Még nem tudni, mely állami céghez kerül az orosz Szurgutnyeftyegaztól megvásárolt hányad. Jó eséllyel a portfólió bővítésén és erősödésén állami utasításra is dolgozó MVM Zrt.-hez. A bejelentés szerint az oroszok a vételáron felül nem kapnak mást, és nem volt tárgyaláscsomag sem. Feltehető azonban, hogy nem jártak rosszul.
A magyar államé lesz a Mol Nyrt. több mint ötöde. „Több héten keresztül tartó kemény tárgyalások után megszületett a megállapodás arról, hogy a magyar állam visszavásárolja a Szurgutnyeftyegaz tulajdonában lévő 21,2 százaléknyi Mol-részesedést” – mondta Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter a röviddel azután, hogy Orbán Viktor kormányfő bejelentette a tranzakciót. Bár a tulajdonszerzés megvalósulásához már nem fér kétség, a tényleges adásvételt augusztus 31-ig bonyolítják le a felek, hiszen az állami részesedéshez szükség van a költségvetési törvény módosítására és az Országgyűlés felhatalmazására is.
A magyar állam 1,88 milliárd eurót fizet a jelenleg még a Szurgutnyeftyegaz tulajdonában lévő pakettért, a cél a magyarországi és a régiós energiabiztonság növelése – szögezte le Fellegi Tamás a Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgatóval közösen tartott tájékoztatón. A vételár az utolsó három hónap átlagos részvényárfolyamának figyelembevételével alakult ki, az ügylet tehát annyiból előnyös a magyar állam számára, hogy a jelenlegi árfolyam ennél mintegy tizedével magasabb. A Mol-részvények legutóbbi célárait figyelembe véve pedig az állam tulajdonába kerülő pakett körülbelül 2,3 milliárd eurónyi értéket képviselhet – tette hozzá Fellegi Tamás. A részvénycsomag értéke jelenlegi piaci áron 480 milliárd forint, az 1,88 milliárd euró pedig 270 forintos árfolyammal 507,6 milliárd forint.
„Nem csak egy átlagos részvényvásárlásról van szó, hiszen az ügylet révén a magyar állam megerősíti szerepét az ország egyik stratégiai vállalatában” – fogalmazott a nemzeti fejlesztési miniszter. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója pedig leszögezte: a most az állam tulajdonába kerülő pakett korábban komoly bizonytalanságot okozott a várakozásokban, erre megnyugtató megoldást kínál az orosz cég és a magyar kormány közötti egyezség. A Mol igazgatósága a magyar államot baráti, stratégiai befektetőnek tekinti – jelentette ki Hernádi.
Mindkét szereplő kiemelte: a vételáron kívül más „ellentételezés” nem jár a Szurgutnyeftyegaznak. Vagyis a megállapodás nem egy átfogó, más ügyleteket is felölelő csomag formájában született meg, mint ahogy azt többen tudni vélték.
Annál érdekesebb, miért adta be a derekát a Szurgut, ha még csak egyéb ellentételezést sem kap. Két évig foggal-körömmel ragaszkodott magyarországi szerzeményéhez. Nemcsak a cég fordult több jogi fórumhoz azért, hogy bekerülhessen a Mol részvénykönyvébe, de az orosz diplomácia is fellépett az érdekében. Mindazonáltal nem kizárt, hogy most éppen az orosz diplomácia intette nyugalomra. Vagy csak ilyen jó üzlet volt kiszállni az uniós hídfőállásból?
A tájékoztatón nyitva maradt a kérdés, hogy ki lesz a Mol új, állami résztulajdonosa. A Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB) és a Magyar Villamos Művekkel (MVM) kapcsolatos találgatások közül az szól az utóbbi mellett, hogy a csoportot a magyar állam erősíteni akarja. Az árampiac mellett kiemelt szerepet szán neki a gázpiacon is, már tett is lépéseket. Bár az MVM olajpiaci ambícióiról eddig nem érkezett hír, de ha ez lesz a feladat, nyilván bele fog illeni a portfólióba. Jelenléte a Molban azt is üzeni, hogy aki az olajcéggel tárgyal, a magyar állammal tárgyal. Ez jó üzenet olyan partnereknek – mondjuk az orosz Gazpromnak –, amelyek szívesebben kötnek szerződést állami hátterű cégekkel. Például gázszállítási szerződésről.
Mindazonáltal ismertek az orosz politika által támogatott orosz cégek magyarországi szándékai: szívesen húznák fel az új paksi blokkokat, fúrnának új metróalagutat, szállítanának vizsgaképes metrószerelvényeket. Talán tegnap megnőttek az orosz cégek magyarországi lehetőségei.
Moszkvai gesztus?
„Meglepett a döntés, hogy pénzért vissza lehet venni a Mol Szurgut-részesedését, ugyanis az orosz cég szempontjából nem volt kényszer a tulajdonrész visszaadása – mondta lapunknak Deák András György, a Közép-európai Egyetem (CEU) Oroszország-szakértője. – Feltehetően sokáig az a gyanú övezi majd az ügyletet, hogy nem pénzbeni ellentételezésről van szó, és hosszas találgatások kezdődhetnek arról, mit kínált fel cserébe a magyar kormányzat.Eddig csak egyszer (a kétezres évek elején, a szlovák gázvezetéket üzemeltető társaság esetében) volt arra precedens, hogy Moszkva visszaadta egy kelet-európai cégben megszerzett részesedését. Az ügylet Kelet-Közép-Európa felé azt üzenheti orosz részről, hogy meg lehet állapodni Moszkvával mint kiszámítható partnerrel. Mindamellett egy permanens konfliktusforrás megszűnt az orosz–magyar kapcsolatokban – véli a szakértő.
Egyben diplomáciai-pszichológiai utóélete is lesz az ügynek, mivel a moszkvai értékelés szerint Oroszország nagy gesztust gyakorolt Magyarországgal szemben, így innentől kezdve a budapesti kormányzatnak a kétoldalú kapcsolatban ügyelnie kell arra, hogy helyén kezelje az ügyet, vagyis nehogy nehogy megsértse Moszkvát a megfelelő viszontgesztus elmaradásával.”
Eddig csak egyszer (a kétezres évek elején, a szlovák gázvezetéket üzemeltető társaság esetében) volt arra precedens, hogy Moszkva visszaadta egy kelet-európai cégben megszerzett részesedését. Az ügylet Kelet-Közép-Európa felé azt üzenheti orosz részről, hogy meg lehet állapodni Moszkvával mint kiszámítható partnerrel. Mindamellett egy permanens konfliktusforrás megszűnt az orosz–magyar kapcsolatokban – véli a szakértő.
Egyben diplomáciai-pszichológiai utóélete is lesz az ügynek, mivel a moszkvai értékelés szerint Oroszország nagy gesztust gyakorolt Magyarországgal szemben, így innentől kezdve a budapesti kormányzatnak a kétoldalú kapcsolatban ügyelnie kell arra, hogy helyén kezelje az ügyet, vagyis nehogy nehogy megsértse Moszkvát a megfelelő viszontgesztus elmaradásával.” -->
