Nem minden tagállam örült a kamatvágásnak
Új történelmi mélypontra vágta a kamatszintet az EKB, miután meredeken csökkent az infláció októberben az euróövezetben. A múlt héten a 25 bázispontos kamatcsökkentéssel lefelezte, 0,25 százalékra vágta a kamatot a központi bank, hiszen az előzetes adatok szerint 0,7 százalékra mérséklődött a pénzromlás éves üteme a szeptemberi 1,1 százalékról. Az infláció ezzel még távolabb került a központi bank 2 százalékos célértékétől, vagyis veszélybe került az, hogy az EKB teljesítse mandátumát. Mario Draghi elnök úgy vélte, hogy az infláció hosszabb ideig alulmúlhatja a célértéket.
Noha az EKB idén nyár óta él az iránymutatás eszközével („forward guidace”), a központi bank a kamatvágáson túl egyéb lépéseket is tehet, hiszen a ráta csaknem elérte a nulla százalékos alsó korlátot.
Ugyanakkor a megfigyelők az iránymutatással együtt sem tudják könnyebben prognosztizálni a kamat rövid távú alakulását, mint korábban, ám vélhetően a középtávú várakozás kialakítását segítette az eszköz. Draghi többször hangsúlyozta, hogy a kamat hosszabb ideig alacsony maradhat. (Jean-Claude Trichet elnöksége alatt a rövid távú prognózis kialakítása könnyebb volt, elég csak emlékezni a „fokozott éberség” kifejezésre, ami a következő havi kamatemelést jelezte.)
A lépések hitelességét ugyanakkor javíthatná, ha az ülésekről a jegybank nem csupán egy közleményt, hanem egy mélyebb betekintést is adna, amelyben látható lenne a kormányzótanácsi tagok véleménye. A múlt héten egyes hírek szerint a döntéshozók egynegyede nem támogatta a lazítást. A szavazatok arányának közlése különösen jól jönne ezekben a helyzetekben, és a kamatpolitikán túl vélhetően több kérdésben sem teljesen egységes a tanács.
A kamatcsökkentést indokolhatta az is, hogy a gazdaság nem tudott további, érdemi lendületet venni, miután az euróövezet kikerült a hat negyedéve tartó recesszióból a második negyedévben. Növekedés nélkül pedig nehéz elképzelni, hogy teljesül a központi bank célja. Ha egyszer beköszöntene a defláció, akkor a háztartások és a vállalatok elkezdhetnék későbbre halasztani vásárlásaikat és beruházásaikat, mindez pedig a kilábalást veszélyezteti.
Az EKB kamatvágása kapcsán több elemző felveti, hogy nem lesz elég hatékony az infláció növelése és a kilábalás segítése szempontjából. A lépés a jelenlegi környezetben nehezen képes a transzmisszió egy fontos csatornáján, az árfolyamon keresztül hatni, hiszen a világ legtöbb központi bankja komoly lépéseket tesz, hogy ne erősödjön – vagyis inkább gyengüljön – az országok fizetőeszköze. Könnyen belátható, hogy nem járható út, ha mindenki szinte egyszerre szeretné gyengíteni a devizáját. Az euró az elmúlt hónapokban nagyobb felértékelődésen ment keresztül, ám az is eredmény, hogy a kamatvágás gyengítette az eurót.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az euróövezetben komoly eltérések mutatkoznak az egyes országok gazdasági teljesítményei között. Miközben a gyenge déli országoknak további monetáris impulzusra van szüksége, addig Németország és az északi államok gazdaságának aligha kell újabb lazítás. Németország több városában az ingatlanárak meredekeken emelkednek a Bundesbank egy tanulmánya szerint; és egyre több helyen félnek a buborékoktól. Az EKB döntése újra felerősítheti azokat a nézeteket, amelyek szerint a közös monetáris politika alkalmazása nem tökéletes minden ország számára.
