Bedöntheti a gyógyszerpiacot a nagy reform

Ha egy ország a makrogazdasági egyensúlyát szeretné javítani, az egészségügy és kiemelten a gyógyszertámogatás az a terület, amely „biztos sikerrel” kecsegtet a vélt lyukak betömködésére. Függetlenül a lakosság katasztrofálisan rossz egészségi állapotától, nem kell aggódnia a makropénzügyek gazdáinak: az egészségügyi kártya előhúzható. Kitalálták: Magyarországról lesz szó, hiszen ez történt már 1995-ben, 2007-ben, és valószínűleg 2011-ben is hasonló döntés születik.

A magyar gyógyszertámogatás, az egészség- és a gazdaságpolitika mostoha gyermeke, sokat térdepel a sarokban. 1993 óta – amikor az egészségbiztosítás önállóvá vált – toldozgatják-foldozgatják. Ha kicsit jobban teljesít a gazdaság, akkor a gyógyszerpiaci nemzetközi trendek Magyarországon is érvényesülnek, ha nem, akkor eljutunk a mai helyzethez.

Húsz év Csipkerózsika-álom után a magyar gyógyszer-támogatási rendszer fundamentumait fel kell építeni, meg kellene találni a választ arra a kérdésre, hogy mennyit költsön (költhet) az ország gyógyszertámogatásra, milyen törvényi és intézményi garanciák szolgálják működésének stabilitását. Egyszerű kérdések, ám a válaszok megtalálása rendkívül nehéz.

A közös gondolkodás kiindulópontja valószínűleg a lakosság egészségi állapotában található meg. A magyar mortalitási és morbiditási mutatók nagyon rosszak, így keresleti oldalról a gyógyszertámogatás nagy nyomás alatt marad. Ennek erős bizonyítéka, hogy a gyógyszerfogyasztás az elmúlt húsz évben – naturáliában mérve – egy szűk sávban mozgott, amelynek centruma a 300 millió doboz (± 5 százalékos szóródás mellett).

A gyógyszertámogatás pénzügyi biztonságát, kiszámíthatóságát jelenleg semmi sem garantálja. Az éves költségvetés állapota, mozgástere, végső soron a gazdaság növekedése a legdöntőbb meghatározója a gyógyszertámogatás premisszáinak. Mivel ezek rendkívül változékonyak, kódolt a rendszerben az instabilitás és a kiszámíthatatlanság.

Az alapok tisztázása mellett alapvető feladat a rendszer szisztematikus értékelése, folyamatos áttekintése, az esetlegesen meglevő tartalékok feltárása, a hatékonyság kikényszerítése, hiszen az ez évre tervezett 350 milliárd forintnyi gyógyszertámogatás csökkentésének haszonáldozati költsége nagyon magas lehet. Ismerve a magyar gazdaság egyensúlyi problémáinak bonyolultságát, nehezen érthető a gyógyszerpiac sok szereplője számára az újabb, nagyon komoly áldozatvállalás.

A tervezett intézkedések, amelyek a Széll Kálmán-terv gyógyszerpiacot érintő részeivel kapcsolatosak, alapjaiban fogják átrendezni a gyógyszerpiacot. Felülről vezérelt piaci pozíciók új struktúrájú átalakulása valósul meg, amelynek következményei ma még nem láthatók. A 2013-ra tervezett 120 milliárdos gyógyszertámogatás-csökkentés az ez évre előirányzott 25 milliárd forinttal 145-re emelkedik, amelynek a kivitelezhetősége szakmapolitikailag (egészség-, társadalom-, iparpolitika) nehezen képzelhető el komoly zavarok kialakulása nélkül.

A gyógyszerpiac első számú kockázatviselője a nagykereskedelem. A tervezett 145 milliárdos megszorítás a jelzett kockázatokat szétteríti a patikai szektorra is, így a gyógyszerhez való hozzáférés nehézsége reális szcenáriónak tekinthető. A 2009-es mérlegadatok alapján a patikák negyede veszteséges volt, a tervezett intézkedések ezt az arányt tovább növelik, ami csődöket von maga után. Gyógyszerellátási szempontból a fehér foltok száma megnő, ez különösen a kisfalvas településszerkezetű területeken jelent majd komoly problémát.

A magyar gazdaság növekedési nehézségekkel küzd és húsz év átalakulás után sem látható, hogy az innováció milyen területen biztosítja a tartós fejlődést. A magyar gyógyszeripar valósítja meg a hazai kutatás-fejlesztés jelentős hányadát, így kérdéses, hogy ha a gazdaság ezen szektorának működési feltételei egyértelműen rosszabbodnak, akkor mitől várja Magyarország a tartós növekedési pályára való állás megvalósulását.