Első pillantásra a javaslat hasznosnak tűnik, a bankvilág végtére négy évvel ezelőtt mindenekelőtt azért ingott meg, mert számos pénzintézet nem rendelkezett elég saját tőkével annak érdekében, hogy saját zsebből tudja kiegyenlíteni a spekulációs veszteségeket. A brit-svéd kezdeményezés azonban komoly és kockázatos támadást jelent a banki szolgáltatások európai belső piaca ellen. Fatális pénzügyi tőkefogyáshoz vezetne ugyanis mindenekelőtt a tíz közép-kelet-európai EU országban, ahol a bankok csaknem háromnegyed részben külföldi tulajdonban vannak – írja elemzésében a Die Presse.
Lényegében a Bázel-III-reformokról van szó. Ezek többek között négy új szabályt irányoznak elő a saját tőkére nézve. Először is a kereken 8300 európai bank mindegyikének az eddigi 2 százalék helyett 4,5 százalékos tőkét kell felmutatnia. Másodszor a Bázel-III 8 százalékos "anticiklikus puffer" megteremtését irányozza elő. Gazdasági fellendülés idején a bankokat arra kötelezik majd, hogy 2,5 százalékot tartsanak vissza a saját tőkéjüknél. A Bázel-III harmadik újítása az úgynevezett "tőkemegőrzési puffer", amelynek mértéke további 2,5 százalék. Amennyiben valamely banknak nem sikerül e tőkét félretennie, az illetékes felügyeleti hatóság megtilthatja az kifizetését.
A negyedik módosítás a legvitatottabb, eszerint a tagállamok a nemzeti pénzügyek szempontjából rendszer relevánsnak tartott bankok esetében további ütköző puffert írhatnak elő. Háromszázalékos értékig minden egyes bankfelügyelet ezt a saját hatáskörében megteheti – ezt javasolta Michel Barnier belpiaci biztos. Ha pedig egy felügyeleti hatóság a "saját" bankjainak nagyobb "strukturális puffert" akar előírni, ehhez először a Bizottságnál, a londoni EU bankfelügyeletnél, és a rendszerkockázatokkal foglalkozó, az EKB alatt működő európai bizottságnál kell engedélyt kérnie.
Ám a britek és a svédek szerint ez túl kevés. Ők a határt öt százaléknál akarják meghúzni, és minél nagyobbak valamely EU országban a saját tőkére vonatkozó előírások, annál nagyobb annak valószínűsége, hogy a bankok ezen országban működő külföldi leányvállalatai tőkét küldenek az anyavállalati konszernnek. Viszont az ilyen "repatriálások" gyengítik azon országok bankrendszerét, ahol külföldi pénzügyi konszerneknek különösen sok leányvállalata működik.
Ez a helyzet az EU tíz közép-kelet-európai országában. Az Európai Központi Bank szerint például Magyarország bankrendszerét 2009-ben 56,3 százalékban külföldi konszernek uralták, Romániában ez az arány 76 százalék volt, Bulgáriában 83,7 százalék és Csehországban pedig 89,7 százalék. Leegyszerűsítve elmondható, hogy nincs is szlovák bankrendszer, hiszen az ottani piacot 96,1 százalékban külföldi hitelintézetek uralják
Egy EU-diplomata a napokban arra figyelmeztetett, hogy "verseny folyik a befektetésekért" és ebben a kis országok csak nehezen tudják tartani a lépést. Persze megtörténhet, hogy egy kis állam, például Szlovákia emeli a tőkekövetelményeket, de vajon egy olyan konszern, mint a BNP Paribas elfogadja-e ezt a döntést? Sokkal valószínűbb, hogy inkább kivonul a piacról – mondta a lapnak az uniós diplomata.
