Csehország 2014-ben a 37. helyet szerezte meg a Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján a vizsgált 144 országból. Ezzel a helyezésével a 14. legversenyképesebb EU-tagállam, az új tagállamok közül csak Észtország (29. hely) előzi meg. Magyar szemmel egyrészt kicsit idegen a pozíció, másrészt tanulságokkal szolgálhat, hogy közép-kelet-európai „pályatársunk” hogyan ítéli meg saját helyzetét, milyen versenyképességi stratégiát épít magának a következő évre, évekre, és hogyan teszi ezt.
Csehország a közelmúltban rendezett egy konferenciát, ahol a legszembetűnőbb körülmény az volt, hogy számukra az összehasonlítási alapot az EU-15 országok (az EU 2004 előtti „régi” tagállamai) jelentik, az ország deklaráltan ehhez a referenciacsoporthoz hasonlítja saját magát. A csehek megfigyelték, hogy a legversenyképesebb országok konszenzusos alapon fejlődnek, és hogy a társadalmi-gazdasági konszenzust ezen országokban teljesen szisztematikusan építik fel. Tisztában vannak ugyanakkor azzal is, hogy a globális „frontvonal” folyamatosan kúszik előre, egy ország így soha nem lehet „kész” a versenyképesség terén. Ennek megfelelően zászlajukra a „3I”-t tűzték: innováció, intézmények, infrastruktúra. Az EU-ról pedig csak annyit gondolnak: „hol lennénk az európai projekt nélkül?” Egyértelmű a beágyazottság és az elköteleződés az unió felé.
A csehek büszkék arra, hogy országuknak a WEF által kalkulált versenyképesség három fő pillére közül a harmadikban, az innováció és üzleti kifinomultság terén idén a 36. helyezést sikerült elérnie. Csehországot így – az ezen dimenzió mentén 34. helyezett – Észtországgal együtt az új tagállamok közül immáron az innovációvezérelt gazdaságok csoportjába lehet sorolni. (A többi új tagállam a hatékonyságvezérelt és az innovációvezérelt stádiumok közötti átmenetnél tart, Romániát és Bulgáriát kivéve, akik globális 59. illetve 54. helyezésük ellenére még nem haladták meg a hatékonyságvezérelt fejlettségi szintet).
Csehország rögtön az előttük álló feladatokra koncentrál. E tennivalók közül a konferencián felszólalók leginkább azt emelték ki, hogy noha Csehországban minden szinten (az általános iskolát elvégzők, az érettségizők, és a diplomát szerzők tekintetében) jók az adatok, a cseh oktatási rendszer színvonala stagnál, nem fejlődik. A csehek hasonlóan elégedetlenek saját felsőoktatási szektoruk nemzetköziesedési folyamatainak lassú tempójával. És ugyan az ország jól teljesít az innovációs (39. hely) és az üzleti kifinomultság (35. hely) mutatókban, a kutatók és mérnökök lokális elérhetősége továbbra is kihívást jelent a magas megtérülésű szektorokba befektetni kívánók szempontjából.
A konferencia résztvevői e gyengeségeken felül a kormányzati tisztviselők kompetenciáiban azonosítottak komoly hiányosságokat (Csehország a kormányzat hatékonysága terén a globális felmérésben a 75. helyen áll).
A magas adószint csak akkor elfogadható, ha az adóbevételek magas minőségű közszolgáltatásokra fordítódnak, nem korrupcióra és szavazatszerzésre. A versenyképesség márpedig szoros összefüggésben áll e folyamatokkal – állapították meg a szakértők és a politikusok.
A cseh társadalom másik nagy vitája az európai típusú szociális rendszer körül forog. Egyrészt, társadalmi elvárás ezek megléte, másrészt, a cseh társadalom egyre inkább megérti az összefüggést, amely szerint csak egy termelékeny és versenyképes, a globális értékláncokban aktívan és diverzifikáltan részt vevő gazdaság képes azt a jövedelmet előállítani, amely ezek fenntartható finanszírozásához szükséges. Vagyis: ne „utáljuk ki” magunk közül azokat, akik abból gazdagodnak meg, hogy jól teljesítenek a globális versenyben, sőt, igyekezzünk minél több ilyen szereplőt magunkhoz vonzani. A cseh vállalatvezetők és a politikusok is így gondolják, ez pedig a hazai döntéshozók számára is hasznos tanulság lehet.
Magyarországhoz hasonlóan Csehországban is fontos téma a startupok támogatása. A cseh kormánynak tanácsot szakemberek szerint a kormányzat feladata e téren is az üzleti életet nehezítő akadályok felszámolása, valamint a vállalkozások sikeres felfuttatására képessé tevő oktatási sémák kialakítása. Olyan tanárokra van tehát szükség az oktatási rendszer minden szegmensében, akik „jó barátságban vannak” az új technológiákkal, jól ismerik és kreatívan hasznosítják azokat. Az új dolgoktól pedig sem nekik, sem a kormányzati tisztviselőknek nem szabad félniük. A jövő záloga a tanulás és az innováció: a tudás bővítése egyúttal előfeltétele annak is, hogy az ország sorsáról értelmes vitákat lehessen folytatni, ami pedig elengedhetetlen a konszenzusos fejlődéshez.
A WEF versenyképességi jelentése alapján lenne mit tanulnunk a csehektől.
