Milliárdosok hobbija az orosz foci
Az orosz labdarúgásba jelenleg árad a pénz, a klubok költségvetése az európai topligák klubjaival vetekszik. A kelet-európai 1989–91-es rendszerváltás előtti időszakban még a szovjet labdarúgást is a politikai célú finanszírozás, működtetés jellemezte. „A rendszerváltás és az azzal járó forráshiány miatt az orosz labdarúgás a perifériára szorult mind szakmai, mind működtetési értelemben” – mondta lapunknak András Krisztina közgazdász.
A Budapesti Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutató Központjának igazgatója szerint Nyugat-Európa labdarúgása ebben az időszakban már üzleti alapokra helyeződött. Tisztán üzleti alapokon elindult az UEFA Bajnokok Ligája (BL), illetve az 1970-es évek kommercializá-lódását a hivatásos labdarúgásban a kapitalizálódás, a tőke befektetés jellegű beáramlása jellemezte. András Krisztina arra emlékeztetett, hogy az 1990-es években az orosz futball teljes privatizáción esett át, amelyet azóta az állam és a magánszféra vegyes finanszírozású, „utolérés tőkével” módja jellemez.
A kormány elrendelte: a privatizációban létrejövő nemzeti, sokszor állami akaratot tükröző nagyvállalati tőke megtakarításaiból, nyereséges működéséből biztosítson forrásokat a csapatokat működtető futballcégeknek. A dúsgazdag tulajdonosok – magánszemélyek vagy a kitermelő ipar és a pénzügyi szektor nagyvállalatai és annak vezetői – komoly politikai szerepvállalással is bírnak (Szulejman Kerimov az orosz parlament tagja, Ramzan Kadirov Csecsenföld, Alekszandr Tkacsov pedig Krasznodar kormányzója).
