Ami az állammal kapcsolatos, az az elmúlt időszakban bizony visszahúzó volt – utal a gazdasági szakember az elmúlt évek és évtizedek során elmulasztott stratégiai fejlesztésekre. Felmérések szerint ugyanis országunk versenyképességének azon tényezőinél, melyeknél az államé a felelősség – például jogrend, közrend, hivatali ügyintézés, oktatás stb. terén – elmaradás mutatkozik a vállalati szintű versenyképességünkhöz képest.
A döntéshozói körökben teljesen világos a meggyőződés, hogy valaminek történnie kell – véli az egykori jegybankelnök, hozzátéve, hogy ő maga optimista a jövőt illetően. Ugyanakkor a változások eredményessége kapcsán két fontos korlátozó tényezőre hívja fel a figyelmet.
Egyfelől az állami versenyképesség javítását csak állami eszközökkel lehet megtenni. Az, hogy saját hajunknál fogva húzzuk ki magunkat a mocsárból, elsőre lehetetlennek tűnhet, ugyanakkor Bod Péter Ákos szerint az OECD-tagság révén számos olyan segítséget és kényszerítést kapunk, amelyek előremozdítják ezeket a folyamatokat.
Másfelől a globális példák alkalmazhatósága immár nem egyértelmű, hiszen a korábban világszerte dicsőített angolszász gyakorlat éppen a közelmúltban élt túl egy komoly pénzügyi krízist – melyet önmagának köszönhet –, miközben az európai kontinentális modellek nem feltétlenül elég gyorsak és radikálisak ahhoz, hogy a hátrányunk ledolgozására megfelelő iránymutatást adjanak. „Magyarország számára nem olyan egyszerű, hogy van egy minta, amit át kell venni, és aztán jól-rosszul applikáljuk, hanem körbe kell nézni” – tanácsolja Bod Péter Ákos. „Nem zárom ki a magyar megoldásokat, csak ne legyen „magyarosch” a megoldás – vagyis hogy összebarkácsolnak valamit, ami nem állja meg a helyét.” – figyelmeztet a stratégiai tervezés hiányosságaiban rejlő buktatókra a szakember.
