – írja az IDEA elemzésében, és hozzáteszik, hogy így a kabinet szakpolitikai hitelessége azonban megkérdőjelezhető.
„A bankadót a kormány eredeti szándékai szerint már 2012-ben kivezette volna, az ebből származó bevételekkel azonban a Széll Kálmán Terv alapján – korábbi álláspontjával szemben – 2012-ben és azt követően is számol. Emellett a társasági adókulcs egységesen 10 százalékra csökkentését is elhalasztotta a kabinet – a korábbi bejelentések szerint erre 2013-tól került volna sor. A nem kiszámítható gazdaságpolitikai lépések a kormány hitelességét rombolják, ez pedig negatívan érinti a gazdasági növekedést is” – mutatnak rá az elemzők.
Széll Kálmán-terv: A beismerés
A Széll Kálmán-terv annak beismerése, hogy önmagában az alacsony adókulcsok és adóterhelés nem képes tartósan előmozdítani a versenyképességet, ezért kerülhetett előtérbe az adósságcsökkentés. A közpénzügyi fenntarthatóság az országkockázati felár csökkenésével nemcsak a vállalati szektor hitelköltségeit mérsékli, a növekvő nemzetközi befektetői bizalom nagyobb tőkebeáramlást is eredményez – mutat rá az IDEA. A versenyképesség javításához mindenképpen szükséges a kiadások csökkentése – ahogy ezt a piac is szorgalmazza –, ez ráadásul a hányatott múltú adóversenynél nagyobb jelentőséggel is bír – hangsúlyozzák.
A Széll Kálmán Terv kiadáscsökkentést és bevételnövelést (bankadó meghosszabbítása, a társasági adócsökkentés elhalasztása) célzó intézkedései az adóverseny mint versenyképességet javító eszköz „kudarcának” beismeréseként is interpretálható – húzza alá az IDEA.
A versenyképesség szempontjából felmerül a politikai stabilitás, a stabil makrogazdasági környezet, a kiszámítható gazdaságpolitika, az infrastruktúra minősége vagy a rendelkezésre álló szakképzett munkaerő kérdése is. Az adóverseny miatt csökkenő bevételek azonban pontosan a fenti tényezőktől vonnak el a forrásokat – magyarázzák a tanulmány készítői.
Az adóharmonizáció elutasítása jól megvilágítja a kormány nemzeti önrendelkezést hangoztató – azonban legkevésbé sem kiforrott – gazdaságpolitikai koncepcióját – írja az IDEA. A kormány végső soron független adópolitikai kísérlete egy tanulási folyamatként is értelmezhető: az adóverseny retorikáján keresztül a válságadók zsákutcáján át eljutott a kabinet a Széll Kálmán Tervig. A folyamat pedig egyértelműen a gazdaságpolitikai hangsúly eltolódását jelzi – áll az elemzésben.
A közös adóalap lényege
- Az EU-ban működő cégek egységes vállalkozásként jelennek meg a jövőben valamennyi tagállamban- Lehetőség nyílik a profitok és veszteségek uniós szintű összeszámítására, konszolidálására
- Adóbevallás benyújtására csak egy uniós adóhatóságnál lenne szükség
- Az adóbevételek megosztására az egyes cégcsoporttagokra eső értékesítési volumen, a munkavállalók száma, valamint a tárgyi eszközök értékének arányában kerülne sor
- A közös uniós társaságiadó-alap alkalmazása nem kötelező, de ez irányú döntésétől egy-egy cég öt éven belül nem állhat el
- Lehetőség nyílik a profitok és veszteségek uniós szintű összeszámítására, konszolidálására
- Adóbevallás benyújtására csak egy uniós adóhatóságnál lenne szükség
- Az adóbevételek megosztására az egyes cégcsoporttagokra eső értékesítési volumen, a munkavállalók száma, valamint a tárgyi eszközök értékének arányában kerülne sor
- A közös uniós társaságiadó-alap alkalmazása nem kötelező, de ez irányú döntésétől egy-egy cég öt éven belül nem állhat el Társasági adókulcsok a régiónkban -->
